Mondani el mit nem lehet
Emberek régen várják a kenyeret
Mert az ész nem parancsolhat
Ha a szív megmakacsolta magát
Úgy szerettelek, ahogy nem szabad
Úgy eresztettelek, ahogy akartad
Nem akarom már tudni az igazságot
Nem akarom hallani a szádból, elég
Kiábrándító ez már anélkül is, hisz
Te mondtad annyiszor: kereshetlek
De ha rosszul éreztem magam, mondd
Mondd miért babusgattál?
Összetört szív már az enyém
Nem gyógyítja semmi sem
Elvesztett barátok és fájdalom
S már te sem vagy itt nekem.
Szemeidbe nézni és elolvadni
Utánad nézni és gondolkodni
Szerelmet érezni és titkolózni
Ezt szerettem volna én kezdetektől
Te nem voltál partner benne, s
Vártam hátha mégis kedvelsz
De ha rosszul éreztem magam, mondd
Mondd miért babusgattál?
Rikító fényekbe öltözik a város
Vagy már csak nem látom tisztán
Bánat ül az én szememben, már oly
Oly régóta szeretném elmondani, mit
Mit érez az én szívem, mely bánattól
Keserűségtől most megfakult, s elhagyott
Biztonságot többé nem nyújtott, s te sem.
Könnyeim idővel megfakulnak, nézésed
Elhagy. Szerelmet többé nem ígérsz soha
Többé nem látom mosolyodat, hiába érzem
De ha rosszul érezném magam most, kérlek
Kérlek ne babusgass!
