8. Egy hosszú nap
Átmentünk a nagy házba. Anyu nem csinált otthon reggelit, mert apu tudta, hogy Esme csinál.
Beléptünk a házba. Valami finom illat suhant át a levegőn. Rögtön felismertem, hogy Esme palacsintát sütött nekem.
Elszakadtam anyutól és aputól, és bementem a konyhába.
- Szia! - köszöntem Esmenek, hátulról meglepve.
- Nessie! - odajött hozzám és hosszan megölelt.
Kicsi hiányzott, hogy megint el ne sírjam magam.
- Csináltam neked palacsintát – mondta és felültem a pultra.
Nem szólt rám. Nagyon szerettem. Az egész családomat szerette, de ő valami pótanya volt nekem.
A palacsinta nagyon finom volt.
- Ez nagyon finom volt – mondtam, de mosolyogni nem tudtam.
Jake. Hiányzott.
- Vissza fog jönni – mondta a nagymamám
Kimentünk a nappaliba.
Emmett jött oda és felkapott. Rosalie csak hátul állt és mosolygott. Biztosra vettem, hogy fel akart vidítani.
- Emmett! Tegyél le! Most már szédülök – mondtam miközben Emmett pörgetett.
- Bocsi – mondta és letett.
Megpróbáltam elindulni, de még a lábamat is alig tudtam letenni annyira szédültem. Emmett kapott el még mielőtt elestem volna. A fejemet fogtam és próbáltam egy nem mozgó helyre koncentrálni.
- Jól vagy? - kérdezte Rosalie aggódva.
- Persze. – Emmett még mindig fogott.
- Ülj le – próbált elmozdítani.
- Nem… Nem tudok megmozdulni, mert elszédülök.
Emmett felkapott és leültetett a kanapéra.
- Köszi.
Becsuktam a szemem és lazítottam.
Belégzés, kilégzés, belégzés…
Hallottam az ajtó nyikordulását.
- Szia! - hallottam Esme hangját.
- Szia! - felismertem Carlisle hangját a konyhából.
- Nessie itt van. Emmett egy kicsit megszédítette.
- Hogyan?
- Megpörgette.
A pörgés szótól megint szédülni kezdtem.
- Szia! - valószínűleg ez a köszönés nekem szólt.
Megpróbáltam megszólalni, de inkább integettem.
- Jól vagy?
- Igen – kinyitottam a szemem, már nem szédültem. – Csak Emmett.
- Nagyon szeret téged.
- Tudom – mondtam és elgondolkoztam. – Talán túlságosan is…
- Gyere – megfogta a kezem és felhúzott a ,,rendelőbe.”
6. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
6. Cicababák
Pár hónap elteltével
Zene- és tánckart alapítottunk. Cicababák lett a csapat nevünk. Eleinte csak a suliban táncoltunk, aztán mentünk az kis rendezvényekre is. Most úgy állunk, hogy én Rebecca vagyok a csapatvezér, de nem én akartam, de csak így mehettünk kisebb rendezvényekre, mert volt egy szabály. A legidősebb személynek be kellett tölteni már a tizenhatot. És mivel csak Én voltam tizenhat, így Én lettem. A telefont, MSN-t és az írást szüneteltettem. Írni írtam, de nem ment olyan gyorsan. Végül elkezdődött az újabb tanév és immár nyolcadikosként ülhettem végig az órákat.
A magyar tanár elolvasta a történeteimet. No, comment.
A kémiát még jobban megszerettem. Végre vettük a kötéseket. És nem voltak unalmasak. Sokat kísérleteztünk… az elején. Aztán az osztály kitett magáért és vége lett a kísérleteknek. Kár.
A tovább tanulásról kérdezgettek. Amire én mondtam, hogy színésznő illetve énekes és táncosnő.
Több klipünk is megjelent. Volt olyan is ami a suliban játszódik. Noémi és Én énekeltünk. Persze a többiek is megszólaltak, de inkább mi énekeltünk. A telefon nem csörgött. És kezdtek hiányozni a barátaim, a szüleim. És tudat alatt (és fölött) tudtam, hogy Én tehetek róla. Erre írtam egy számot Show Me Love címmel. Persze még senki sem tudott róla, de én titkoltam el. Arra gondoltam, hogy másnap Noémivel majd elénekeljük.
Megcsörrent a telefonom.
- Haló!
- Rebecca… - a nevemet mondta, de a hangja kíntól gyötört volt.
- Jennie. Mi… Mi történt?
- Peter. Nem tudom, hol van. A telefonját nem veszi fel. Azt mondta, hogy ma korábban jön haza.
- Biztosan mindjárt otthon lesz. Ne izgulj.
- Rebecca… azt hiszem… - a vonal megszakadt.
És tudtam jól mit akart mondani Jennie. Nemsokára megszületik a kistestvérem. Tárcsáztam, de nem Jennie-t sem Peter-t, hanem Kellan-t.
- Haló?
- Kellan! Rebecca vagyok.
- Szia! Mi az?
- Peter hol van?
- Itt. Kicsit elhúzódott a megbeszélés
- Szólj neki, hogy…
- Nyugi.
- Jennie.
- Várj. – hallottam, hogy keresi, Peter-t aztán kimondja a bűvös nevet: Jennie.
- Most megyek, de majd hívlak.
- Rendben. És köszi.
- Szia!
- Szia!
Összeestem a szobában. És a telefont szorongattam a kezembe.
A percek csak múltak.
Végre megszólalt a telefon.
- Na?
- Nyugi. Jól vannak.
- Huh.
- Képzeld, ha hiszed, ha nem kislány lett.
- Ezt a szerencsét. Ahhoz képest, hogy egyszer azt nyilatkozta, hogy a háromgyerekeseknek lett teremtve a világ.
- Hát, igen. Ahhoz képest.
- És mi a neve?
- Bianka Rebecca Facinelli. És Peter megváltoztatta azt, hogy miért Rebecca.
- Igen? Mert eredetileg az első lányáról kapta volna a második nevét.
- Azóta megismert téged.
- Komoly?
- Majd küldünk képeket. – ennél a mondatnál már nem bírtam visszafojtani a sírást. A könnyeim csak csorogtak az arcomon végig…
- De mit csináltatok? A megbeszélés.
- BD-s ügyek.
- Értem.
- És könyvek és filmek.
- Filmek?
- Igen. Megvalósítunk néhány fanficet.
- Éljen! – mondtam már nevetve.
- Az elsők között. – ,,Ezeket nem szabad elmondanod Kellan.” – Bocsi, de Ash.
- Semmi baj. De lehet, hogy novellákat is megfilmesítünk.
- Hát… Hol lehet szavazni, hogy novellát és, hogy melyiket?
- Miért? Melyik novellát szeretnéd látni?
- Apai szeretet a címe és nagyon jó. Nem hosszú a szövege és tök jó.
- Azt én is olvastam. Tényleg jó. Majd beszélek az érdekedben.
- Köszi. És puszilom A…Jennie-t és a kicsit. Jah és Peter-t.
- És én?
- Jut eszembe. Neked barátnőd van. Mit szól hozzá, hogy Szerelmemnek szólítasz?
- Nem tud róla.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki.
- Igen. – a hangja elhalkult a vége felé.
- Szia… és téged is puszillak.
- Szia! Én is téged.
A beszélgetés végén a hangjában szomorúságot, fájdalmat és bűntudatot éreztem. És tudtam, hogy nem szerette volna, ha felemlegetem neki, de muszály volt. Tudnom kellett az igazságot.
A napok teltek és Én vártam a poharakat.
Egy keddi nap jött egy levél, hogy fáradjak be a postára, mert szállítmányt hoztak nekem. Majdnem beleugrottam a postás ölébe, de a fura nézése megakadályozott, helyette csak egy köszönömöt mondtam és adtam neki egy autogramot.
Vidáman mentem a postára.
Elég sok poharat kaptam az tény. És tényleg mindegyik szereplő. Sőt. Volt mindegyikből olyan pohár, amin Én is rajta voltam. És volt olyan, amelyiken a Cullen család, de Vérfarkasok és Volturi és a párosok. Csak néztem. Egy külön rekeszben a barátnőim részére kunyerált poharak voltak. Egy dobozban kaptam és az volt ráírva, hogy pohár.
Haza vittem és kibontottam, hogy megnézzem és becsomagoljam az ajándék poharakat.
Hivatalos voltam még ma egy ballagásra. Plumy ballag és Livi.
Felöltöztem és stoppoltam. Egy számomra ismeretlen autóból egy annál ismerősebb férfi szállt ki.
- Mióta…
- Ne kérdezd. Elvihetlek?
- Huh. Persze.
- De nekem azt mondták, hogy ne álljak szóba idegenekkel
- Semmi vész, csak elviszlek és onnan majd…
- Ne! De Volvo?
- Valami baj van?
- Nem csak Twilight. – ennél értelmesebb mondatot nem tudtam volna kinyögni.
- Gyere.
Beszálltam és már csak utaztunk a ballagás helyszíne felé.
Az úton beszélgettünk az ismerőssel. Elmesélte, hogy látott a TV-ben. Mire én csak mosolyogtam.
A ballagás nagyon szép volt. Végre oda jutottam a barátnőimhez, de az én kis poharaimmal jelentéktelennek tűntem a többiek nagy virágai és plüssei között.
- Sziasztok!- köszöntem és megöleltem Őket.
- Szia!- mondták egyszerre.
- Én olyan jelentéktelennek gondolom az ajándékomat, ennyi virág és plüss között.
- Mond, hogy nem virágot vagy plüsst…
- Nem. – szakítottam félbe Plumy-t.
- Akkor jó. – mondta Livi nevetve.
- Én ezt hoztam nektek. – mondtam és átadtam az ajándékokat. Gyorsan kibontották és amint meglátták tátva maradt a szájuk.
- Köszi. – ugortak egyszerre a nyakamba, aminek az lett a vége, hogy mindhárman a fűben feküdtünk.
- Nincs mit.
- Autogramos.
- Igen. Limited Edition. – mondtam viccesen.
- De, hogyan?
- Ajándék.
- Köszi, köszi, és köszi.
- Jó elég. – mondtam és meghallottam egy férfihangot.
- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a…
- Fűben fetrengés. – segítettem ki.
- Igen azt. De mennünk kéne. Nem mintha nem maradnék, de a szüleid.
- Miattuk nem kell aggódni. Elengedtek. – ránéztem és láttam, hogy más miatt akar elmenni. – De nem is emiatt…
- Nem, de ha itt maradunk, akkor a kocsi… Nem mondtad, hogy ennyi Twilight fan van itt.
- Bocsánat. – megfogtam a kezét s felhúzattam magamat.
- Haza vigyük a barátnőidet is?
- Nem lehetne…
- Mit?
- Esetleg cukrászda?
- De, de akkor menjünk. – Plumy és Livi csak néztek, hol egymásra, hol rám.
- Gyertek. – mondtam és magam után húztam Őket.
Egyenesen a kocsihoz mentünk, ahol egy kisebb tömeg volt. Nem csodáltam. Egy fekete autót én is szívesen nézek. De a Twilight fanok inkább a Volvo miatt jöttek bámészkodni. Sokan kérdezgették, hogy honnan van…
A cukrászda után haza vitt a kedves ismerős. Megköszöntem és vidáman mentem a géphez, amit gyors mozdulatokkal be is kapcsoltam. Levelem nem jött viszont MSN-en már vártak rám. Kellan volt aki a személyes üzenetében a tudtomra adta, hogy keresztapa lesz és, hogy jöjjek fel MSN-re: ,,Éljen nem sokára keresztapa leszek. Szerelmem gyere fel MSN-re. Kérlek! Pleas! Láttalak a TV-ben.”
Majomember üzenete:
Szia!
Szerelmem, alias, Cherry nevet változtatott erre: Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse…
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Szia! Gratulálok a keresztapasághoz.
Majomember üzenete:
Köszi. Jó a neved. Várj. Felhívom Peter-t és megmondom neki.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Ne! *boci szemel*
Majomember üzenete:
Késő. Mindjárt felhív. Amúgy nagy voltál a TV-ben. Nekem a Twilight-os és a sulis tetszett a legjobban.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Örülök. Pillanat. Hívnak. *gonosz nézés*
Majomember üzenete:
Oké. Addig nevet változtatok.
Elmenetem és felvettem a csörgő telefont.
- Haló!
- Szia! Carlisle Forever?
- Igen. Tegnap megnéztem az Eclipse-t, de már rág eldöntöttem, hogy ez lesz a nevem.
- Szerintem tedd be elé, hogy Mrs. Cullen.
- Jó ötlet, de most Kellan is nevet változtat. Kíváncsi vagyok.
- Igen. Ezért mondtam.
- Félek.
- Nem kell.
- Akkor nem félek. – mondtam nevetve.
- De… Kellan azt mondta már tudod. De Én azért szeretném a bocsánatodat kérni. – abban a pillanatban beugrott miért kér bocsánatot.
- Semmi baj, csak váratlanul ért.
- Meghiszem. De azok a poharak, amiket Kell csak a kezünk alá tolt és utasított. Ash sokat nevetett rajta. Nikki, pedig nem értette, de aztán Ő akata először aláírni az összeset.
- Meghiszem és Egoista.
- Hát… igen. Ezen nem gondolkoztam, de most, hogy mondod.
- És, hogy van a kis… lányod? – kérdeztem a ,,lányod” szónál elhúzva.
- Szerencsés vagyok?
- Igen. Sikerült összehozni egy újabb lányt.
- Nem baj. Lányos apuka vagyok és leszek.
- Nem is kicsit.
- Tényleg Kell kérdezi, hogy megnézted-e a dobozt.
- Dobozt? Ja, igen, vagyis nem.
- Azt mondja: nézd meg.
- Ott van?
- Mi vagyunk a…, a Cullen villában.
- Még mindig eladó?
- Aha.
- Okés. – abban a pillanatban volt egy érzésem, hogy nekem meg kell vennem. – Csak, mert azt hittem már megvette valaki Annyi Twilight fan van…
- Igen, az van. Majd meglátjuk.
- Majd nézelődöm, hátha van valaki aljas, aki meg akarja venni. – mondtam.
- Aljas? Nem rossz, majd nem engedjük be.
- Kérhetném, hogy Carlisle hálószobájába ne menjetek be?
- Persze, de miért? Ja. Oké.
- Na megyek, majd még beszélünk. Úgyis ott vagytok… Hányan is?
- Mindenki.
- Értem… Akkor majd beszélünk.
- Ha Kell odaenged. – mondta nevetve, de valami csattanást hallottam. – Megdobott. Fiam ezért szobafogságot kapsz.
- És vadászni elmehet?
- Még gondolkodom rajta. De tartsd meg a titkot.
- Oké. Van kedved csatlakozni a Cullen családhoz? - ,,Hé. Nem ér. Most…”
- Mit árultál el?
- Semmit. Tetszik a történeted, de a friss…
- Tudom, de most a tánc meg az ének…
- Felkerültek az előbb képek. Te vagy rajta két barátnőddel egy Volvo kíséretében.
- Meglehet. Az előbb voltam ballagáson és…
- Volvo…
- Nem az enyém. Nekem egy Mercedes-em van, de a márkáját csak Angyalnak mondjuk.
- Az szép autó.
- Az.
- Most is te mész a TV-ben. De ez egy amatőr felvétel. Ezt még nem hallottuk. Show Me Love.
- Twilight.
- Igen a szöveg.
- De a Freind or Foe is.
- Igen. Jó a hangod.
- Köszönöm.
- De most megyek, mert Emmett mindjárt megdob megint. És vadásznom kell.
- Kire? Mire?
- Esme-re.
- De…
- Nyugi, de muszály beszélnem Esme-vel. Hisz a feleségem.
- Oké. Szia!
Visszasiettem a géphez.
Majomember nevet változtatott erre: Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Szia! Milyen a nevem?
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Várj. Nevet változtatok. Amúgy jó.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Oké.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… nevet változtatott erre: Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen.
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Tessék.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
IGEN!!! (L)
Gratulálok! Mikor lesz az esküvő? Rosalie nem tudhatja meg... (by: Alice)
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Igen, igen.
Köszi. Nem tudom. Kérdezd meg a bátyádat. Rosalie…
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Mit nem tudhatok meg? :@ (by: Rosalie)
Nem fog semmit csinálni. (by: Alice)
Csak Emmett nincs biztonságban. Amúgy gratulálok, és Szia! (by: Edward)
Kíméljetek. *nyugalom* Miért vagyunk Emmett MSN-jében, ha nekünk is van? (by: Jasper)
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Menjetek a saját MSN-etekbe. Kérlek. Emm változtass nevet. Túl hosszú XD (L) *boci szemek*
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Rendben.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. nevet változtatott erre: Emmett. Emm. Mr. Cullen
Orákulum bejelentkezett.
Orákulum nevet változtatott erre: Alice. (L) Jazz (L)
Jazz bejelentkezett.
Jazz nevet változtatott erre: Jazz. Világfájdalmas képű szöszi. (L) Alice (L)
Stregoni Benefici bejelentkezett.
Stregoni Benefici nevet változtatott erre: Carlisle.
Esme bejelentkezett.
Buta bárány bejelentkezett.
Mazohista oroszlán bejelentkezett.
Rosalie bejelentkezett.
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. nevet változtatott erre: Cherry. Mrs. Cullen
Mazohista oroszlán üzenete:
Szia-sztok!
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Hello!
Mazohista oroszlán üzenete:
Mi még nem ismerjük egymást, de a gondolataid máris a fivérem körül forognak.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Attól, mert Téged nem ismerlek, még lehetek szerelmes.
Carlisle üzenete:
Edward. Nem értem miért baj, ha…
Mazohista oroszlán üzenete:
Emmett csak kajaként gondol rá.
Carlisle üzenete:
Esme, kedvesem. Hol vagy?
Esme üzenete:
Itt. Miért kerestél? A gyerekek mondták.
Mazohista oroszlán üzenete:
Anyu! Ne! Kérlek!
Esme üzenete:
Edward! Nem kell nézni a gondolataimat és akkor nem látsz olyat, amilyet nem akarsz.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Carlisle. Kérdezhetek valamit?
Carlisle üzenete:
Persze.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Lehet egy vámpírnak és egy embernek gyereke?
Carlisle üzenete:
Nem tudom. Nem találkoztam még ilyennel.
Edward, Bella. Lehet, hogy késik az esküvő.
Buta bárány üzenete:
Miért? Most már biztos?
Alice (L) Jazz (L) üzenete:
Igen. Sajnos.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Kár.
Emmett. Emm. Mr. Cullen üzenete:
Cherry! Nézd meg a dobozt.
Cherry Mrs. Cullen üzenete:
Jó. Pillanat.
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) üzenete:
De akkor addig gyakorolhatnánk.
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
De hát fogunk holnaptól.
Carlisle üzenete:
Milyen harc?
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
Jön a Volturi és gyakorolni kell.
Rosalie üzenete:
Na, megint. Most is Bellácskát védjük?
Carlisle üzenete:
Rosalie! Bella Edwardhoz tartozik
Rosalie üzenete:
Emmett meg hozzám. De el fog hagyni. *sír*
Esme üzenete:
Ne sírj kicsim.
Nekem most mennem kell.
Sziasztok!
Rosalie üzenete:
Sziasztok, Én is megyek.
Cherry remélem találkozunk.
Carlisle üzenete:
Én is megyek. Emmett, Alice, Jasper, Edward, Bella Ti is gyertek, mert sok lesz a számla.
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
Sziasztok!
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) üzenete:
Sziasztok!
Buta bárány üzenete:
Sziasztok!
Mazohista oroszlán üzenete:
Hello!
Emmett. Em. Mr. Cullen üzenete:
Sziasztok! Szia, Cherry!
Emmett. Em. Mr. Cullen kijelentkezett.
Esme kijelentkezett.
Carlisle kijelentkezett.
Alice. (L) Jazz (L) kijelentkezett.
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) kijelentkezett.
Buta bárány kijelentkezett.
Mazohista oroszlán kijelentkezett.
Kiléptem én is. Aztán tényleg megnéztem a dobozt.
Elkezdtem kipakolni is csoportosítani őket.
Aztán találtam valamit.
Pár hónap elteltével
Zene- és tánckart alapítottunk. Cicababák lett a csapat nevünk. Eleinte csak a suliban táncoltunk, aztán mentünk az kis rendezvényekre is. Most úgy állunk, hogy én Rebecca vagyok a csapatvezér, de nem én akartam, de csak így mehettünk kisebb rendezvényekre, mert volt egy szabály. A legidősebb személynek be kellett tölteni már a tizenhatot. És mivel csak Én voltam tizenhat, így Én lettem. A telefont, MSN-t és az írást szüneteltettem. Írni írtam, de nem ment olyan gyorsan. Végül elkezdődött az újabb tanév és immár nyolcadikosként ülhettem végig az órákat.
A magyar tanár elolvasta a történeteimet. No, comment.
A kémiát még jobban megszerettem. Végre vettük a kötéseket. És nem voltak unalmasak. Sokat kísérleteztünk… az elején. Aztán az osztály kitett magáért és vége lett a kísérleteknek. Kár.
A tovább tanulásról kérdezgettek. Amire én mondtam, hogy színésznő illetve énekes és táncosnő.
Több klipünk is megjelent. Volt olyan is ami a suliban játszódik. Noémi és Én énekeltünk. Persze a többiek is megszólaltak, de inkább mi énekeltünk. A telefon nem csörgött. És kezdtek hiányozni a barátaim, a szüleim. És tudat alatt (és fölött) tudtam, hogy Én tehetek róla. Erre írtam egy számot Show Me Love címmel. Persze még senki sem tudott róla, de én titkoltam el. Arra gondoltam, hogy másnap Noémivel majd elénekeljük.
Megcsörrent a telefonom.
- Haló!
- Rebecca… - a nevemet mondta, de a hangja kíntól gyötört volt.
- Jennie. Mi… Mi történt?
- Peter. Nem tudom, hol van. A telefonját nem veszi fel. Azt mondta, hogy ma korábban jön haza.
- Biztosan mindjárt otthon lesz. Ne izgulj.
- Rebecca… azt hiszem… - a vonal megszakadt.
És tudtam jól mit akart mondani Jennie. Nemsokára megszületik a kistestvérem. Tárcsáztam, de nem Jennie-t sem Peter-t, hanem Kellan-t.
- Haló?
- Kellan! Rebecca vagyok.
- Szia! Mi az?
- Peter hol van?
- Itt. Kicsit elhúzódott a megbeszélés
- Szólj neki, hogy…
- Nyugi.
- Jennie.
- Várj. – hallottam, hogy keresi, Peter-t aztán kimondja a bűvös nevet: Jennie.
- Most megyek, de majd hívlak.
- Rendben. És köszi.
- Szia!
- Szia!
Összeestem a szobában. És a telefont szorongattam a kezembe.
A percek csak múltak.
Végre megszólalt a telefon.
- Na?
- Nyugi. Jól vannak.
- Huh.
- Képzeld, ha hiszed, ha nem kislány lett.
- Ezt a szerencsét. Ahhoz képest, hogy egyszer azt nyilatkozta, hogy a háromgyerekeseknek lett teremtve a világ.
- Hát, igen. Ahhoz képest.
- És mi a neve?
- Bianka Rebecca Facinelli. És Peter megváltoztatta azt, hogy miért Rebecca.
- Igen? Mert eredetileg az első lányáról kapta volna a második nevét.
- Azóta megismert téged.
- Komoly?
- Majd küldünk képeket. – ennél a mondatnál már nem bírtam visszafojtani a sírást. A könnyeim csak csorogtak az arcomon végig…
- De mit csináltatok? A megbeszélés.
- BD-s ügyek.
- Értem.
- És könyvek és filmek.
- Filmek?
- Igen. Megvalósítunk néhány fanficet.
- Éljen! – mondtam már nevetve.
- Az elsők között. – ,,Ezeket nem szabad elmondanod Kellan.” – Bocsi, de Ash.
- Semmi baj. De lehet, hogy novellákat is megfilmesítünk.
- Hát… Hol lehet szavazni, hogy novellát és, hogy melyiket?
- Miért? Melyik novellát szeretnéd látni?
- Apai szeretet a címe és nagyon jó. Nem hosszú a szövege és tök jó.
- Azt én is olvastam. Tényleg jó. Majd beszélek az érdekedben.
- Köszi. És puszilom A…Jennie-t és a kicsit. Jah és Peter-t.
- És én?
- Jut eszembe. Neked barátnőd van. Mit szól hozzá, hogy Szerelmemnek szólítasz?
- Nem tud róla.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki.
- Igen. – a hangja elhalkult a vége felé.
- Szia… és téged is puszillak.
- Szia! Én is téged.
A beszélgetés végén a hangjában szomorúságot, fájdalmat és bűntudatot éreztem. És tudtam, hogy nem szerette volna, ha felemlegetem neki, de muszály volt. Tudnom kellett az igazságot.
A napok teltek és Én vártam a poharakat.
Egy keddi nap jött egy levél, hogy fáradjak be a postára, mert szállítmányt hoztak nekem. Majdnem beleugrottam a postás ölébe, de a fura nézése megakadályozott, helyette csak egy köszönömöt mondtam és adtam neki egy autogramot.
Vidáman mentem a postára.
Elég sok poharat kaptam az tény. És tényleg mindegyik szereplő. Sőt. Volt mindegyikből olyan pohár, amin Én is rajta voltam. És volt olyan, amelyiken a Cullen család, de Vérfarkasok és Volturi és a párosok. Csak néztem. Egy külön rekeszben a barátnőim részére kunyerált poharak voltak. Egy dobozban kaptam és az volt ráírva, hogy pohár.
Haza vittem és kibontottam, hogy megnézzem és becsomagoljam az ajándék poharakat.
Hivatalos voltam még ma egy ballagásra. Plumy ballag és Livi.
Felöltöztem és stoppoltam. Egy számomra ismeretlen autóból egy annál ismerősebb férfi szállt ki.
- Mióta…
- Ne kérdezd. Elvihetlek?
- Huh. Persze.
- De nekem azt mondták, hogy ne álljak szóba idegenekkel
- Semmi vész, csak elviszlek és onnan majd…
- Ne! De Volvo?
- Valami baj van?
- Nem csak Twilight. – ennél értelmesebb mondatot nem tudtam volna kinyögni.
- Gyere.
Beszálltam és már csak utaztunk a ballagás helyszíne felé.
Az úton beszélgettünk az ismerőssel. Elmesélte, hogy látott a TV-ben. Mire én csak mosolyogtam.
A ballagás nagyon szép volt. Végre oda jutottam a barátnőimhez, de az én kis poharaimmal jelentéktelennek tűntem a többiek nagy virágai és plüssei között.
- Sziasztok!- köszöntem és megöleltem Őket.
- Szia!- mondták egyszerre.
- Én olyan jelentéktelennek gondolom az ajándékomat, ennyi virág és plüss között.
- Mond, hogy nem virágot vagy plüsst…
- Nem. – szakítottam félbe Plumy-t.
- Akkor jó. – mondta Livi nevetve.
- Én ezt hoztam nektek. – mondtam és átadtam az ajándékokat. Gyorsan kibontották és amint meglátták tátva maradt a szájuk.
- Köszi. – ugortak egyszerre a nyakamba, aminek az lett a vége, hogy mindhárman a fűben feküdtünk.
- Nincs mit.
- Autogramos.
- Igen. Limited Edition. – mondtam viccesen.
- De, hogyan?
- Ajándék.
- Köszi, köszi, és köszi.
- Jó elég. – mondtam és meghallottam egy férfihangot.
- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a…
- Fűben fetrengés. – segítettem ki.
- Igen azt. De mennünk kéne. Nem mintha nem maradnék, de a szüleid.
- Miattuk nem kell aggódni. Elengedtek. – ránéztem és láttam, hogy más miatt akar elmenni. – De nem is emiatt…
- Nem, de ha itt maradunk, akkor a kocsi… Nem mondtad, hogy ennyi Twilight fan van itt.
- Bocsánat. – megfogtam a kezét s felhúzattam magamat.
- Haza vigyük a barátnőidet is?
- Nem lehetne…
- Mit?
- Esetleg cukrászda?
- De, de akkor menjünk. – Plumy és Livi csak néztek, hol egymásra, hol rám.
- Gyertek. – mondtam és magam után húztam Őket.
Egyenesen a kocsihoz mentünk, ahol egy kisebb tömeg volt. Nem csodáltam. Egy fekete autót én is szívesen nézek. De a Twilight fanok inkább a Volvo miatt jöttek bámészkodni. Sokan kérdezgették, hogy honnan van…
A cukrászda után haza vitt a kedves ismerős. Megköszöntem és vidáman mentem a géphez, amit gyors mozdulatokkal be is kapcsoltam. Levelem nem jött viszont MSN-en már vártak rám. Kellan volt aki a személyes üzenetében a tudtomra adta, hogy keresztapa lesz és, hogy jöjjek fel MSN-re: ,,Éljen nem sokára keresztapa leszek. Szerelmem gyere fel MSN-re. Kérlek! Pleas! Láttalak a TV-ben.”
Majomember üzenete:
Szia!
Szerelmem, alias, Cherry nevet változtatott erre: Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse…
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Szia! Gratulálok a keresztapasághoz.
Majomember üzenete:
Köszi. Jó a neved. Várj. Felhívom Peter-t és megmondom neki.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Ne! *boci szemel*
Majomember üzenete:
Késő. Mindjárt felhív. Amúgy nagy voltál a TV-ben. Nekem a Twilight-os és a sulis tetszett a legjobban.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Örülök. Pillanat. Hívnak. *gonosz nézés*
Majomember üzenete:
Oké. Addig nevet változtatok.
Elmenetem és felvettem a csörgő telefont.
- Haló!
- Szia! Carlisle Forever?
- Igen. Tegnap megnéztem az Eclipse-t, de már rág eldöntöttem, hogy ez lesz a nevem.
- Szerintem tedd be elé, hogy Mrs. Cullen.
- Jó ötlet, de most Kellan is nevet változtat. Kíváncsi vagyok.
- Igen. Ezért mondtam.
- Félek.
- Nem kell.
- Akkor nem félek. – mondtam nevetve.
- De… Kellan azt mondta már tudod. De Én azért szeretném a bocsánatodat kérni. – abban a pillanatban beugrott miért kér bocsánatot.
- Semmi baj, csak váratlanul ért.
- Meghiszem. De azok a poharak, amiket Kell csak a kezünk alá tolt és utasított. Ash sokat nevetett rajta. Nikki, pedig nem értette, de aztán Ő akata először aláírni az összeset.
- Meghiszem és Egoista.
- Hát… igen. Ezen nem gondolkoztam, de most, hogy mondod.
- És, hogy van a kis… lányod? – kérdeztem a ,,lányod” szónál elhúzva.
- Szerencsés vagyok?
- Igen. Sikerült összehozni egy újabb lányt.
- Nem baj. Lányos apuka vagyok és leszek.
- Nem is kicsit.
- Tényleg Kell kérdezi, hogy megnézted-e a dobozt.
- Dobozt? Ja, igen, vagyis nem.
- Azt mondja: nézd meg.
- Ott van?
- Mi vagyunk a…, a Cullen villában.
- Még mindig eladó?
- Aha.
- Okés. – abban a pillanatban volt egy érzésem, hogy nekem meg kell vennem. – Csak, mert azt hittem már megvette valaki Annyi Twilight fan van…
- Igen, az van. Majd meglátjuk.
- Majd nézelődöm, hátha van valaki aljas, aki meg akarja venni. – mondtam.
- Aljas? Nem rossz, majd nem engedjük be.
- Kérhetném, hogy Carlisle hálószobájába ne menjetek be?
- Persze, de miért? Ja. Oké.
- Na megyek, majd még beszélünk. Úgyis ott vagytok… Hányan is?
- Mindenki.
- Értem… Akkor majd beszélünk.
- Ha Kell odaenged. – mondta nevetve, de valami csattanást hallottam. – Megdobott. Fiam ezért szobafogságot kapsz.
- És vadászni elmehet?
- Még gondolkodom rajta. De tartsd meg a titkot.
- Oké. Van kedved csatlakozni a Cullen családhoz? - ,,Hé. Nem ér. Most…”
- Mit árultál el?
- Semmit. Tetszik a történeted, de a friss…
- Tudom, de most a tánc meg az ének…
- Felkerültek az előbb képek. Te vagy rajta két barátnőddel egy Volvo kíséretében.
- Meglehet. Az előbb voltam ballagáson és…
- Volvo…
- Nem az enyém. Nekem egy Mercedes-em van, de a márkáját csak Angyalnak mondjuk.
- Az szép autó.
- Az.
- Most is te mész a TV-ben. De ez egy amatőr felvétel. Ezt még nem hallottuk. Show Me Love.
- Twilight.
- Igen a szöveg.
- De a Freind or Foe is.
- Igen. Jó a hangod.
- Köszönöm.
- De most megyek, mert Emmett mindjárt megdob megint. És vadásznom kell.
- Kire? Mire?
- Esme-re.
- De…
- Nyugi, de muszály beszélnem Esme-vel. Hisz a feleségem.
- Oké. Szia!
Visszasiettem a géphez.
Majomember nevet változtatott erre: Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Szia! Milyen a nevem?
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… üzenete:
Várj. Nevet változtatok. Amúgy jó.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Oké.
Carlisle Forever. I Love Emmett. Eclipse… nevet változtatott erre: Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen.
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Tessék.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
IGEN!!! (L)
Gratulálok! Mikor lesz az esküvő? Rosalie nem tudhatja meg... (by: Alice)
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Igen, igen.
Köszi. Nem tudom. Kérdezd meg a bátyádat. Rosalie…
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Mit nem tudhatok meg? :@ (by: Rosalie)
Nem fog semmit csinálni. (by: Alice)
Csak Emmett nincs biztonságban. Amúgy gratulálok, és Szia! (by: Edward)
Kíméljetek. *nyugalom* Miért vagyunk Emmett MSN-jében, ha nekünk is van? (by: Jasper)
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. üzenete:
Menjetek a saját MSN-etekbe. Kérlek. Emm változtass nevet. Túl hosszú XD (L) *boci szemek*
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. üzenete:
Rendben.
Emm: (L) Cherry (L), will you marry me? You'll be my Mrs. Cullen. nevet változtatott erre: Emmett. Emm. Mr. Cullen
Orákulum bejelentkezett.
Orákulum nevet változtatott erre: Alice. (L) Jazz (L)
Jazz bejelentkezett.
Jazz nevet változtatott erre: Jazz. Világfájdalmas képű szöszi. (L) Alice (L)
Stregoni Benefici bejelentkezett.
Stregoni Benefici nevet változtatott erre: Carlisle.
Esme bejelentkezett.
Buta bárány bejelentkezett.
Mazohista oroszlán bejelentkezett.
Rosalie bejelentkezett.
Cherry: (L) Emm (L) Yes! I'm your Mrs. Cullen. nevet változtatott erre: Cherry. Mrs. Cullen
Mazohista oroszlán üzenete:
Szia-sztok!
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Hello!
Mazohista oroszlán üzenete:
Mi még nem ismerjük egymást, de a gondolataid máris a fivérem körül forognak.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Attól, mert Téged nem ismerlek, még lehetek szerelmes.
Carlisle üzenete:
Edward. Nem értem miért baj, ha…
Mazohista oroszlán üzenete:
Emmett csak kajaként gondol rá.
Carlisle üzenete:
Esme, kedvesem. Hol vagy?
Esme üzenete:
Itt. Miért kerestél? A gyerekek mondták.
Mazohista oroszlán üzenete:
Anyu! Ne! Kérlek!
Esme üzenete:
Edward! Nem kell nézni a gondolataimat és akkor nem látsz olyat, amilyet nem akarsz.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Carlisle. Kérdezhetek valamit?
Carlisle üzenete:
Persze.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Lehet egy vámpírnak és egy embernek gyereke?
Carlisle üzenete:
Nem tudom. Nem találkoztam még ilyennel.
Edward, Bella. Lehet, hogy késik az esküvő.
Buta bárány üzenete:
Miért? Most már biztos?
Alice (L) Jazz (L) üzenete:
Igen. Sajnos.
Cherry. Mrs. Cullen üzenete:
Kár.
Emmett. Emm. Mr. Cullen üzenete:
Cherry! Nézd meg a dobozt.
Cherry Mrs. Cullen üzenete:
Jó. Pillanat.
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) üzenete:
De akkor addig gyakorolhatnánk.
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
De hát fogunk holnaptól.
Carlisle üzenete:
Milyen harc?
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
Jön a Volturi és gyakorolni kell.
Rosalie üzenete:
Na, megint. Most is Bellácskát védjük?
Carlisle üzenete:
Rosalie! Bella Edwardhoz tartozik
Rosalie üzenete:
Emmett meg hozzám. De el fog hagyni. *sír*
Esme üzenete:
Ne sírj kicsim.
Nekem most mennem kell.
Sziasztok!
Rosalie üzenete:
Sziasztok, Én is megyek.
Cherry remélem találkozunk.
Carlisle üzenete:
Én is megyek. Emmett, Alice, Jasper, Edward, Bella Ti is gyertek, mert sok lesz a számla.
Alice. (L) Jazz (L) üzenete:
Sziasztok!
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) üzenete:
Sziasztok!
Buta bárány üzenete:
Sziasztok!
Mazohista oroszlán üzenete:
Hello!
Emmett. Em. Mr. Cullen üzenete:
Sziasztok! Szia, Cherry!
Emmett. Em. Mr. Cullen kijelentkezett.
Esme kijelentkezett.
Carlisle kijelentkezett.
Alice. (L) Jazz (L) kijelentkezett.
Jazz. Világfájdalmas képű szöszi (L) Alice (L) kijelentkezett.
Buta bárány kijelentkezett.
Mazohista oroszlán kijelentkezett.
Kiléptem én is. Aztán tényleg megnéztem a dobozt.
Elkezdtem kipakolni is csoportosítani őket.
Aztán találtam valamit.
5. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
5. Eclipse élménybeszámoló, avagy kérések özöne
Az alvásból semmi sem lett. Helyette mindenki elkezdett írni. Élménybeszámolót. Én sosem szerettem beszámolókat írni, de ebbe szívesen kezdtem én is. Persze a lányok megkérték, hogy majd ha készen lesznek, tegyem már fel a blogba. Mondtam nekik, hogy jó, de akkor majd le kell gépelni. Inkább ne mondtam volna. A következő pillanatban mindenki odament a nagy géphez. Én elővettem a Laptopomat. Aztán valaki mondta, azt hiszem Emese, hogy Ő hozott Laptopot. Mindenki kíváncsian nézett rá. Aztán a következő pillanatban leült mellém. Én addig, amíg a többiek nézték Emesét, hogy Ő hozott Laptopot leültem a földre és bekapcsoltam a gépem.
Aztán sorban kerültek elő a Laptopok. Volt valaki, aki még a szomszédba is átment (bár elég messze kellett szaladnia), hogy kölcsön kérjen egy Laptopot.
A szoba (a nappali) közepén ültünk öten az ölünkben egy-egy Laptoppal. A nagy gépnél hárman írtak egymás után.
Miután mindenki végzett feltettették egy-egy pendrive-ra és oda hozták nekem.
Sorjában tettem be a pendrive-okat és olvastuk, hogy ki mit írt.
Emese: tele Jasper.
Noémi: tele Jacob.
Fanny: tele Jacob.
…
És végül Én: tele Carlisle és Emmett, de Jasper-t sem kíméltem, mert Ő tényleg nagyon sokszor volt az Eclipse-ben.
Senki sem lepődött meg a másik tömeges kedvenc írásánál.
Mikor már ott tartottam, hogy az első beszámolót felteszem a blogba megszólalt a beszámolóm tulajdonosa, hogy mi lenne, ha tennénk be képet is a kedvencről.
Újabb kérés. Szuper. Na mindegy. Mondjuk nem is olyan rossz ötlet. Carlisle és Emmett…
- Ez a kép jó lesz. – mondta Noémi, aki az utolsó előtti volt. Én voltam az utolsó.
- Rendben. Még véletlenül sem hasonlít a többi Jacob-os képre. – mondtam nevetve és közben elmenttetem a képet.
- Köszi, de én most megyek aludni.
- Rendben én is megyek… mindjárt.
- Ok.
Feltettem Noémi beszámolóját és ,,képét”. Aztán kerestem egy képet, amin lehetőleg Emmett és Carlisle vagy Peter és Kellan voltak. De nem igazán találtam megfelelőt. Bekapcsoltam az MSN-t (ezzel megszegve az ígéretem) és megnéztem ki van fenn. Kellan fent volt. Aztán eszembe jutott náluk most lesz este. Ahhoz, hogy kiszámoljam hány óra nem volt erőm se kedvem. Mielőtt gyorsan kikapcsolhattam volna Kellan rám írt. Én meg mondtam neki, hogy majd ma este beszélünk, de most vendégek vannak nálam. Rögtön írta, hogy jó, csak szeretné már olvasni az Én élménybeszámolómat. Tudtam, hogy miről beszél és megígértem neki, hogy felteszem, mindjárt csak nem találok képet. Megkérdezte, hogy milyen kéne. Elmondtam neki. Egy ideig nevetett aztán küldött egy képet. Hálás voltam neki. És megköszöntem. Elbúcsúztunk. Kikapcsoltam az MSN-t és feltettem a képet s élménybeszámolót.
Aznap este az Eclipse-ről álmodtam. Túl sokat Jasper-ről, de a harc jelenetek és a Love nézés. És…
Másnap reggel arra keltem, hogy valaki vagy inkább valakik beszélnek telefonon.
- Ki az?
- Valami fanatikus, aki azt mondja, hogy Kellan-nak hívják.
- Adjátok ide. – anyám, de legalább nem ismerték fel a hangját.
- Hallo!
- Hallo! Mi az?- kérdezte nevetve.
- Ne nevess. Most keltem fel. Miattad. Amúgy beszélni akartam veled. Hogy tetszik a beszámoló?- kérdeztem incselkedve.
- Hát meg kell, mondjam, te nemcsak a történetíráshoz van tehetséged.
- Mond ezt a magyar tanáromnak. – a lányok a hátam mögé jöttek és úgy hallgatóztak. Jól hallhatóan.
- Hallom a csajok a hátad mögött hallgatóznak.
- Milyen jó a hallásod. – mondtam, amire Ő megsértődött.
- Hát, jó.
- Ne! Kérlek! Nem úgy értettem, de megcsikiztek.
- Jah az más. Akkor még beszélhetünk.
- Örülök. Működik a fényposta?
- Nem tudom. Megnézem. – hallottam, hogy nevet és kicsit távolabb megy, majd visszajön. – Nem. Sajnos. Minek kellett volna?
- Nem tudom. Téged akartalak itt is látni.
- Akkor gyorsan megjavítom.
- Oké.
- De… Nálatok van Twilight menü. – ez inkább volt kijelentés, mintsem kérdés. – Kár, pedig küldtem volna mindenkiről egy poharat.
- Milyen mindenkiről?
- Hát mindenkiről van pohár.
- Ott. Itt csak Bella, Edward és Jacob-os pohár van. Sőt… míg ott a Cullen ékszereket meglehet bárhol venni, itt csak nagyon ritkán találsz. – a hátam mögül hangzott a kérdés: ,,Ott?”
- Nem hisznek… Az erős túlzás, hogy bárhol, de vannak kivételek, akiknek tényleg bárhol van, de ez nagyon ritka. Akkor eltetek neked mindegyikből. Valami kívánság?
- Igen. Lenne. Amúgy értem mire gondoltál a kivételek szónál.
- Sejtettem. Mi lenne a kívánság?
- Autogram. Mindenki azt, amelyiken rajta van. És van egy kedves barátnőm, akinek most lesz (majd jövőre) a ballagása és neki szeretnék kérni egy Edward-os poharat autogrammal.
- Értettem. Fel is írtam. És a lányseregnek, akik ott vannak?
- Nem tudom. Talán egy Jasper-es… - ránéztem Emesére.
- Autogrammal. – fejezte be a mondatomat.
- Igen. És mikorra várható a csomag megérkezése?
- Ma feladom, ha…
- Találkozol velük.
- Biztos, hogy találkozok velük. De tudod, lehet, hogy csúszik a BD.
- Miért?- és a mögöttem levő személyek is ezt mondogatták- Menjetek már és egyetek, majd megyek én is.
- Nem nekem mondtad. Mármint az egyetek részt.
- Igen.
- De legalább elmentek.
- Igen. Szóval. Miért késhet?
- Mert nem találunk Tanya-t.
- Ez… baj.
- Igen, de… nagyon fogsz haragudni.
- Miért?
- És nemcsak rám.
- Na. Mondjad már!
- Peter, Jackson, Ashley és Én… bevittünk egy képet a Summit-hoz.
- Igen? Lehet, hogy meglesz Tanya?
- Lehet. Azt mondták, hogy még tárgyalnak.
- De ez jó hír.
- A Te képedet vittük…
- MI? Ti nem vagytok normálisak. Most mit csináljak? Holnap leszek tizenhat. Még tizennyolc sem vagyok. Az a Tanya idősebb. És… Úristen!
- Nyugi. De amúgy pont a Te korosztályod. Ahhoz képest, hogy tizenhat éves vagy elég komolyan nézel ki. Szerintem jó lennél Tanya-nak.
- Majd meglátjuk. De, ha nem sikerül…
- Szerintem neked nagy esélyed van.
- Beszéljünk másról.
- Rendben. Tényleg tetszett az Eclipse?
- Igen. Amikor üldözték Victorát. Esme and Carlisle amikor megtalálják Bree-t. Az annyira Love.
- Kevered a magyart és az angolt. Ez tetszik.
- Örülök. De most megyek mielőtt még visszajönnek. Majd este beszélünk. – mondtam és nehezen akartam elválni a telefontol.
- Szia! Majd hívlak.
Lementem a konyhába és megálltam az ajtóban. A konyha közvetlenül a nappaliba nyílt.
Dübörgött a zene és a lányok táncoltak. Beálltam én is és énekeltem a szöveget.
Azután fáradtan, de mégis energikusan leültünk és beszéltünk… órák hosszat beszélgettünk.
Az alvásból semmi sem lett. Helyette mindenki elkezdett írni. Élménybeszámolót. Én sosem szerettem beszámolókat írni, de ebbe szívesen kezdtem én is. Persze a lányok megkérték, hogy majd ha készen lesznek, tegyem már fel a blogba. Mondtam nekik, hogy jó, de akkor majd le kell gépelni. Inkább ne mondtam volna. A következő pillanatban mindenki odament a nagy géphez. Én elővettem a Laptopomat. Aztán valaki mondta, azt hiszem Emese, hogy Ő hozott Laptopot. Mindenki kíváncsian nézett rá. Aztán a következő pillanatban leült mellém. Én addig, amíg a többiek nézték Emesét, hogy Ő hozott Laptopot leültem a földre és bekapcsoltam a gépem.
Aztán sorban kerültek elő a Laptopok. Volt valaki, aki még a szomszédba is átment (bár elég messze kellett szaladnia), hogy kölcsön kérjen egy Laptopot.
A szoba (a nappali) közepén ültünk öten az ölünkben egy-egy Laptoppal. A nagy gépnél hárman írtak egymás után.
Miután mindenki végzett feltettették egy-egy pendrive-ra és oda hozták nekem.
Sorjában tettem be a pendrive-okat és olvastuk, hogy ki mit írt.
Emese: tele Jasper.
Noémi: tele Jacob.
Fanny: tele Jacob.
…
És végül Én: tele Carlisle és Emmett, de Jasper-t sem kíméltem, mert Ő tényleg nagyon sokszor volt az Eclipse-ben.
Senki sem lepődött meg a másik tömeges kedvenc írásánál.
Mikor már ott tartottam, hogy az első beszámolót felteszem a blogba megszólalt a beszámolóm tulajdonosa, hogy mi lenne, ha tennénk be képet is a kedvencről.
Újabb kérés. Szuper. Na mindegy. Mondjuk nem is olyan rossz ötlet. Carlisle és Emmett…
- Ez a kép jó lesz. – mondta Noémi, aki az utolsó előtti volt. Én voltam az utolsó.
- Rendben. Még véletlenül sem hasonlít a többi Jacob-os képre. – mondtam nevetve és közben elmenttetem a képet.
- Köszi, de én most megyek aludni.
- Rendben én is megyek… mindjárt.
- Ok.
Feltettem Noémi beszámolóját és ,,képét”. Aztán kerestem egy képet, amin lehetőleg Emmett és Carlisle vagy Peter és Kellan voltak. De nem igazán találtam megfelelőt. Bekapcsoltam az MSN-t (ezzel megszegve az ígéretem) és megnéztem ki van fenn. Kellan fent volt. Aztán eszembe jutott náluk most lesz este. Ahhoz, hogy kiszámoljam hány óra nem volt erőm se kedvem. Mielőtt gyorsan kikapcsolhattam volna Kellan rám írt. Én meg mondtam neki, hogy majd ma este beszélünk, de most vendégek vannak nálam. Rögtön írta, hogy jó, csak szeretné már olvasni az Én élménybeszámolómat. Tudtam, hogy miről beszél és megígértem neki, hogy felteszem, mindjárt csak nem találok képet. Megkérdezte, hogy milyen kéne. Elmondtam neki. Egy ideig nevetett aztán küldött egy képet. Hálás voltam neki. És megköszöntem. Elbúcsúztunk. Kikapcsoltam az MSN-t és feltettem a képet s élménybeszámolót.
Aznap este az Eclipse-ről álmodtam. Túl sokat Jasper-ről, de a harc jelenetek és a Love nézés. És…
Másnap reggel arra keltem, hogy valaki vagy inkább valakik beszélnek telefonon.
- Ki az?
- Valami fanatikus, aki azt mondja, hogy Kellan-nak hívják.
- Adjátok ide. – anyám, de legalább nem ismerték fel a hangját.
- Hallo!
- Hallo! Mi az?- kérdezte nevetve.
- Ne nevess. Most keltem fel. Miattad. Amúgy beszélni akartam veled. Hogy tetszik a beszámoló?- kérdeztem incselkedve.
- Hát meg kell, mondjam, te nemcsak a történetíráshoz van tehetséged.
- Mond ezt a magyar tanáromnak. – a lányok a hátam mögé jöttek és úgy hallgatóztak. Jól hallhatóan.
- Hallom a csajok a hátad mögött hallgatóznak.
- Milyen jó a hallásod. – mondtam, amire Ő megsértődött.
- Hát, jó.
- Ne! Kérlek! Nem úgy értettem, de megcsikiztek.
- Jah az más. Akkor még beszélhetünk.
- Örülök. Működik a fényposta?
- Nem tudom. Megnézem. – hallottam, hogy nevet és kicsit távolabb megy, majd visszajön. – Nem. Sajnos. Minek kellett volna?
- Nem tudom. Téged akartalak itt is látni.
- Akkor gyorsan megjavítom.
- Oké.
- De… Nálatok van Twilight menü. – ez inkább volt kijelentés, mintsem kérdés. – Kár, pedig küldtem volna mindenkiről egy poharat.
- Milyen mindenkiről?
- Hát mindenkiről van pohár.
- Ott. Itt csak Bella, Edward és Jacob-os pohár van. Sőt… míg ott a Cullen ékszereket meglehet bárhol venni, itt csak nagyon ritkán találsz. – a hátam mögül hangzott a kérdés: ,,Ott?”
- Nem hisznek… Az erős túlzás, hogy bárhol, de vannak kivételek, akiknek tényleg bárhol van, de ez nagyon ritka. Akkor eltetek neked mindegyikből. Valami kívánság?
- Igen. Lenne. Amúgy értem mire gondoltál a kivételek szónál.
- Sejtettem. Mi lenne a kívánság?
- Autogram. Mindenki azt, amelyiken rajta van. És van egy kedves barátnőm, akinek most lesz (majd jövőre) a ballagása és neki szeretnék kérni egy Edward-os poharat autogrammal.
- Értettem. Fel is írtam. És a lányseregnek, akik ott vannak?
- Nem tudom. Talán egy Jasper-es… - ránéztem Emesére.
- Autogrammal. – fejezte be a mondatomat.
- Igen. És mikorra várható a csomag megérkezése?
- Ma feladom, ha…
- Találkozol velük.
- Biztos, hogy találkozok velük. De tudod, lehet, hogy csúszik a BD.
- Miért?- és a mögöttem levő személyek is ezt mondogatták- Menjetek már és egyetek, majd megyek én is.
- Nem nekem mondtad. Mármint az egyetek részt.
- Igen.
- De legalább elmentek.
- Igen. Szóval. Miért késhet?
- Mert nem találunk Tanya-t.
- Ez… baj.
- Igen, de… nagyon fogsz haragudni.
- Miért?
- És nemcsak rám.
- Na. Mondjad már!
- Peter, Jackson, Ashley és Én… bevittünk egy képet a Summit-hoz.
- Igen? Lehet, hogy meglesz Tanya?
- Lehet. Azt mondták, hogy még tárgyalnak.
- De ez jó hír.
- A Te képedet vittük…
- MI? Ti nem vagytok normálisak. Most mit csináljak? Holnap leszek tizenhat. Még tizennyolc sem vagyok. Az a Tanya idősebb. És… Úristen!
- Nyugi. De amúgy pont a Te korosztályod. Ahhoz képest, hogy tizenhat éves vagy elég komolyan nézel ki. Szerintem jó lennél Tanya-nak.
- Majd meglátjuk. De, ha nem sikerül…
- Szerintem neked nagy esélyed van.
- Beszéljünk másról.
- Rendben. Tényleg tetszett az Eclipse?
- Igen. Amikor üldözték Victorát. Esme and Carlisle amikor megtalálják Bree-t. Az annyira Love.
- Kevered a magyart és az angolt. Ez tetszik.
- Örülök. De most megyek mielőtt még visszajönnek. Majd este beszélünk. – mondtam és nehezen akartam elválni a telefontol.
- Szia! Majd hívlak.
Lementem a konyhába és megálltam az ajtóban. A konyha közvetlenül a nappaliba nyílt.
Dübörgött a zene és a lányok táncoltak. Beálltam én is és énekeltem a szöveget.
Azután fáradtan, de mégis energikusan leültünk és beszéltünk… órák hosszat beszélgettünk.
4. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
4.Virtuális család, ami nem is áll, olyan távol a valóságtól
Az egész délelötött végig untam. Már nagyon vártam a 6 órát, de az távolinak tűnt. Úgy döntöttem elmegyek sétálni Emesével a Duna partra. Elhívtuk Vikit is, de ő nem jött, mert a mamája nem engedte el…
Ahogy sétáltunk elkezdtünk beszélgetni. Előjött az is, hogy tegnap kivel beszélgettem olyan későig. Persze nem akartam elmondani, de végül kiszedte belőlem.
- Emmett-tel és a többi Cullen-nel, meg a többiekkel.
- Persze…
Nem hitt nekem. Ez volt a szerencsém. Tovább sétáltunk és miután leültünk a vízbe vezető lépcsőre elkezdtünk gondolkodni.
A hátunk mögött leültek. Az egyik lány beszélt a másikhoz.
- Nem baj, ha leülünk ide?- kérdezte a másik lány, akinek beazonosítottam a hangját.
- Plumy!- fordultam hátra és átöleltem.
- Cherry! Komolyan te vagy az?
- Igen, de Te…Ti, hogy-hogy itt vagytok?
- Arra gondoltunk, hogy feljövünk Pestre aztán itt kötöttünk ki. – mondta Livi.
- Curranty!- neki is nagyon örültem.
- Hogy vagy?- kérdezte Plumy.
- Jól. És Ti?
- Mi is.
Egy vagy két órát elbeszélgettünk. Ránéztem az órámra. Fél hat. Nekem hatra otthon kell lennem. Gyorsan pattantam fel.
- Mi az?- kérdezte Curranty.
- Biztosan megy MSN-ezni a kitalált vámpírokhoz. Valaki csinált a nevükkel MSN-t és szegényke bevette. – mondta Emese és rám mutatott, amire én szúrós pillantást küldtem felé.
- Ez részben igaz, de nekem mennem kell. Mert hatra beszéltünk meg találkozót.
- Találkozót?- kérdezte Curranty.
- MSN-en.
- Jah.
Elköszöntem és szaladtam a villamoshoz. Viszonylag gyorsan otthon voltam. Bekapcsoltam a gépem és vártam, hogy kiadja az MSN ablakát.
Bejelentkezés.
Megfigyelés.
Rám írás.
Gyorsan átváltoztattam a nevem.
Kellan írt rám:
Majomember üzenete:
Szia! Már negyed öt van.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Szia! Bocsi, de a Duna-partnál voltam és találkoztam egy kedves ismerősömmel. És elkezdtünk beszélgetni.
Majomember üzenete:
Semmi baj. Arra gondoltam, hogy játszhatnánk családosdit.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Benne vagyok. De Én ki leszek???
Majomember üzenete:
A szerelmem később a feleségem *nevet*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Hééé *duzzog*
Majomember üzenete:
Ne, nagyon szeretlek. Kérlek! Nem akartalak megbántani. Csak annyira viccesen hangzik, hogy beszélek egy vad idegen csajjal, aki blogot ír és imádja a Twilight-ot és nem Emmett-et nézi, hanem az emebert.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Ki nem jön fel ma MSN-re? *fürkésző pillantás*
Majomember üzenete:
Mi az a fürkésző pillantás? *nevet és nem érti a szó jelentését*
De, ha szóba hoztad, akkor senki sem tud feljönni, csak Én. *csillog a szeme*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Mi az, hogy nem jönnek fel!!!*ideges*
Ezért siettem és törtem ki a mini sarkúmnak a sarkát???
Amúgy a szó jelentése: kíváncsi.
Hogy vagy?
Majomember üzenete:
Jól vagyok. És köszi, a felvilágosítást. *vigyorog*
És te, hogy vagy?
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Jól.
De kifejtenéd bővebben a családos ötleted?
Majomember üzenete:
Hát, persze neked bármit (L).
Apa: Peter lenne
Anya: Elizabeth lenne
Gyermekük: Robert, Kristen, Nikki, Ashley, Jackson, Én lennék
Te: a barátnőm később a feleségem lennél
Kereszt apád: Michael lenne
Kereszt tesód: Dakota lenne
És a többiek meg barátok lennének
Nah, milyen???
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Tök jó. Én benne vagyok. És így gyakorolhatjuk a nyelvet. *gonosz kacaj*
Majomember üzenete:
Igenis, Tanárnő. Vagy.
Igenis, Asszonyom.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Nem vagyok asszony. *összeszorítja a fogát és úgy beszél*
Majomember üzenete:
De majd leszel…egyszer. (direkt cukkollak)
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Pillanat.*kiheveri a fáradalmakat és alszik egy gyorsat*
Majomember üzenete:
Na…elfelejtettem, hogy nálad ott este van.
Jó éjszakát!
Emmett-es álmokat.
Carlisle-s álmokat.
Kellan Lutz-os álmokat.
Puszi.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Meglesz. *kacsint*
Puszi.
Kikapcsoltam a gépet és bedőltem az ágyba. Pont úgy, mint tegnap. Kellan Lutz családosdit szeretne játszani, úgy, hogy Én a barátnője vagyok. Lehetne ennél jobb a napom?
Megcsörrent a telefon.
Ki lehet az?
- Haló?
- Szia! Tök jó. Akkor tényleg a saját számodat adtad meg.
- Kellan? Te most komolyan felhívtál, amikor aludni készülődtem?
- Muszály volt hallanom a hangod és elfelejtettünk időpontot egyeztetni.
- Inkább add meg mindenkinek a számom és hívjatok, amikor akartok, de most megyek tusolni vagy inkább fürdeni és közben olvasni fogok.
- Jól hangzik. Akkor jó éjt és jó olvasást.
- Puszi.
- Puszi.
Elmenetem fürdeni és olvastam. Elaludtam a vízben, de amikor már nagyon hideg volt kiszálltam és ledőltem az ágyba. Még felöltözni sem volt erőm. Még jó, hogy senki sem lakik velem.
Másnap reggel a telefon csörgésére keltem fel. Ki lehet az? Tegnap sokáig fent voltam.
- Haló! Kivel fogok beszélni?
- Szia! Ha jól tudom, akkor Peter Facinellivel. – szólt a válasz a telefonból.
Hiába igazi olasz.
- Ja, jó reggelt!
- Neked is.
- Akko, most a telefonba is…?
- Tegeződjünk.
- Köszönöm.
- Mit?
- Semmi, csak nem nagyon szeretek Önözni meg Magázni.
- Értelek, de ugye tudod, hogy nálunk csak a tegezést ismerjük igazán.
- És neked még az olasz beütés is…
- Valami bajod van azzal, hogy olasz vagyok?
- Nem, ellenkezőleg. Szeretem az olaszokat. Meg a zöld szemű pasikat.
- Kell tőled félnem?
- Nem hiszem. Ha találkoznánk, akkor nagy valószínűséggel elájulnék. Teljesen ártalmatlan vagyok. Persze…
- Olvastam a Rebirth-et. Kit választasz?- a hangjában gyerekes izgatottságot véltem felfedezni.
- Majd meglátod.
- Kérlek! Pleas!
- No!
- Pleas! Pleas! Pleas!
- No! Mert akkor nem lenne, meglepi. És amúgy is a magyart gyakoroljuk.
- Igaz, de ahhoz képest jól tudsz angolul.
- Igen.
- A suliban angolt tanulsz…
- Nem.
- Akkor?
- Németet tanulok, de az angol az… anyanyelvem. Azt ösztönösen tudom.
- Az angol az anyanyelved?
- Igen.
- És, hogy-hogy nem itt laksz.
- Hosszú.
- Ha a vámpír énemet nézzük, akkor van rá bőven időnk.
- Eljöttem onnan. Túl sok volt a beképzelt celeb.
- És engem annak tartasz?
- Nem. Te egy irtó helyes, zöld szemű, olasz pasi vagy, akibe beleszeretnék, ha… - hallottam a nevetését.
- Köszi, a bókokat. Az előbb itt volt Jennie és hallotta, amit mondtál.
- Add neki oda a telefont és elmondom neki, hogy nem úgy gondoltam.
- Rendben. – hallottam, ahogy átadja a telefont.
- Ki vagy Te kis… mit képzelsz?
- Heló! Rebecca vagyok és csak elmondtam, hogy Peter-t nem tartom beképzelt celeb-nek.
- Öhm… Sorry! Nem úgy gondoltam. Jennie vagyok. Úr isten! Tényleg nem volt szándékos csak mostanában elég féltékeny vagyok. – ezt, hogy értette?
- Én nem akartam semmit Peter-től. Legfeljebb egy puszit az arcomra. Vagy egy ölelést.
- Sajnos a fényposta nem működik. – mondta nevetve.
- Kár. Amúgy a féltékenység nem jó, de Én meg pláne… Örülök, hogy van olyan aki beszél velem.
- Kire célzol?
- Kellan Lutz-ra.
- Te vagy Szerelmem?
- Ööö… Igen, ha Ő így mutatott be, akkor igen.
- Igen. Olvasom a történeted. Nagyon jó.
- Köszönöm.
- Elárulok neked, de nem szabad elmondanod senkinek.
- Ígérem.
- Kisbabát várok, de nem tudom, hogyan mondjam el Peter-nek. – még egy gyermek?
- A többit, hogyan mondtad el?
- Itthon.
- Akkor most vidd el vacsizni és ott mond el.
- Jó ötlet.
- De, ha kiderül, hogy még egy lány akkor…
- Nőuralom van már így is. – nevetett velem együtt.
- És mi lesz a neve?
- Peter azt mondta régebben, hogy muszály megkapnia az első lányuk nevét. Tehát Bianka Rebecca Facinelli.
- Szép név. Szóval előre a lány nevet vettétek. Gondolom a fiú neven nem kell gondolkozni.
- Hát, nem. Akkor lesz egy kicsi Peter.
- Mindkettő nagyon aranyos lenne.
- De mi van, ha…
- Az első szabály: nincsen ha.
- De azért felhívhatlak, majd?
- Persze. Bármikor.
- Köszönöm, de most leteszem, mert lefoglalom az étteremben a helyet.
- Oké. Puszilom Peter-t is.
- Puszi. És átadom.
Beszéltem Jennie Garth-al, aki az anyukám.
Pár hónappal később.
A hónapok gyorsan teltek és Én a tanítással és a tanulással foglalkoztam. Úgy döntöttem kiveszek egy szabad napot és áthívom a barátnőimet egy buliba.
A program a következő:
1. Suli után hozzám átjövünk
2. Mindenki felöltözik a hozzot ruhába és lepakoljuk a cuccokat
3. Elindulunk a moziba
4. Kikapcsolom a telefont és a számítógépet (egy egész estére, persze mobilt viszek magammal és azon fogja jelezni, hogy ki hívott)
5. Megnézzük a Twilight-maratont
6. Haza jövünk (hozzám)
7. Alszunk… vagy nem
8. Reggel beszélünk, eszünk és megbeszéljük a tegnapot
Elérkezett az a nap, amikor elmentünk a moziba.
A telefonom a mozi után elég sok hívást jelzett ki. Szám szerint 43-mat. Csak meresztgettem a szemem. Ki hívott ennyit??? Leültem egy padra. Aztán elgondolkoztam és tárcsáztam. Kicsöngött. És beleszóltak.
- Haló! Ki az?
- Haló! Rebecca vagyok.
- Kerestelek, de nem vetted fel.
- Moziban voltam.
- Ilyen korán? Mármint nálad hajnal van.
- Igen, de Twilight-maraton.
- Na mindjárt hívom Peter-t. – elkezdett nevetni.
- Oké. – vele együtt nevettem.
- És, hogy tetszett?
- Nagyon. Főleg az Eclipse.
- Miért?
- Mert sok volt benne Carlisle.
- Carlisle… Akkor téged nem kéne kétszer kérni, hogy menj egy Team Carlisle-s pólóba.
- Hát, nem.
- És van olyan pólód?
- Most is abban vagyok, de nem csak ez az egy Twilight-os pólóm van.
- Esetleg mindegyik Twilight-os szereplőről van pólód?
- Igen. Sőt… De inkább beszéljünk arról, hogy, hogy fogadta a hírt?
- Jól. És meglepte, hogy elvittem vacsizni. – hallottam, hogy valaki megkérdezi a háttérben, hogy ki az.
- Hallom, hogy ott eléggé…
- Délután van.
- Igen. És mit csináltatok ma?
- Aludtunk, de ne tudd meg. Semmit sem enged. Azt akarja, hogy pihenjek. Mindig.
- Hát…Csak félt.
- Igen, de ennyire? Na most már Ő is beszélni akar veled. Adom és Szia!
- Szia!
- Hello!
- Hello! Tessék szabadteret adni Jennie-nek. – mondtam Peter-nek viccesen.
- Mond melyik rész tetszett a legjobban?
- Amikor Edward és Carlisle gyakorolták a harcot. Esme and Carlisle megtalálja Bree-t. És az a nézés.
- Jó. Te tényleg nagy… milyen fan is vagy?
- Team Carlisle. A legnagyobb és leghűségesebb.
- Meghiszem. Utazz ide.
- Nem lehet. Iskolába járok. És most írói tevékenységeim is vannak. – mondtam és nevettem. – Majd máskor.
- Rendben. – mintha valamit titkolna előlem, csak nem tudom mit.
- Mi titkolsz?
- Te sem mondtad el, hogy kit választasz.
- Az régvolt.
- Ez is az lesz egyszer.
- De…
- Nincs de.
- Jó. Nagyon jó voltál a filmben.
- Köszönöm.
- De most mennem kell, majd hol… vagyis ma még beszélünk. Jó éjszakát!
- Köszi. Neked meg Jó reggelt!
- Thank’s.
Letettem a telefont és elindultam haza a baráti társasággal akik mit sem sejtettek, hogy kivel beszéltem.
Az egész délelötött végig untam. Már nagyon vártam a 6 órát, de az távolinak tűnt. Úgy döntöttem elmegyek sétálni Emesével a Duna partra. Elhívtuk Vikit is, de ő nem jött, mert a mamája nem engedte el…
Ahogy sétáltunk elkezdtünk beszélgetni. Előjött az is, hogy tegnap kivel beszélgettem olyan későig. Persze nem akartam elmondani, de végül kiszedte belőlem.
- Emmett-tel és a többi Cullen-nel, meg a többiekkel.
- Persze…
Nem hitt nekem. Ez volt a szerencsém. Tovább sétáltunk és miután leültünk a vízbe vezető lépcsőre elkezdtünk gondolkodni.
A hátunk mögött leültek. Az egyik lány beszélt a másikhoz.
- Nem baj, ha leülünk ide?- kérdezte a másik lány, akinek beazonosítottam a hangját.
- Plumy!- fordultam hátra és átöleltem.
- Cherry! Komolyan te vagy az?
- Igen, de Te…Ti, hogy-hogy itt vagytok?
- Arra gondoltunk, hogy feljövünk Pestre aztán itt kötöttünk ki. – mondta Livi.
- Curranty!- neki is nagyon örültem.
- Hogy vagy?- kérdezte Plumy.
- Jól. És Ti?
- Mi is.
Egy vagy két órát elbeszélgettünk. Ránéztem az órámra. Fél hat. Nekem hatra otthon kell lennem. Gyorsan pattantam fel.
- Mi az?- kérdezte Curranty.
- Biztosan megy MSN-ezni a kitalált vámpírokhoz. Valaki csinált a nevükkel MSN-t és szegényke bevette. – mondta Emese és rám mutatott, amire én szúrós pillantást küldtem felé.
- Ez részben igaz, de nekem mennem kell. Mert hatra beszéltünk meg találkozót.
- Találkozót?- kérdezte Curranty.
- MSN-en.
- Jah.
Elköszöntem és szaladtam a villamoshoz. Viszonylag gyorsan otthon voltam. Bekapcsoltam a gépem és vártam, hogy kiadja az MSN ablakát.
Bejelentkezés.
Megfigyelés.
Rám írás.
Gyorsan átváltoztattam a nevem.
Kellan írt rám:
Majomember üzenete:
Szia! Már negyed öt van.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Szia! Bocsi, de a Duna-partnál voltam és találkoztam egy kedves ismerősömmel. És elkezdtünk beszélgetni.
Majomember üzenete:
Semmi baj. Arra gondoltam, hogy játszhatnánk családosdit.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Benne vagyok. De Én ki leszek???
Majomember üzenete:
A szerelmem később a feleségem *nevet*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Hééé *duzzog*
Majomember üzenete:
Ne, nagyon szeretlek. Kérlek! Nem akartalak megbántani. Csak annyira viccesen hangzik, hogy beszélek egy vad idegen csajjal, aki blogot ír és imádja a Twilight-ot és nem Emmett-et nézi, hanem az emebert.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Ki nem jön fel ma MSN-re? *fürkésző pillantás*
Majomember üzenete:
Mi az a fürkésző pillantás? *nevet és nem érti a szó jelentését*
De, ha szóba hoztad, akkor senki sem tud feljönni, csak Én. *csillog a szeme*
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Mi az, hogy nem jönnek fel!!!*ideges*
Ezért siettem és törtem ki a mini sarkúmnak a sarkát???
Amúgy a szó jelentése: kíváncsi.
Hogy vagy?
Majomember üzenete:
Jól vagyok. És köszi, a felvilágosítást. *vigyorog*
És te, hogy vagy?
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Jól.
De kifejtenéd bővebben a családos ötleted?
Majomember üzenete:
Hát, persze neked bármit (L).
Apa: Peter lenne
Anya: Elizabeth lenne
Gyermekük: Robert, Kristen, Nikki, Ashley, Jackson, Én lennék
Te: a barátnőm később a feleségem lennél
Kereszt apád: Michael lenne
Kereszt tesód: Dakota lenne
És a többiek meg barátok lennének
Nah, milyen???
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Tök jó. Én benne vagyok. És így gyakorolhatjuk a nyelvet. *gonosz kacaj*
Majomember üzenete:
Igenis, Tanárnő. Vagy.
Igenis, Asszonyom.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Nem vagyok asszony. *összeszorítja a fogát és úgy beszél*
Majomember üzenete:
De majd leszel…egyszer. (direkt cukkollak)
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Pillanat.*kiheveri a fáradalmakat és alszik egy gyorsat*
Majomember üzenete:
Na…elfelejtettem, hogy nálad ott este van.
Jó éjszakát!
Emmett-es álmokat.
Carlisle-s álmokat.
Kellan Lutz-os álmokat.
Puszi.
Szerelmem, alias, Cherry üzenete:
Meglesz. *kacsint*
Puszi.
Kikapcsoltam a gépet és bedőltem az ágyba. Pont úgy, mint tegnap. Kellan Lutz családosdit szeretne játszani, úgy, hogy Én a barátnője vagyok. Lehetne ennél jobb a napom?
Megcsörrent a telefon.
Ki lehet az?
- Haló?
- Szia! Tök jó. Akkor tényleg a saját számodat adtad meg.
- Kellan? Te most komolyan felhívtál, amikor aludni készülődtem?
- Muszály volt hallanom a hangod és elfelejtettünk időpontot egyeztetni.
- Inkább add meg mindenkinek a számom és hívjatok, amikor akartok, de most megyek tusolni vagy inkább fürdeni és közben olvasni fogok.
- Jól hangzik. Akkor jó éjt és jó olvasást.
- Puszi.
- Puszi.
Elmenetem fürdeni és olvastam. Elaludtam a vízben, de amikor már nagyon hideg volt kiszálltam és ledőltem az ágyba. Még felöltözni sem volt erőm. Még jó, hogy senki sem lakik velem.
Másnap reggel a telefon csörgésére keltem fel. Ki lehet az? Tegnap sokáig fent voltam.
- Haló! Kivel fogok beszélni?
- Szia! Ha jól tudom, akkor Peter Facinellivel. – szólt a válasz a telefonból.
Hiába igazi olasz.
- Ja, jó reggelt!
- Neked is.
- Akko, most a telefonba is…?
- Tegeződjünk.
- Köszönöm.
- Mit?
- Semmi, csak nem nagyon szeretek Önözni meg Magázni.
- Értelek, de ugye tudod, hogy nálunk csak a tegezést ismerjük igazán.
- És neked még az olasz beütés is…
- Valami bajod van azzal, hogy olasz vagyok?
- Nem, ellenkezőleg. Szeretem az olaszokat. Meg a zöld szemű pasikat.
- Kell tőled félnem?
- Nem hiszem. Ha találkoznánk, akkor nagy valószínűséggel elájulnék. Teljesen ártalmatlan vagyok. Persze…
- Olvastam a Rebirth-et. Kit választasz?- a hangjában gyerekes izgatottságot véltem felfedezni.
- Majd meglátod.
- Kérlek! Pleas!
- No!
- Pleas! Pleas! Pleas!
- No! Mert akkor nem lenne, meglepi. És amúgy is a magyart gyakoroljuk.
- Igaz, de ahhoz képest jól tudsz angolul.
- Igen.
- A suliban angolt tanulsz…
- Nem.
- Akkor?
- Németet tanulok, de az angol az… anyanyelvem. Azt ösztönösen tudom.
- Az angol az anyanyelved?
- Igen.
- És, hogy-hogy nem itt laksz.
- Hosszú.
- Ha a vámpír énemet nézzük, akkor van rá bőven időnk.
- Eljöttem onnan. Túl sok volt a beképzelt celeb.
- És engem annak tartasz?
- Nem. Te egy irtó helyes, zöld szemű, olasz pasi vagy, akibe beleszeretnék, ha… - hallottam a nevetését.
- Köszi, a bókokat. Az előbb itt volt Jennie és hallotta, amit mondtál.
- Add neki oda a telefont és elmondom neki, hogy nem úgy gondoltam.
- Rendben. – hallottam, ahogy átadja a telefont.
- Ki vagy Te kis… mit képzelsz?
- Heló! Rebecca vagyok és csak elmondtam, hogy Peter-t nem tartom beképzelt celeb-nek.
- Öhm… Sorry! Nem úgy gondoltam. Jennie vagyok. Úr isten! Tényleg nem volt szándékos csak mostanában elég féltékeny vagyok. – ezt, hogy értette?
- Én nem akartam semmit Peter-től. Legfeljebb egy puszit az arcomra. Vagy egy ölelést.
- Sajnos a fényposta nem működik. – mondta nevetve.
- Kár. Amúgy a féltékenység nem jó, de Én meg pláne… Örülök, hogy van olyan aki beszél velem.
- Kire célzol?
- Kellan Lutz-ra.
- Te vagy Szerelmem?
- Ööö… Igen, ha Ő így mutatott be, akkor igen.
- Igen. Olvasom a történeted. Nagyon jó.
- Köszönöm.
- Elárulok neked, de nem szabad elmondanod senkinek.
- Ígérem.
- Kisbabát várok, de nem tudom, hogyan mondjam el Peter-nek. – még egy gyermek?
- A többit, hogyan mondtad el?
- Itthon.
- Akkor most vidd el vacsizni és ott mond el.
- Jó ötlet.
- De, ha kiderül, hogy még egy lány akkor…
- Nőuralom van már így is. – nevetett velem együtt.
- És mi lesz a neve?
- Peter azt mondta régebben, hogy muszály megkapnia az első lányuk nevét. Tehát Bianka Rebecca Facinelli.
- Szép név. Szóval előre a lány nevet vettétek. Gondolom a fiú neven nem kell gondolkozni.
- Hát, nem. Akkor lesz egy kicsi Peter.
- Mindkettő nagyon aranyos lenne.
- De mi van, ha…
- Az első szabály: nincsen ha.
- De azért felhívhatlak, majd?
- Persze. Bármikor.
- Köszönöm, de most leteszem, mert lefoglalom az étteremben a helyet.
- Oké. Puszilom Peter-t is.
- Puszi. És átadom.
Beszéltem Jennie Garth-al, aki az anyukám.
Pár hónappal később.
A hónapok gyorsan teltek és Én a tanítással és a tanulással foglalkoztam. Úgy döntöttem kiveszek egy szabad napot és áthívom a barátnőimet egy buliba.
A program a következő:
1. Suli után hozzám átjövünk
2. Mindenki felöltözik a hozzot ruhába és lepakoljuk a cuccokat
3. Elindulunk a moziba
4. Kikapcsolom a telefont és a számítógépet (egy egész estére, persze mobilt viszek magammal és azon fogja jelezni, hogy ki hívott)
5. Megnézzük a Twilight-maratont
6. Haza jövünk (hozzám)
7. Alszunk… vagy nem
8. Reggel beszélünk, eszünk és megbeszéljük a tegnapot
Elérkezett az a nap, amikor elmentünk a moziba.
A telefonom a mozi után elég sok hívást jelzett ki. Szám szerint 43-mat. Csak meresztgettem a szemem. Ki hívott ennyit??? Leültem egy padra. Aztán elgondolkoztam és tárcsáztam. Kicsöngött. És beleszóltak.
- Haló! Ki az?
- Haló! Rebecca vagyok.
- Kerestelek, de nem vetted fel.
- Moziban voltam.
- Ilyen korán? Mármint nálad hajnal van.
- Igen, de Twilight-maraton.
- Na mindjárt hívom Peter-t. – elkezdett nevetni.
- Oké. – vele együtt nevettem.
- És, hogy tetszett?
- Nagyon. Főleg az Eclipse.
- Miért?
- Mert sok volt benne Carlisle.
- Carlisle… Akkor téged nem kéne kétszer kérni, hogy menj egy Team Carlisle-s pólóba.
- Hát, nem.
- És van olyan pólód?
- Most is abban vagyok, de nem csak ez az egy Twilight-os pólóm van.
- Esetleg mindegyik Twilight-os szereplőről van pólód?
- Igen. Sőt… De inkább beszéljünk arról, hogy, hogy fogadta a hírt?
- Jól. És meglepte, hogy elvittem vacsizni. – hallottam, hogy valaki megkérdezi a háttérben, hogy ki az.
- Hallom, hogy ott eléggé…
- Délután van.
- Igen. És mit csináltatok ma?
- Aludtunk, de ne tudd meg. Semmit sem enged. Azt akarja, hogy pihenjek. Mindig.
- Hát…Csak félt.
- Igen, de ennyire? Na most már Ő is beszélni akar veled. Adom és Szia!
- Szia!
- Hello!
- Hello! Tessék szabadteret adni Jennie-nek. – mondtam Peter-nek viccesen.
- Mond melyik rész tetszett a legjobban?
- Amikor Edward és Carlisle gyakorolták a harcot. Esme and Carlisle megtalálja Bree-t. És az a nézés.
- Jó. Te tényleg nagy… milyen fan is vagy?
- Team Carlisle. A legnagyobb és leghűségesebb.
- Meghiszem. Utazz ide.
- Nem lehet. Iskolába járok. És most írói tevékenységeim is vannak. – mondtam és nevettem. – Majd máskor.
- Rendben. – mintha valamit titkolna előlem, csak nem tudom mit.
- Mi titkolsz?
- Te sem mondtad el, hogy kit választasz.
- Az régvolt.
- Ez is az lesz egyszer.
- De…
- Nincs de.
- Jó. Nagyon jó voltál a filmben.
- Köszönöm.
- De most mennem kell, majd hol… vagyis ma még beszélünk. Jó éjszakát!
- Köszi. Neked meg Jó reggelt!
- Thank’s.
Letettem a telefont és elindultam haza a baráti társasággal akik mit sem sejtettek, hogy kivel beszéltem.
7. fejezet | A család szent köteléke
7. Baj, vagy miért néz mindenki így rám?
A reptéren már vártak ránk. Anyu szemében aggódást láttam. Biztos felhívta Jake. Nem értettem semmit, csak hogy hazajöttünk, mert beteg lettem.
- Jól vagy? - kérdezte anyu.
- Remekül – mondtam és nem is hazudtam.
- Jake mondta, hogy beteg vagy.
- Jól vagyok. Jake csak túloz – nyugtatgattam.
Hazamentünk, és amikor egy szembe belenéztem láttam, hogy neki más véleménye van a betegségemről. Carlisle szeme volt.
- Beszélhetnénk?
- Persze – nem értettem miért néz másképp, mint a többiek.
Bementünk a dolgozó szobájába és helyet kínált.
- Nem veszed komolyan Jake aggódását, se senkiét.
- Nem érzem magam betegnek.
- Ez érthető
Mi? Beteg vagyok, csak nem érzem?
- Nem beteg vagy. A tünetek alapján… Terhes vagy.
- Az lehetetlen.
- Nem az.
- És…
- A veszélyeket meg kéne tudni.
Veszélyek? Engem abban a pillanatban csak a baba érdekelt. A baba aki Jake-től van.
Vajon mit szól majd hozzá? Biztos nagyon örül majd.
- Jake-en gondolkozol?
- Öhm… Igen. Honnan tudtad?
- A szemedben a csillogás mindent elárul.
- Ezt nem tudtam – mosolyogtunk.
A hasamba Jake egy részét hordom.
- Szerintem el kéne mondani a többieknek – mondtam és az arcát figyeltem.
Szemöldökét enyhén felhúzta, aztán leengedte. A száját szólásra nyitotta, de úgy tett mintha csak levegőt vett volna és becsukta a száját. A szemében aggódást észleltem.
- Mi a baj? - kérdeztem és felálltam.
- Semmi – mondta és segített felállni.
Lementünk és Edward már össze is hívta a családot. Ő már tudta. A szemében neki is aggódás volt.
Miután Carlisle elmondta a ,,hírt” mindenki felszisszent. Semmit sem értettem.
Baj, vagy miért néz mindenki így rám?
Edward szólalt meg, amint meghallotta a gondolataimat.
- Ez bonyolult. Majd holnap.
- De miért nem ma? - kérdeztem és egy nagyot ásítottam.
- Jó éjt – mondta Alice.
Hazamentem és lefeküdtem az ágyba. Rögtön elaludtam.
Másnap reggel anyu ott ült az ágyam szélén.
- Jó reggelt, kicsim.
- Anyu. Én…
- Semmi baj. Edwardék csak arra emlékeznek amikor én lettem terhes.
- De Jake... – mondtam és sírva fakadtam.
Jake amikor meghallotta, hogy terhes vagyok elrohant.
- Kicsim, Jake csak megijedt – mondta és közben a hátamat simogatta.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Vissza fog jönni.
A reptéren már vártak ránk. Anyu szemében aggódást láttam. Biztos felhívta Jake. Nem értettem semmit, csak hogy hazajöttünk, mert beteg lettem.
- Jól vagy? - kérdezte anyu.
- Remekül – mondtam és nem is hazudtam.
- Jake mondta, hogy beteg vagy.
- Jól vagyok. Jake csak túloz – nyugtatgattam.
Hazamentünk, és amikor egy szembe belenéztem láttam, hogy neki más véleménye van a betegségemről. Carlisle szeme volt.
- Beszélhetnénk?
- Persze – nem értettem miért néz másképp, mint a többiek.
Bementünk a dolgozó szobájába és helyet kínált.
- Nem veszed komolyan Jake aggódását, se senkiét.
- Nem érzem magam betegnek.
- Ez érthető
Mi? Beteg vagyok, csak nem érzem?
- Nem beteg vagy. A tünetek alapján… Terhes vagy.
- Az lehetetlen.
- Nem az.
- És…
- A veszélyeket meg kéne tudni.
Veszélyek? Engem abban a pillanatban csak a baba érdekelt. A baba aki Jake-től van.
Vajon mit szól majd hozzá? Biztos nagyon örül majd.
- Jake-en gondolkozol?
- Öhm… Igen. Honnan tudtad?
- A szemedben a csillogás mindent elárul.
- Ezt nem tudtam – mosolyogtunk.
A hasamba Jake egy részét hordom.
- Szerintem el kéne mondani a többieknek – mondtam és az arcát figyeltem.
Szemöldökét enyhén felhúzta, aztán leengedte. A száját szólásra nyitotta, de úgy tett mintha csak levegőt vett volna és becsukta a száját. A szemében aggódást észleltem.
- Mi a baj? - kérdeztem és felálltam.
- Semmi – mondta és segített felállni.
Lementünk és Edward már össze is hívta a családot. Ő már tudta. A szemében neki is aggódás volt.
Miután Carlisle elmondta a ,,hírt” mindenki felszisszent. Semmit sem értettem.
Baj, vagy miért néz mindenki így rám?
Edward szólalt meg, amint meghallotta a gondolataimat.
- Ez bonyolult. Majd holnap.
- De miért nem ma? - kérdeztem és egy nagyot ásítottam.
- Jó éjt – mondta Alice.
Hazamentem és lefeküdtem az ágyba. Rögtön elaludtam.
Másnap reggel anyu ott ült az ágyam szélén.
- Jó reggelt, kicsim.
- Anyu. Én…
- Semmi baj. Edwardék csak arra emlékeznek amikor én lettem terhes.
- De Jake... – mondtam és sírva fakadtam.
Jake amikor meghallotta, hogy terhes vagyok elrohant.
- Kicsim, Jake csak megijedt – mondta és közben a hátamat simogatta.
- Mi lesz, ha nem jön vissza?
- Vissza fog jönni.
6. fejezet | Daybreak - Pirkadat
6. Az új élet kezdete
Kb.: 6 és fél óra alatt Forksba voltunk. És meg sem álltunk egy nagy házig.
A ház egyik fala üveg volt és nem a földön ,,állt”.
Én csak ámultam és bámultam.
Christopher kézen fogott és elindult a ház felé.
Beléptünk a házba és én alig akartam hinni a szememnek Gyönyörű volt és tiszta, tágas. Christopher még mielőtt elindultunk volna fölfelé szólt, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Ettől még jobban féltem és izgultam. Mikor felértünk a lépcsőn, hallottam egy számomra ismerős férfihangot. És nem is tévedtem, mert a következő pillanatban megjelent előttünk.
- Sziasztok!- üdvözölt, de egy kicsit meg volt lepődve- éppen családi gyűlést tartunk.
- Óh, én nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz.
- Igen, így lehetőségem van bemutatni a családomat. – mondta vidáman Christopher.
Megfogta a kezem és bementünk az ebédlőbe.
Az asztalnál nyolcan ültek, heten gyönyörű fehérek voltak, de a nyolcadik sötét bőrű, fekete hajú fiú volt. Észrevettem, hogy az asztalfő helyén nem ül senki.
- Ott Carlisle ül. – mondta egy bronzhajú fiú.
Én már megszoktam, hogy olvasnak a gondolataimban. Ekkor hirtelen megszólalt Christopher:
- Ő itt a barátnőm. – mutatott rám.
Az asztaltól felállt egy barna hajú nő, de a távolságot tartotta.
- Üdvözöllek, Esme vagyok. – mosolygott.
Aztán Christopher sorjában mondta:
- Edward, Bella, Alice, Jasper, Emmett, Rosalie…
- Őt ismerem. – mindenki engem nézett – Mármint a suliban amikor azt mondta, hogy ,,Szerintetek úgy őszintén lesz itt valaki normális aki megcsinálja az iratokat?”
- Azta, hogy te milyen pontosan emlékszel. – mondta Rosalie.
Christopher folytatta.
- És végül, de nem utolsó sorban Jacob.
- Sziasztok!- kicsit furán éreztem magam – Az én nevem Rebecca.
- Rebecca? Csak simán ennyi?- kérdezte Emmett, egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem, de ennyit mondok. – nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Hol van Carlisle?- kérdezte Esme, Edwardra nézve.
- Eleazar van itt. – mondta Edward.
Én csak egy idegen ember gondolatait hallottam.
- Ki az, az Eleazar?- kérdeztem.
- Eleazar egy közeli barát. – mondta Edward.
- Értem. – mondtam.
Az ajtóban két férfi állt. Az egyik Carlisle, de a másikat nem ismertem.
- Ő meg ki?- kérdezte Eleazar Carlisletól.
- Ő, Cristopher barátnője.
- Igazán? És mennyit tud?
- Még csak most érkezett meg. – mondta Esme.
- Sima, egyszerű gondolatolvasás lenne a képessége. – mondta Eleazar és rám nézett.
- Szóval te megtudod határozni, hogy kinek milyen képessége lenne? Ez a te képességed?
- Chirstopher! Te mindent elmondtál neki?
- Nem, én nem mondtam neki sok újdonságot.
- Akkor honnan tud ennyi mindent?
- Többet tudok, mint amennyit ti összesen gondoltok. – válaszoltam Christopher helyett.
- Tudod mik vagyunk?
- Vámpírok, kivéve- Jake-re mutattam- mert ő vérfarkas(alakváltó).
- Tudod tehát, hogy mik vagyunk. Akkor nyílván azt is tudod, hogy mivel táplálkozunk.
- Igen, tudom.
- És azt tudod, hogy hány évesek vagyunk?
- Jacob 50 körül, Bella is akörül, Edward 110-hez közel, Carlisle 400 év körül. Ennyit tudok.
- Nagyon, jó.
Az utolsó kérdésem. Mit tudsz a Volturiról?
- Azt, hogy Aro és Jane nagyon kedves, és barátságos. A többiek nem beszélnek és az új Volturi vezér meg akarja ölni a legerősebbet.
- Milyen új Volturi vezér?- kérdezte mindenki egyszerre.
- A neve James és mindent megtesz azért, hogy a vámpírok és a vérfarkasok között ne legyen béke. Amúgy azt hiszi, hogy ő a legerősebb.
- De a legerősebbnek nem az a feladata, hogy békét kössön a két fél között?
- De. De választania kell a Volturi vagy a halál között. Kap gondolkodási időt, eközben neki ki kell találnia, hogy, hogy lesz vámpír.
- De a legerősebb nem vámpír?
- Nem. Mert az ő élete megvan ,,írva”. Szerelem, házasság és egy gyermek azután pedig az átváltozás. És a szerelemnek igaznak kell lennie. – a végén már elfáradtam és nagyot ásítottam.
Emmett észrevette és elkezdett viccelődni. Már nem nagyon tudom, hogy miről beszéltek, de hirtelen Noéminál voltam és láttam ahogy alszik. Pizsibuli volt. Én is részt vettem benne. Segítettem az előkészületekben.
Éreztem ahogy valaki felkap és felvisz. Aztán letettek egy ágyra.
Az álmomban egy diszkóba mentem.
Másnap reggel másnaposan keltem.
Christopher ahogy meglátott tudta, hogy elmentem egy másik helyre. Helyutazást csináltam.
Senki sem értette, hogy miért vagyok ennyire rosszul, de Christopher és én csak nevettünk.
Esmet megkértem, hogy adjon tejet, mert kicsit másnaposnak érzem magam.
Aztán a napok csak teltek és teltek.
Kb.: 6 és fél óra alatt Forksba voltunk. És meg sem álltunk egy nagy házig.
A ház egyik fala üveg volt és nem a földön ,,állt”.
Én csak ámultam és bámultam.
Christopher kézen fogott és elindult a ház felé.
Beléptünk a házba és én alig akartam hinni a szememnek Gyönyörű volt és tiszta, tágas. Christopher még mielőtt elindultunk volna fölfelé szólt, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Ettől még jobban féltem és izgultam. Mikor felértünk a lépcsőn, hallottam egy számomra ismerős férfihangot. És nem is tévedtem, mert a következő pillanatban megjelent előttünk.
- Sziasztok!- üdvözölt, de egy kicsit meg volt lepődve- éppen családi gyűlést tartunk.
- Óh, én nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz.
- Igen, így lehetőségem van bemutatni a családomat. – mondta vidáman Christopher.
Megfogta a kezem és bementünk az ebédlőbe.
Az asztalnál nyolcan ültek, heten gyönyörű fehérek voltak, de a nyolcadik sötét bőrű, fekete hajú fiú volt. Észrevettem, hogy az asztalfő helyén nem ül senki.
- Ott Carlisle ül. – mondta egy bronzhajú fiú.
Én már megszoktam, hogy olvasnak a gondolataimban. Ekkor hirtelen megszólalt Christopher:
- Ő itt a barátnőm. – mutatott rám.
Az asztaltól felállt egy barna hajú nő, de a távolságot tartotta.
- Üdvözöllek, Esme vagyok. – mosolygott.
Aztán Christopher sorjában mondta:
- Edward, Bella, Alice, Jasper, Emmett, Rosalie…
- Őt ismerem. – mindenki engem nézett – Mármint a suliban amikor azt mondta, hogy ,,Szerintetek úgy őszintén lesz itt valaki normális aki megcsinálja az iratokat?”
- Azta, hogy te milyen pontosan emlékszel. – mondta Rosalie.
Christopher folytatta.
- És végül, de nem utolsó sorban Jacob.
- Sziasztok!- kicsit furán éreztem magam – Az én nevem Rebecca.
- Rebecca? Csak simán ennyi?- kérdezte Emmett, egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem, de ennyit mondok. – nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Hol van Carlisle?- kérdezte Esme, Edwardra nézve.
- Eleazar van itt. – mondta Edward.
Én csak egy idegen ember gondolatait hallottam.
- Ki az, az Eleazar?- kérdeztem.
- Eleazar egy közeli barát. – mondta Edward.
- Értem. – mondtam.
Az ajtóban két férfi állt. Az egyik Carlisle, de a másikat nem ismertem.
- Ő meg ki?- kérdezte Eleazar Carlisletól.
- Ő, Cristopher barátnője.
- Igazán? És mennyit tud?
- Még csak most érkezett meg. – mondta Esme.
- Sima, egyszerű gondolatolvasás lenne a képessége. – mondta Eleazar és rám nézett.
- Szóval te megtudod határozni, hogy kinek milyen képessége lenne? Ez a te képességed?
- Chirstopher! Te mindent elmondtál neki?
- Nem, én nem mondtam neki sok újdonságot.
- Akkor honnan tud ennyi mindent?
- Többet tudok, mint amennyit ti összesen gondoltok. – válaszoltam Christopher helyett.
- Tudod mik vagyunk?
- Vámpírok, kivéve- Jake-re mutattam- mert ő vérfarkas(alakváltó).
- Tudod tehát, hogy mik vagyunk. Akkor nyílván azt is tudod, hogy mivel táplálkozunk.
- Igen, tudom.
- És azt tudod, hogy hány évesek vagyunk?
- Jacob 50 körül, Bella is akörül, Edward 110-hez közel, Carlisle 400 év körül. Ennyit tudok.
- Nagyon, jó.
Az utolsó kérdésem. Mit tudsz a Volturiról?
- Azt, hogy Aro és Jane nagyon kedves, és barátságos. A többiek nem beszélnek és az új Volturi vezér meg akarja ölni a legerősebbet.
- Milyen új Volturi vezér?- kérdezte mindenki egyszerre.
- A neve James és mindent megtesz azért, hogy a vámpírok és a vérfarkasok között ne legyen béke. Amúgy azt hiszi, hogy ő a legerősebb.
- De a legerősebbnek nem az a feladata, hogy békét kössön a két fél között?
- De. De választania kell a Volturi vagy a halál között. Kap gondolkodási időt, eközben neki ki kell találnia, hogy, hogy lesz vámpír.
- De a legerősebb nem vámpír?
- Nem. Mert az ő élete megvan ,,írva”. Szerelem, házasság és egy gyermek azután pedig az átváltozás. És a szerelemnek igaznak kell lennie. – a végén már elfáradtam és nagyot ásítottam.
Emmett észrevette és elkezdett viccelődni. Már nem nagyon tudom, hogy miről beszéltek, de hirtelen Noéminál voltam és láttam ahogy alszik. Pizsibuli volt. Én is részt vettem benne. Segítettem az előkészületekben.
Éreztem ahogy valaki felkap és felvisz. Aztán letettek egy ágyra.
Az álmomban egy diszkóba mentem.
Másnap reggel másnaposan keltem.
Christopher ahogy meglátott tudta, hogy elmentem egy másik helyre. Helyutazást csináltam.
Senki sem értette, hogy miért vagyok ennyire rosszul, de Christopher és én csak nevettünk.
Esmet megkértem, hogy adjon tejet, mert kicsit másnaposnak érzem magam.
Aztán a napok csak teltek és teltek.
5. fejezet | Daybreak - Pirkadat
5. Viszlát, Budapest
A reggelem szokásos volt. Bementem a suliba, vártam a felcsöngetést.
Végre felcsöngettek.
Bementem a terembe, kipakoltam a cuccom és elővettem egy könyvet olvasni. Becsöngetés előtt egy perccel leült mellém valaki. Ez azért volt fura, mert matekon Christopher ült mellettem.
- Szia!- mondta halkan és kicsit vidáman mellőlem egy hang.
Én rögtön felismertem a hangot. Felfüggesztettem az olvasást.
- Christopher? Tényleg te vagy az?- nem is leplezhettem volna, hogy mennyire örülök.
- Igen. Tényleg én vagyok az. – mondta és szájon csókolt.
Én megöleltem és visszacsókoltam.
Eltelt megint az idő. Christopher elmondta, hogy inkább visz magával Forks-ba.
Július 9-én este indul a gép és Christopher rögtön befog mutatni a családjának. Amitől még mindig féltem.
Megkértem, hogy ne beszéljen arról, hogy ,,ki?” és, hogy ,,mi?” vagyok. Megígérte, hogy ő nem mondja el, mert ezt majd nekem kell elmondanom. Azt is elmondta előre, hogy Jacob is ott lakik.
- És én hol fogok lakni?- tetem fel magamnak a kérdést.
- Majd megoldjuk. Van egy kis ház az erdő mellett. Szerintem tetszene neked. – mondta Christopher.
Elérkezett július 9-e. És én búcsút intettem eddigi életemnek. Visszaemlékeztem az életem eddigi részének (már amire emlékszem) a jó és a rossz dolgok hirtelen mind nagyon elkezdtek hiányozni. Például az első nap a suliban vagy amikor Kristóf leszúrt, de a legjobb az én tiszteletemre rendezett buli. Volt egy bulim ahol elbúcsúztam (és megtudtam Lili szerencséjét) mindenkitől és sok szerencsét kívántam és kívántak.
Sok érzés kavargott bennem, mert még mindig féltem a bemutatkozástól, örültem és boldog voltam, hogy Christopherrel lehetek.
A csomagjaim nagy részét Christopher vitte.
A repülőtéren sokan ott voltak, hogy utoljára lássanak. Aztán felszálltunk és a repülőgép gyorsan repült.
A reggelem szokásos volt. Bementem a suliba, vártam a felcsöngetést.
Végre felcsöngettek.
Bementem a terembe, kipakoltam a cuccom és elővettem egy könyvet olvasni. Becsöngetés előtt egy perccel leült mellém valaki. Ez azért volt fura, mert matekon Christopher ült mellettem.
- Szia!- mondta halkan és kicsit vidáman mellőlem egy hang.
Én rögtön felismertem a hangot. Felfüggesztettem az olvasást.
- Christopher? Tényleg te vagy az?- nem is leplezhettem volna, hogy mennyire örülök.
- Igen. Tényleg én vagyok az. – mondta és szájon csókolt.
Én megöleltem és visszacsókoltam.
Eltelt megint az idő. Christopher elmondta, hogy inkább visz magával Forks-ba.
Július 9-én este indul a gép és Christopher rögtön befog mutatni a családjának. Amitől még mindig féltem.
Megkértem, hogy ne beszéljen arról, hogy ,,ki?” és, hogy ,,mi?” vagyok. Megígérte, hogy ő nem mondja el, mert ezt majd nekem kell elmondanom. Azt is elmondta előre, hogy Jacob is ott lakik.
- És én hol fogok lakni?- tetem fel magamnak a kérdést.
- Majd megoldjuk. Van egy kis ház az erdő mellett. Szerintem tetszene neked. – mondta Christopher.
Elérkezett július 9-e. És én búcsút intettem eddigi életemnek. Visszaemlékeztem az életem eddigi részének (már amire emlékszem) a jó és a rossz dolgok hirtelen mind nagyon elkezdtek hiányozni. Például az első nap a suliban vagy amikor Kristóf leszúrt, de a legjobb az én tiszteletemre rendezett buli. Volt egy bulim ahol elbúcsúztam (és megtudtam Lili szerencséjét) mindenkitől és sok szerencsét kívántam és kívántak.
Sok érzés kavargott bennem, mert még mindig féltem a bemutatkozástól, örültem és boldog voltam, hogy Christopherrel lehetek.
A csomagjaim nagy részét Christopher vitte.
A repülőtéren sokan ott voltak, hogy utoljára lássanak. Aztán felszálltunk és a repülőgép gyorsan repült.
6. fejezet | A család szent köteléke
6. Váratlan
Az idő gyorsan múlt. Észre se vettük, hogy mennyi ideje vagyunk a szigeten.
Voltunk úszni, jártunk a nyugati és keleti oldalon felfedezni az erdőket.
Reggel a hasam kicsit émelygett.
A következő pillanatban már a wc fölé görnyedve talált rám Jake.
- Jól vagy?
- Amint kitisztítottam a számat.
Nem akartam, hogy így lásson.
- Menj ki!
- Nem! - mondta és megfogta a hajam, amikor látta, hogy megint rosszul vagyok.
Szólni sem bírtam, csak rám tört az éhség.
Jake viszont ragaszkodott ahhoz, hogy várjak egy órát. Amikor letelt, Jake egy pohár vizet hozott nekem.
- Idd meg!
Tudtam, hogy azt akarja megnézni, hogy bennem marad-e.
- Jake… Köszönöm – mondtam és megittam a vizet.
- Csodálatos, hogy valami benned marad – gúnyolódott.
- Akkor most már kaphatok valamit enni?
Kézen fogott és kivezetett a konyhába.
Délután megint rosszul lettem. Jake elment valamiért. Azt mondta, meglepetés lesz nekem.
- Nessie! - rohant a fürdőszoba ajtajához.
Bezártam az ajtót. Már kiöblítettem a számat.
- Engedj be! - kérlelt.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Na, hol a meglepetés?
- Jól vagy?
- Igen, csak kíváncsi vagyok a meglepetésre.
Megfogta a kezem és bekötötte a szemem. Együtt rohantunk.
A tengerpartra mentünk.
- Leveheted.
Levettem és elállt a lélegzetem.
- Jake, ez gyönyörű.
Átöleltem.
Egy szív volt belerajzolva a homokba.
- Szóval tetszik?
- Igen. Nagyon is.
Elkezdtünk futni és táncolni a szívben.
Egész este táncoltunk.
- Jake, annyira szeretlek.
- Én is téged.
A másnap egy fehér szobában kezdődött.
- Na? Most mi van?
- Semmi – halkan nevetett.
Szóval most nem tett kárt bennem.
- Valószínűsítem, ha nem veszek egy másik ágykeretet, Esme nem enged ide többet. Senkit.
Körülnéztem. Az ágy egyik végénél hiányzott a keretből egy darab.
- Csak ennyi?
- Csak? És nem, nem ennyi – megfogott egy ruhadarabot az ágy baldachinjáról.
- Ez mi? - a kezembe tette és felismertem. – A hálóingem?!
Akkor ezen nevetett.
Gúnyos képet vágtam. Aztán a számra tettem a kezem.
- Talán haza kéne mennünk, hogy megvizsgáljon egy orvos.
- Nem tudom – éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. – Rendben menjünk.
És kiszaladtam.
Lehet, hogy a sziget miatt van az egész rosszullétes dolog. Pedig annyira szép. De lehet, hogy Jake-nek van igaza és beteg vagyok. Nem érzem magam annak, de mégis olyan érzés mintha. Jake annyira nagyszerű és mindent megtesz, hogy boldog legyek, de nagyon félt engem.
Kimentem és láttam, hogy Jake pakol.
- Segítek.
- Te inkább pihenj. Nem szeretném, hogy bajod essen, főleg, ha beteg vagy.
- Rendben, de egy kis segítségtől még…
- Nem!- vágott a szavamba.
Nem szóltam egy szót sem. Csak néztem, ahogy pakol. Amikor mindent összepakolt, elbúcsúztunk a szigettől és hazamentünk.
Az idő gyorsan múlt. Észre se vettük, hogy mennyi ideje vagyunk a szigeten.
Voltunk úszni, jártunk a nyugati és keleti oldalon felfedezni az erdőket.
Reggel a hasam kicsit émelygett.
A következő pillanatban már a wc fölé görnyedve talált rám Jake.
- Jól vagy?
- Amint kitisztítottam a számat.
Nem akartam, hogy így lásson.
- Menj ki!
- Nem! - mondta és megfogta a hajam, amikor látta, hogy megint rosszul vagyok.
Szólni sem bírtam, csak rám tört az éhség.
Jake viszont ragaszkodott ahhoz, hogy várjak egy órát. Amikor letelt, Jake egy pohár vizet hozott nekem.
- Idd meg!
Tudtam, hogy azt akarja megnézni, hogy bennem marad-e.
- Jake… Köszönöm – mondtam és megittam a vizet.
- Csodálatos, hogy valami benned marad – gúnyolódott.
- Akkor most már kaphatok valamit enni?
Kézen fogott és kivezetett a konyhába.
Délután megint rosszul lettem. Jake elment valamiért. Azt mondta, meglepetés lesz nekem.
- Nessie! - rohant a fürdőszoba ajtajához.
Bezártam az ajtót. Már kiöblítettem a számat.
- Engedj be! - kérlelt.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Na, hol a meglepetés?
- Jól vagy?
- Igen, csak kíváncsi vagyok a meglepetésre.
Megfogta a kezem és bekötötte a szemem. Együtt rohantunk.
A tengerpartra mentünk.
- Leveheted.
Levettem és elállt a lélegzetem.
- Jake, ez gyönyörű.
Átöleltem.
Egy szív volt belerajzolva a homokba.
- Szóval tetszik?
- Igen. Nagyon is.
Elkezdtünk futni és táncolni a szívben.
Egész este táncoltunk.
- Jake, annyira szeretlek.
- Én is téged.
A másnap egy fehér szobában kezdődött.
- Na? Most mi van?
- Semmi – halkan nevetett.
Szóval most nem tett kárt bennem.
- Valószínűsítem, ha nem veszek egy másik ágykeretet, Esme nem enged ide többet. Senkit.
Körülnéztem. Az ágy egyik végénél hiányzott a keretből egy darab.
- Csak ennyi?
- Csak? És nem, nem ennyi – megfogott egy ruhadarabot az ágy baldachinjáról.
- Ez mi? - a kezembe tette és felismertem. – A hálóingem?!
Akkor ezen nevetett.
Gúnyos képet vágtam. Aztán a számra tettem a kezem.
- Talán haza kéne mennünk, hogy megvizsgáljon egy orvos.
- Nem tudom – éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. – Rendben menjünk.
És kiszaladtam.
Lehet, hogy a sziget miatt van az egész rosszullétes dolog. Pedig annyira szép. De lehet, hogy Jake-nek van igaza és beteg vagyok. Nem érzem magam annak, de mégis olyan érzés mintha. Jake annyira nagyszerű és mindent megtesz, hogy boldog legyek, de nagyon félt engem.
Kimentem és láttam, hogy Jake pakol.
- Segítek.
- Te inkább pihenj. Nem szeretném, hogy bajod essen, főleg, ha beteg vagy.
- Rendben, de egy kis segítségtől még…
- Nem!- vágott a szavamba.
Nem szóltam egy szót sem. Csak néztem, ahogy pakol. Amikor mindent összepakolt, elbúcsúztunk a szigettől és hazamentünk.
3. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
3. Az MSN és a Twitter
Ígéretemhez híven délig aludtam. A végére már kezdtem unni és úgy döntöttem lemegyek, és a nappalit megcsinálom a mai nap törzshelyének. Odahordtam mindent: paplant, Laptopot, netet, kaját, inni és mindent, ami szükséges lehet a naphoz. Még mielőtt leültem volna bekapcsoltam a gépet és felmentem felöltözni. Annyira élveztem az egyedül létet, ilyenkor. Máskor elfogott a magány és vágytam volna valakire, aki néha megölel és mond nekem valami kedveset. De pechemre egyetlen fiú sem volt az ízlésemnek megfelelő. Irigyeltem azokat a lányokat, akiket szerettek, szerelemmel, de azért a szerelemnek is vannak határai. Én például nem szeretem, amikor az iskolában látványosan falják egymást, de ez magánügy.
Táncolva mentem le a lépcsőn, és közben énekeltem. A szomszédságom elég távol feküdt ezért hallgathattam hangosan a zenét. Ezt elég rendesen ki is használtam. Vettem magamnak egy hatalmas házat. De miért? Nem tudom… Eladni nem akarom, mert ez a legnyugisabb környék.
- Jo so sexy... – ordibáltam miközben a zene szólt a telefonomból.
Nagyon szerettem ezt a számot, mert jól lehet rá szerelmes részeket írni. Én legalábbis ezzel a számmal írtam meg a Rebirth-ben azokat a részeket… Persze ahhoz, hogy ezt el tudják olvasni le kéne gépelnem…
Elfelejtettem, hogy bekapcsoltam a gépet. Ezért elkezdtem, mint az őrült énekelni és eljártam a ,,reggeli” táncom. Persze az én gépecském nagyon okos és tudja mit vár tőle a gazdája. Ez most sem volt másképp. Merthogy a gép bejelentkezet MSN-re és rögtön jött a felhívás Emese barátnőmtől, hogy videó hívás. És a gép önálló életre kelt és elfogadta.
Rém kínos volt a barátnőm halk nevetésére, mely másodpercről másodpercre hangosabb lett, abbahagyni az éneklést. Reméltem, hogy a táncot nem látta. Sajnos látta…
Gyorsan kinyomtam a videó hívást.
Mesii üzenete:
Hehe ez édes volt :D bocsi h kiröhögtelek
amugy Jó reggelt:)
Kik@.Cherry üzenete:
Cya!
Mesii üzenete:
mizujsi feléd?? hogy vagy?? épségben haza értél tegnap??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmi. Jól. Igen, szerinted, ha nem akkor írnék most neked???
Mesii üzenete:
jaj ne legyél már ilyen gonosz.....-.-" mi a baj??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Miért lenne baj???Semmi, csak tegnap az a csajszika mondott valamit és… ááá hagyjuk…
Mesii üzenete:
nem hagyjuk mert tudom, hogy ezen jár az agyad és azért leszel tiszta depis!! Engem nem tudsz át verni, ismerlek elégé régóta. Mond mit mondott az a csaj??!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmit, csak, hogy van a Twinform és azon azt írták, hogy Peter Facinelli-nek van még egy lánya…
Mesii üzenete:
Óóó és ez miért baj?? Nem értelek....^o)
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem baj. Csak fura. És érdekes. Amúgy Te megnézted már a Twilight-nak az extráit???
Mesii üzenete:
Igen. Jó de akkor nem szomorkodj. Inkábbmozdulj ki a szokásos tervedel elentétben. Tudom, hogy már mindent össze készítettél, hogy még felse keljen kelned de az igy nem jó!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem szomorkodom, csak…
Inkább beszéljünk másról. Ki a kedvenced???
Mesii üzenete:
okés :D na szerinted?? világfájdalmas képú szöszi alias Jasper <3
Olyan aranyos *.*
nem kérdezem meg hogy neked ki mert ez egyértelmü :D
Kik@ alias Cherry üzenete:
Jó ezt sejtettem. De azért az vicces, hogy mindkettőnknek szőke pasi tetszik. XD
Mesii üzenete:
:P mi már csak ilyenek vagyunk .....
Kik@ alias Cherry üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
Mesii üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
sziszó szerii(L) vigyázz magadra és jó legyél:) puszzó
Kik@ alias Cherry üzenete:
Szia! Te is vigyázz magadra. Puszi
Pár nap múlva
Minden egyes nap ugyanúgy zajlott, mivel szünet van nem is történhetett volna másképp.
Megint Emesével beszéltem, aztán szokás szerint elment csavarogni, mg én otthon ültem és gépeltem.
Miután elköszöntünk egymástól unottan mentem a telefonhoz, ami hirtelen megcsörrent. A szívemhez kaptam.
- Haló?
- Haló! Cherry?
- Igen, de ott ki beszél? – felhívott valami tök idegen lány, aki tudja a nevem.
Aztán elkezdett ismerős lenni a hang. Honnan ilyen ismerős a hangja? Talán…De az nem lehet. Vagy mégis? De honnan tudja a telefonszámom? Nem mondtam el neki…de Livinek igen. Lehet, hogy tőle tudta meg. Nem, nem lehet, hanem biztos.
- Bocsi. Nem akartalak zavarni, de rossz a net és gondoltam rád csörgök, hogy ne nagyon várj.
- Semmi baj. Csak meglepődtem.
- Jah… igen. Livi adta meg a telefonszámodat. Üzeni, hogy ma nem tud feljönni legfeljebb néhány percre.
- Oké. És amúgy, hogy vagy? – még nem beszéltem vele így, telefonon keresztül.
- Jól, köszi. És te?
- Én is. Most gépeltem le a Rebirth és A család szent kötelékének a következő fejezetét.
- Értem, akkor este fel is teszed?
- Lehet, de még nem biztos, mert kéne Livi, hogy bétázzon.
- Aha.
- És te, hogy állsz a frissel?
- Kész van.
- Akkor majd hamar lesz friss… - mondtam, inkább magamnak.
- Amint jó lesz a net. De most mennem kell. Szia!
- Szia!
Azzal letette a telefont, Plumy. Tegnap meccs volt, tehát ezért nem volt fenn Livi. Kívülről fújja a VB dalt, persze magyarul. Nekem jobban bejön angolul, de tulajdonképpen ugyanazt éneklik benne.
Egy hirtelen ötlettől vezényelve csináltam magamnak Twitter-t. Mivel az angoltudásom igen fejlett, nem okozott fejtörést, hogy mit kell csinálni. Persze azon eléggé meglepődtem, hogy rögtön rám írtak, amint készen volt a Twitter, hogy mi az, hogy rebfacinelli… Persze, én hülye elfelejtettem, hogy nem szabadott volna ezt írnom. Reménykedtem, hogy csak egy őrült rajongónak tartanak majd, az Én oldalamon állt az is, hogy nem írtam ki a nevem. Írtam egy rövid információt, hogy mi történt velem, megadtam a blogom címét… Elmenetem ebédelni.
Pár perc múlva visszamentem és kényelembe helyeztem magam.
A Twitter-en egy üzenet állt, valaki felvett. Megnéztem ki lehetett az. Nemcsak egy ember vett fel. Felismertem Emese barátnőmet, de egy csomó más ember is felvett. Persze nevetnem kellett amikor, valaki egy-egy híresség nevével regisztrálta magát és bejelölt. DE amikor már a harmadik híresség nevét véltem felfedezni akkor komolyan megijedtem. Most akkor Ők azok vagy nem?
Végülis sorba jelöltem vissza őket. Kellan Lutz, Ashley Greene, Gil Birmingham, Billy Burke… Amikor megláttam az utolsó nevet elfelejtettem levegőt venni. Miután sikerült feleszmélnem, kapkodtam a levegőért. Amiben eddig kételkedtem abban most biztos lettem. Az igazi sztárok jelöltek be. De miért? És vajon feltűnik Neki, hogy Facinelli-t írtam vagy Ő is egy lelkes rajongónak képzel. Ez most csak egy mellékes dolognak tűnt amellett, hogy Peter Facinelli bejelölt Twitter-en. Vajon miért jelöltek be? Nem kellett sokat várnom. Írtak rögtön egy levelet, hogy milyen nyelven írtam le, hogy mit csinálok. Először nem értettem, aztán megnéztem és rájöttem, hogy magyarul írtam. Persze mindenki kérdezte az MSN címem, hogy felvesznek és esetleg tanítanám-e Őket magyarul Természetes adtam a választ a levelekre, amik sorjában jöttek.
Végül, ha jól számolom, akkor tizenkilenc Twilight-os ember vett fel, csak azét, hogy tanítsam Őket. Biztos voltam benne, hogy fogalmuk sincs hány éves vagyok. De az az első pillanattól látszódott, hogy Ők inkább a Twilight-ban ismert neveiket használják egymás közt. Persze beavattak, hogy miért. A válasz egyszerű volt: ,,Mert így könnyebben beszélgetünk” jött a válasz Michael Sheen-től akit Én már csak simán le Aro-ztam. Persze arra a kérdésre, hogy, ha a való életben is találkoznánk, hogy szólítanám viccesen azt feleltem: Mich virtuálisan nevetet. Amin Én is nevettem otthon. Az Én és Aro közti szóváltás közepénél bejelentkezett még egy tanulni vágyó. Rögtön becsatlakozott a beszélgetésbe. Kellan Lutz, alias Emmett. Jókat beszélgettünk, igaz Én néha magyarul, amire jött a kérdés What?, amire Én simán elmagyaráztam. A beszélgetés nem akart szünetelni, de gondoltam nem várok, tovább kezdjük el. El is kezdtük, erre tömegesen jelentkeztek be. Persze mindenki köszönt, ahogy tudott. Voltak bátrak is akik Sziá-val és Hello-val köszöntek, persze az én Cya köszönésemet nem értették. Égre elkezdtük a tanítást. Először szavakkal kezdtük, majd jöttek a mondatok. Elsőként a rövid kérdéseket vettük: Hogy vagy?; Mit csinálsz?. Ezekek nagyon tetszettek nekik, de a hosszabb mondatokkal sem volt bajuk. Engem is nagyon meglepett, hát még a többieket, amikor Emmett azt mondta, hogy Szeretlek, Cherry!Gyere ide Amerikába és házasodjunk össze. A lánykérés a hosszú azon belül a nehezebb csoportba tartozik. Hirtelen ötlettől vezényelve (ugyancsak), hangklipet küldtem. Amiben annyi állt Jó!
Sokáig beszéltünk, de elgondolkoztam, hogy náluk később van éjfél. Megkérdeztem ott hány óra: 12:42. Megkérdezték, hogy itt mennyi 21:42. A válaszomra többen megtalálták a hangklip funkciót. Fura volt a hangjuk így, de tisztán kivehető a maga sajátossága.
Végül Carlisle, akit időközben elneveztünk Cullen papának. A sors akarhatta, de az utolsó pillanatban felvett valaki. Elizabeth Reaser, aki amint belépett a közös csevelybe megkapta a Cullen mama kitüntetést. Persze mindenkikapott becenevet.
Kellan: Emmett, Majomember
Peter: Carlisle, Cullen papa, Dr.-ka (gyakoroltuk a ragozást és Emmett vicces kedvében volt)
Michael: Mich, Aro, Mester
Elizabeth: Esme, Cullen mama
Ashley: Ash, Alice, Orákulum
Nikki: Rosalie, Sexy (elmeséltem nekik, hogy olvastam egy blogot amiben azt írták, hogy Emmett első szava a sexy volt, mire Emmett rögtön megadta Nikki első becenevét), Cica
…
Én: Cherry-ke (Emmett…), Cherry, Reb, Kik@ (jöttek is a kérdések, hogy hol van a blogom), Szerelmem (Emmett-től kaptam, amikor virtuálisan megkérte a kezem)
Aztán Cullen papa szigorú alvásra ítélt, de megbeszéltük, hogy Ők kilenckor Én, pedig hatkor (este) fenn leszünk.
Se kedvem, se erőm nem volt ahhoz, hogy átöltözzek, csak bedobtam magamat az ágyba és elaludtam. Édes álmokat láttam és tudtam, boldog vagyok. Az apai szigor, míg így is működik. Ilyen távol, de mégis megfogadtam, hogy Neki mindig szót fogadok.
Aztán belemerültem a világ legszebb álmába, ahol boldogan élek, mint most. És most nem vágytam semmi másra, csak a másnap 6 órára.
Ígéretemhez híven délig aludtam. A végére már kezdtem unni és úgy döntöttem lemegyek, és a nappalit megcsinálom a mai nap törzshelyének. Odahordtam mindent: paplant, Laptopot, netet, kaját, inni és mindent, ami szükséges lehet a naphoz. Még mielőtt leültem volna bekapcsoltam a gépet és felmentem felöltözni. Annyira élveztem az egyedül létet, ilyenkor. Máskor elfogott a magány és vágytam volna valakire, aki néha megölel és mond nekem valami kedveset. De pechemre egyetlen fiú sem volt az ízlésemnek megfelelő. Irigyeltem azokat a lányokat, akiket szerettek, szerelemmel, de azért a szerelemnek is vannak határai. Én például nem szeretem, amikor az iskolában látványosan falják egymást, de ez magánügy.
Táncolva mentem le a lépcsőn, és közben énekeltem. A szomszédságom elég távol feküdt ezért hallgathattam hangosan a zenét. Ezt elég rendesen ki is használtam. Vettem magamnak egy hatalmas házat. De miért? Nem tudom… Eladni nem akarom, mert ez a legnyugisabb környék.
- Jo so sexy... – ordibáltam miközben a zene szólt a telefonomból.
Nagyon szerettem ezt a számot, mert jól lehet rá szerelmes részeket írni. Én legalábbis ezzel a számmal írtam meg a Rebirth-ben azokat a részeket… Persze ahhoz, hogy ezt el tudják olvasni le kéne gépelnem…
Elfelejtettem, hogy bekapcsoltam a gépet. Ezért elkezdtem, mint az őrült énekelni és eljártam a ,,reggeli” táncom. Persze az én gépecském nagyon okos és tudja mit vár tőle a gazdája. Ez most sem volt másképp. Merthogy a gép bejelentkezet MSN-re és rögtön jött a felhívás Emese barátnőmtől, hogy videó hívás. És a gép önálló életre kelt és elfogadta.
Rém kínos volt a barátnőm halk nevetésére, mely másodpercről másodpercre hangosabb lett, abbahagyni az éneklést. Reméltem, hogy a táncot nem látta. Sajnos látta…
Gyorsan kinyomtam a videó hívást.
Mesii üzenete:
Hehe ez édes volt :D bocsi h kiröhögtelek
amugy Jó reggelt:)
Kik@.Cherry üzenete:
Cya!
Mesii üzenete:
mizujsi feléd?? hogy vagy?? épségben haza értél tegnap??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmi. Jól. Igen, szerinted, ha nem akkor írnék most neked???
Mesii üzenete:
jaj ne legyél már ilyen gonosz.....-.-" mi a baj??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Miért lenne baj???Semmi, csak tegnap az a csajszika mondott valamit és… ááá hagyjuk…
Mesii üzenete:
nem hagyjuk mert tudom, hogy ezen jár az agyad és azért leszel tiszta depis!! Engem nem tudsz át verni, ismerlek elégé régóta. Mond mit mondott az a csaj??!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmit, csak, hogy van a Twinform és azon azt írták, hogy Peter Facinelli-nek van még egy lánya…
Mesii üzenete:
Óóó és ez miért baj?? Nem értelek....^o)
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem baj. Csak fura. És érdekes. Amúgy Te megnézted már a Twilight-nak az extráit???
Mesii üzenete:
Igen. Jó de akkor nem szomorkodj. Inkábbmozdulj ki a szokásos tervedel elentétben. Tudom, hogy már mindent össze készítettél, hogy még felse keljen kelned de az igy nem jó!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem szomorkodom, csak…
Inkább beszéljünk másról. Ki a kedvenced???
Mesii üzenete:
okés :D na szerinted?? világfájdalmas képú szöszi alias Jasper <3
Olyan aranyos *.*
nem kérdezem meg hogy neked ki mert ez egyértelmü :D
Kik@ alias Cherry üzenete:
Jó ezt sejtettem. De azért az vicces, hogy mindkettőnknek szőke pasi tetszik. XD
Mesii üzenete:
:P mi már csak ilyenek vagyunk .....
Kik@ alias Cherry üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
Mesii üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
sziszó szerii(L) vigyázz magadra és jó legyél:) puszzó
Kik@ alias Cherry üzenete:
Szia! Te is vigyázz magadra. Puszi
Pár nap múlva
Minden egyes nap ugyanúgy zajlott, mivel szünet van nem is történhetett volna másképp.
Megint Emesével beszéltem, aztán szokás szerint elment csavarogni, mg én otthon ültem és gépeltem.
Miután elköszöntünk egymástól unottan mentem a telefonhoz, ami hirtelen megcsörrent. A szívemhez kaptam.
- Haló?
- Haló! Cherry?
- Igen, de ott ki beszél? – felhívott valami tök idegen lány, aki tudja a nevem.
Aztán elkezdett ismerős lenni a hang. Honnan ilyen ismerős a hangja? Talán…De az nem lehet. Vagy mégis? De honnan tudja a telefonszámom? Nem mondtam el neki…de Livinek igen. Lehet, hogy tőle tudta meg. Nem, nem lehet, hanem biztos.
- Bocsi. Nem akartalak zavarni, de rossz a net és gondoltam rád csörgök, hogy ne nagyon várj.
- Semmi baj. Csak meglepődtem.
- Jah… igen. Livi adta meg a telefonszámodat. Üzeni, hogy ma nem tud feljönni legfeljebb néhány percre.
- Oké. És amúgy, hogy vagy? – még nem beszéltem vele így, telefonon keresztül.
- Jól, köszi. És te?
- Én is. Most gépeltem le a Rebirth és A család szent kötelékének a következő fejezetét.
- Értem, akkor este fel is teszed?
- Lehet, de még nem biztos, mert kéne Livi, hogy bétázzon.
- Aha.
- És te, hogy állsz a frissel?
- Kész van.
- Akkor majd hamar lesz friss… - mondtam, inkább magamnak.
- Amint jó lesz a net. De most mennem kell. Szia!
- Szia!
Azzal letette a telefont, Plumy. Tegnap meccs volt, tehát ezért nem volt fenn Livi. Kívülről fújja a VB dalt, persze magyarul. Nekem jobban bejön angolul, de tulajdonképpen ugyanazt éneklik benne.
Egy hirtelen ötlettől vezényelve csináltam magamnak Twitter-t. Mivel az angoltudásom igen fejlett, nem okozott fejtörést, hogy mit kell csinálni. Persze azon eléggé meglepődtem, hogy rögtön rám írtak, amint készen volt a Twitter, hogy mi az, hogy rebfacinelli… Persze, én hülye elfelejtettem, hogy nem szabadott volna ezt írnom. Reménykedtem, hogy csak egy őrült rajongónak tartanak majd, az Én oldalamon állt az is, hogy nem írtam ki a nevem. Írtam egy rövid információt, hogy mi történt velem, megadtam a blogom címét… Elmenetem ebédelni.
Pár perc múlva visszamentem és kényelembe helyeztem magam.
A Twitter-en egy üzenet állt, valaki felvett. Megnéztem ki lehetett az. Nemcsak egy ember vett fel. Felismertem Emese barátnőmet, de egy csomó más ember is felvett. Persze nevetnem kellett amikor, valaki egy-egy híresség nevével regisztrálta magát és bejelölt. DE amikor már a harmadik híresség nevét véltem felfedezni akkor komolyan megijedtem. Most akkor Ők azok vagy nem?
Végülis sorba jelöltem vissza őket. Kellan Lutz, Ashley Greene, Gil Birmingham, Billy Burke… Amikor megláttam az utolsó nevet elfelejtettem levegőt venni. Miután sikerült feleszmélnem, kapkodtam a levegőért. Amiben eddig kételkedtem abban most biztos lettem. Az igazi sztárok jelöltek be. De miért? És vajon feltűnik Neki, hogy Facinelli-t írtam vagy Ő is egy lelkes rajongónak képzel. Ez most csak egy mellékes dolognak tűnt amellett, hogy Peter Facinelli bejelölt Twitter-en. Vajon miért jelöltek be? Nem kellett sokat várnom. Írtak rögtön egy levelet, hogy milyen nyelven írtam le, hogy mit csinálok. Először nem értettem, aztán megnéztem és rájöttem, hogy magyarul írtam. Persze mindenki kérdezte az MSN címem, hogy felvesznek és esetleg tanítanám-e Őket magyarul Természetes adtam a választ a levelekre, amik sorjában jöttek.
Végül, ha jól számolom, akkor tizenkilenc Twilight-os ember vett fel, csak azét, hogy tanítsam Őket. Biztos voltam benne, hogy fogalmuk sincs hány éves vagyok. De az az első pillanattól látszódott, hogy Ők inkább a Twilight-ban ismert neveiket használják egymás közt. Persze beavattak, hogy miért. A válasz egyszerű volt: ,,Mert így könnyebben beszélgetünk” jött a válasz Michael Sheen-től akit Én már csak simán le Aro-ztam. Persze arra a kérdésre, hogy, ha a való életben is találkoznánk, hogy szólítanám viccesen azt feleltem: Mich virtuálisan nevetet. Amin Én is nevettem otthon. Az Én és Aro közti szóváltás közepénél bejelentkezett még egy tanulni vágyó. Rögtön becsatlakozott a beszélgetésbe. Kellan Lutz, alias Emmett. Jókat beszélgettünk, igaz Én néha magyarul, amire jött a kérdés What?, amire Én simán elmagyaráztam. A beszélgetés nem akart szünetelni, de gondoltam nem várok, tovább kezdjük el. El is kezdtük, erre tömegesen jelentkeztek be. Persze mindenki köszönt, ahogy tudott. Voltak bátrak is akik Sziá-val és Hello-val köszöntek, persze az én Cya köszönésemet nem értették. Égre elkezdtük a tanítást. Először szavakkal kezdtük, majd jöttek a mondatok. Elsőként a rövid kérdéseket vettük: Hogy vagy?; Mit csinálsz?. Ezekek nagyon tetszettek nekik, de a hosszabb mondatokkal sem volt bajuk. Engem is nagyon meglepett, hát még a többieket, amikor Emmett azt mondta, hogy Szeretlek, Cherry!Gyere ide Amerikába és házasodjunk össze. A lánykérés a hosszú azon belül a nehezebb csoportba tartozik. Hirtelen ötlettől vezényelve (ugyancsak), hangklipet küldtem. Amiben annyi állt Jó!
Sokáig beszéltünk, de elgondolkoztam, hogy náluk később van éjfél. Megkérdeztem ott hány óra: 12:42. Megkérdezték, hogy itt mennyi 21:42. A válaszomra többen megtalálták a hangklip funkciót. Fura volt a hangjuk így, de tisztán kivehető a maga sajátossága.
Végül Carlisle, akit időközben elneveztünk Cullen papának. A sors akarhatta, de az utolsó pillanatban felvett valaki. Elizabeth Reaser, aki amint belépett a közös csevelybe megkapta a Cullen mama kitüntetést. Persze mindenkikapott becenevet.
Kellan: Emmett, Majomember
Peter: Carlisle, Cullen papa, Dr.-ka (gyakoroltuk a ragozást és Emmett vicces kedvében volt)
Michael: Mich, Aro, Mester
Elizabeth: Esme, Cullen mama
Ashley: Ash, Alice, Orákulum
Nikki: Rosalie, Sexy (elmeséltem nekik, hogy olvastam egy blogot amiben azt írták, hogy Emmett első szava a sexy volt, mire Emmett rögtön megadta Nikki első becenevét), Cica
…
Én: Cherry-ke (Emmett…), Cherry, Reb, Kik@ (jöttek is a kérdések, hogy hol van a blogom), Szerelmem (Emmett-től kaptam, amikor virtuálisan megkérte a kezem)
Aztán Cullen papa szigorú alvásra ítélt, de megbeszéltük, hogy Ők kilenckor Én, pedig hatkor (este) fenn leszünk.
Se kedvem, se erőm nem volt ahhoz, hogy átöltözzek, csak bedobtam magamat az ágyba és elaludtam. Édes álmokat láttam és tudtam, boldog vagyok. Az apai szigor, míg így is működik. Ilyen távol, de mégis megfogadtam, hogy Neki mindig szót fogadok.
Aztán belemerültem a világ legszebb álmába, ahol boldogan élek, mint most. És most nem vágytam semmi másra, csak a másnap 6 órára.
2. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
2. Írás és Twilight mánia
Aznap este a Twilight-tal álmodtam. Úr isten! Mondjuk Kellan egész helyes… De az a tény, hogy Peter Facinelli is játszik benne, az megrémiszt. A rég elfeledett első lánya, aki a világ másik felében él, most végre láthatta. Az igazat megvalva már vártam erre a pillanatra, de fura volt szőke hajjal látnom. Pedig én is szőke vagyok, anyutól örököltem. És, mint kiderült a magasságomat is tőle örököltem… Épp, hogy 3 centivel vagyok nála magasabb, 163 centi vagyok. Bezzeg apu 178 centi, de a testvéreim sem valami égimeszelők… De lehet, hogy csak azért nem tudnak rólam mások, mert 1995-ben születtem? És akkor elméletileg még nem is ismerte egymást apu és anyu. De nem is érdekelt. A lényeg, hogy megszülettem és az tutira biztos, hogy Jennie Garth az anyukám, de apát sem lehetne nem felismerni, külső ismertető jeleim: mosoly… teljesen ugyanolyan. Mostantól nem szabad sokat mosolyognom, mert lehet, hogy más is észreveszi a hasonlóságot. Eddig nem kellett félnem, mert a Jackie nővért késő este adták. Ha arra gondolok mi lesz holnap a suliba…Brrr.
Reggel a telefonom elfelejtett jelezni. Fél kilenc… Lekéstem az első órát… És, ha nem sietek, a másodikat is lekéshetem. Enni nem volt időm, csak bedobtam a táskámba két szendvicset, amit tegnap készítettem…
A busz, persze, hogy késett… És arra a kérdésre, hogy mi jöhet még… inkább nem is válaszolok.
A harmadik órára be is értem. Magyar. De szupi. Felelünk a Hymnusból. És ki volt a szerencsés, aki legelsőnek felelhetett? Hát persze, hogy én… Azt nem értem, hogy én ízig-vérig angol vagyok, akkor minek megtanulnom a Hymnust? Mindegy, mert magyarnak érzem magam.
Túléltem. Ötöst kaptam. Persze amikor leültem a helyemre a csajok rögtön elkezdtek beszélni a Twilight-ról. Miről, másról? Ha így haladunk a végén még Én is mániás leszek.
Az óra után odamentem a tanárnőhöz és elmeséltem neki, hogy írásnak adtam a fejem. Nem különösebben érdekelte. Az Ő dolga.
A következő óra: ének. No comment! Szeretek énekelni, sőt többek elmondása szerint van hangom is. De a tanár pikkel rám, amiért abba hagytam a furulyát… Mert a furulya tanárnő drága utált. Volt olyan is, hogy elestem az egyik osztálytársamba és eltörtem a bal hüvelykujjam, ami pont kell a furulyázáshoz. És kit szidott le? Engem. De visszatérve az énekórához, ma végre elismerte, hogy jó hangom van. Az álmaim közé sorolhatnánk az énekesnői karriert és a színésznői karriert. Persze az orvoslást sem az utolsó helyre sorolnám. Persze a táncot meg az éneket együtt szeretném csinálni.
Énekóra után, megkerestem Noémit, Fannyt és a többieket. Noémit és Fannyt azért, hogy megtudjam, Ők hol tartanak a könyvben, amit tegnap vettünk.
- Hello!- köszöntem Fannynak, mert Őt láttam meg legelőször.
- Szia!
- Sziasztok!- futott oda Noémi. - Ti hol tartotok a könyvben?
- Én is ezt akartam kérdezni. – mondtam és nevetésben törtünk ki.
- Amúgy kiolvastam az első könyvet.
- Én is. – mondta Fanny.
- Én már elkezdtem a New Moon-t és a 2.fejezetnél tartok.
- És melyik volt a kedvenc fejezeted?- kérdeztem Noémitől. – És neked, Fanny?
- Nekem a Patthelyzet című fejezet volt a kedvencem. – mondta Noémi.
- Nekem is, mert abba Edward és Bella… - mondta Fanny.
- Neked?- kérdezte tőlem Noémi.
- Nekem a 16. fejezet ~ Carlisle volt a kedvencem.
- Miért pont az?- kérdezte Fanny.
- Mert nekem Carlisle a kedvencem és Emmett. – mondtam felsorolva a fiú kedvenceimet.
- És lányokból?- kérdezte Fanny Noémi előtt, pedig Ő akarta megkérdezni.
- Alice és valamennyire Esme. És nektek?
- Jacob.
- Jake.
- Ezt a nagy Jacob-fanságot… - mondtam és közben csóváltam a fejem.
- Ő igenis helyes. Edward és Jacob, de inkább Jacob. – mondta Lilla, aki most jött oda közben Noémi és Fanny egyetértően bólogattak.
- Jó ezzel nem is vitatkozom. De nekem akkor is Carlisle és Emmett a kedvencem.
- Kellan Lutz tényleg helyes és nagyon izmos.
Becsöngettek.
Egész biológián arról gondolkoztam, hogy csináljak-e blogot vagy ne. Végül a csinálás mellett döntöttem.
Otthon bekapcsoltam a gépet és elkezdtem olvasni kedvenc blogomat. Aztán megcsináltam a sajátomat. Elkezdtem legépelni a történetem. Közben megebédeltem s bepakoltam másnapra.
Írtam egy levelet Vitti-nek aki az Újjászületést írja, hogy nem-e baj, hogy egy hasonló történetet írok.
A levélre nem kellet sokat várni, azt írta benne, hogy vegyem fel nyugodtan MSN-re, mert szívesen beszélgetne velem máskor is és nem baj, hogy hasonló történetet írok.
Rögtön fel is vettem aztán kikapcsoltam a gépet és a nappali közepén elkezdtem táncolni és énekelni. Elég érdekesen nézhettem ki. Egy lány, aki ugrál a nappali közepén.
De nem érdekel. Csak énekeltem.
,, Dance
It's all I wanna do
So won't you
Dance
I'm standing here with you
Why won't you move
I'll get inside your groove
Cuz I'm on fire, fire, fire, fire…”
Csöngettek.
Kimentem kinyitni az ajtót. Lili állt az ajtóban és egy óriási mosoly volt az arcán.
- He-hello!- kicsit meglepődtem, rá nem számítottam.
- Szia! Bocsi, hogy csak így beállítok, de muszály elmesélnem…
- Gyere beljebb. – invitáltam beljebb, nem értettem, miért pont hozzám jön, elvégre nem Én vagyok a legjobb barátnője.
- Képzeld Olivér megcsókolt. – mondta és közben leült a kanapéra.
- És?- már értettem, miért hozzám jött.
Noéminek és Fannynak elege van Olivérből. Meg tudom érteni őket, de Lilinek is kell valaki, akiről egésznap beszélhet.
- Hát még elmondta, hogy mennyire tetszem neki. Aztán haza kellett mennem, de gondoltam elújságolom valakinek.
- Ez… megtisztelő. Mármint, hogy rám gondoltál.
- Hát… szerintem csak te hallgattál volna meg.
- Aha. Kérsz valamit? Inni?
- Egy pohár ásványvizet.
Kimentem a konyhába, hogy töltsek Lilinek vizet. A hűtőmön egy kép volt. Anya és Apa esküvői csókja. Olyan szépek együtt Én mégis egy ,,baleset” voltam. 1995. május 21.
Visszamentem Lilihez és átadtam a poharat.
- Köszi.
- Nincs mit.
Még beszélgettünk egy ideig aztán Lili haza ment.
Még gyorsan leírtam a tánclépéseket, amiket Lili érkezése előtt csináltam, leírtam a dalt is. Aztán nyugovóra tértem. Este felébredtem és elkezdtem olvasni. Rohamosan haladtam előre, mert már a Breaking Dawn-t olvastam.
Másnap reggel nem volt első órám, Én mégis fent voltam már hajnalba. Írás kényszerem volt. És keresni akartam információkat a Twilight-ról. Szóval már én is Twilight-mániás vagyok. Szuper.
Ki az a hülye, aki hajnalba fent van MSN-en? Hát, én. De szerencsémre fent volt Emese is.
Elírogattunk. Megbeszéltük a holnapi, vagyis a mai napot. West End-be megyünk és beülünk valamit megnézni. Megjegyezném, amikor tegnap előtt voltunk moziba Noémiék-kel akkor, ami nekünk új volt az már régi és az utolsó vetítésre mentünk be. Szóval nem kétséges, hogy a New Moon-t fogjuk megnézni. Nem bánnám, mert akkor megint láthatnám az apám. Viszem magammal a könyvet is és akkor kivégeztem az összeset.
A suliban az órák gyorsan teltek és már nagyon vártuk (Emese meg Én), hogy délután legyen és mehessünk moziba. Közben a szünetekbe is olvastam és az órák végére már ki is olvastam a könyvet.
A moziban tényleg a New Moon-t néztük meg. Nekem jobban tetszett a Twilight. Abban többet szerepelt Carlisle és Emmett. A film közben sokan olvadoztak, ha meglátták Jacob-ot. Aztán volt olyan, aki megdobta a vásznat, mert nem Edward szerepelt benne. Emese a Jasperes részeknél sóhajtozott.
A mozi előtt megálltunk és megbeszéltük a továbbiakat.
- Ez jó volt.
- Aha. Hova menjünk?
- Meki?
- Ok.
Lementünk a Mekihez és megebédeltünk. Aztán elmentünk ruhákat nézni és közben halottuk másokat a New Moon-ról beszélni. Hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy neki Carlisle a kedvence és tud egy titkot Peter Facinelliről. Megijedtem és oda kaptam a fejem ahonnan a hang jött.
- Neked is Ő a kedvenced?- kérdezte kedvesen a lány.
- Igen. Bocsi, Én nem akartam hallgatózni csak meghallottam.
- Semmi baj. Ágnes vagyok. Ő pedig a barátnőm Viki.
- Regina. – nyújtottam a kezem.
Kezet ráztunk.
- Milyen titkot tudsz?
- Hát… ez csak egy pletyka, elmélet.
- Nem baj.
- Állítólag Peternek van egy negyedik lánya.
A vér megfagyott az ereimbe. Honnan veszi ez a lány? Ha Ő tudja, akkor mindenki.
- Honnan tudod ezt az információt?- tök fölöslegesen kérdeztem meg, úgysem megyek be a szerkesztőségbe, hogy ez hamis vád.
- A Twinform-on írták tegnap. Te nem olvastad? Pedig az egész ország, sőt világ erről beszél.
- Az egész világ?- a ,,világ” szónál kiakadtam.
- Igen, megdöntötték a komment rekordot. Több mint ezren írtak.
Ezren? Ha kiderül, hogy Én… Ebbe belegondolni is szörnyű. Nem azért, mert nem szeretem a szüleimet, a családomat, de nem lenne jó, ha az Én kis nyugis életemet felborítanák a paparazzik. Majd, ha fel akarom adni az életem ezen, szakaszát bejelentem a nagyközönség előtt, hogy Én vagyok Regina Facinelli. De ez nem a közeljövőben lesz, most mindenki úgy ismer, hogy Kik@, Cherry vagy maradnak a Rebeccánál. Nekem is fel kell mennem arra az oldalra.
- És jókat vagy rosszakat írnak főként?
- Hát… megoszlik a vélemény, de mindenkit érdekel az a titokzatos lány és arra gondolnak, hogy ez tényleg csak egy pletyka. Pedig a Twinform-on sosem szoktak pletykákat írni.
- Lehet, hogy csak mellé nyúltak.
- Lehet, de állítólag van a csajról egy képük, de nem teszik közzé. Mondjuk ahányan azt írták, hogy mutassák, meg a képet előbb s utóbb felkerül. Ma felkerül egy interjú Peterrel és ott tuti fogják kérdezni a lányról.
- De szerintem hülyeség, mert 1995-ben nem voltak még együtt, mármint Jennie és Peter. – szólt közbe Viki.
- Jó, de lehet, hogy előtte is találkoztak véletlenül. – érvelt Ágnes.
- Mondjuk semmi sem kizárt. Lehet, hogy találkoztak, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy van egy negyedik lányuk, lehet, hogy nem. Ki tudja?
- Van benne igazság, de ha kiderülne, hogy van, egy negyedik lányuk akkor lehet, hogy botrány lesz belőle.
- Dehogy is, Peterről nem lennének botrányos cikkek legfeljebb, mindenhol ez lenne a vezető hír.
- Majd még lehet, hogy találkozunk, de nekem most mennem kell. – mondtam és elmentem Emeséhez, aki integettet nekem.
Oda siettem és néztem, hogy mit mutogat nekem. Könyvek és DVD-k.
- Emese, ez a Libri itt drágák a DVD-k.
- Akkor tudsz valami más helyet ahol kedvezőbb árúk, a DVD-k?
- Igen, mit szólsz a Media Markt-hoz?
- Ööö… erre nem is gondoltam, de akkor gyorsan menjünk, mert meg akarom venni az extra kiadású DVD-ket.
- Igenis, értettem. Akkor mehetünk?- kérdeztem és belé karoltam.
Felmentünk a Media Markt-hoz és megálltunk a kirakatnál. Elkezdtük nézni a filmeket, míg meg nem találtuk a keresetett. Twilight és New Moon, mindkettő extrás.
Bementünk az üzletbe és megint előtörtek az emlékek.
Egy évig apu nem tudott rólam aztán hat évig együtt éltünk. Egy nagy család voltunk. Két év múlva csatlakozott a családhoz Luca Bella, az én pici húgocskám. Az a nap volt az életem addigi legszebb napja. 1997. június 22.
- Mehetünk?- rángatott ki a gondolataimból Emese.
- Persze. Majd megnézhetjük az extrákat. – mondtam szenvtelenül.
- Oké. Akkor ez azt jelenti, hogy átjössz?
- Talált.
Felszálltunk a buszra és mentünk, Emese haza, míg Én Emeséhez. Az apukája nagyon kedves és megengedi, hogy átmenjek hozzájuk. Sokszor voltam már náluk és őszintén szólva lehet, hogy kezdenek már unni. De Emeséhez nemcsak barátságunk miatt járok át, hanem azért is, mert Emese nem nagyon konyít a nyelvtanhoz. Én meg…
Emesénél töltöttem bő két órát, aztán haza mentem és bedőltem az ágyba. Eldöntöttem, hogy holnap megnézem a Twinform-ot. Lassacskán elnyomott az álom. A családommal álmodtam. Nagyon szép és jó álom volt. És szerencsére holnap nem lesz suli, így egésznap aludhatok. Ez volt minden vágyam és nem érdekelt a Twilight mániám. Az most csak egy mellékes ,,szereplő” volt.
Aznap este a Twilight-tal álmodtam. Úr isten! Mondjuk Kellan egész helyes… De az a tény, hogy Peter Facinelli is játszik benne, az megrémiszt. A rég elfeledett első lánya, aki a világ másik felében él, most végre láthatta. Az igazat megvalva már vártam erre a pillanatra, de fura volt szőke hajjal látnom. Pedig én is szőke vagyok, anyutól örököltem. És, mint kiderült a magasságomat is tőle örököltem… Épp, hogy 3 centivel vagyok nála magasabb, 163 centi vagyok. Bezzeg apu 178 centi, de a testvéreim sem valami égimeszelők… De lehet, hogy csak azért nem tudnak rólam mások, mert 1995-ben születtem? És akkor elméletileg még nem is ismerte egymást apu és anyu. De nem is érdekelt. A lényeg, hogy megszülettem és az tutira biztos, hogy Jennie Garth az anyukám, de apát sem lehetne nem felismerni, külső ismertető jeleim: mosoly… teljesen ugyanolyan. Mostantól nem szabad sokat mosolyognom, mert lehet, hogy más is észreveszi a hasonlóságot. Eddig nem kellett félnem, mert a Jackie nővért késő este adták. Ha arra gondolok mi lesz holnap a suliba…Brrr.
Reggel a telefonom elfelejtett jelezni. Fél kilenc… Lekéstem az első órát… És, ha nem sietek, a másodikat is lekéshetem. Enni nem volt időm, csak bedobtam a táskámba két szendvicset, amit tegnap készítettem…
A busz, persze, hogy késett… És arra a kérdésre, hogy mi jöhet még… inkább nem is válaszolok.
A harmadik órára be is értem. Magyar. De szupi. Felelünk a Hymnusból. És ki volt a szerencsés, aki legelsőnek felelhetett? Hát persze, hogy én… Azt nem értem, hogy én ízig-vérig angol vagyok, akkor minek megtanulnom a Hymnust? Mindegy, mert magyarnak érzem magam.
Túléltem. Ötöst kaptam. Persze amikor leültem a helyemre a csajok rögtön elkezdtek beszélni a Twilight-ról. Miről, másról? Ha így haladunk a végén még Én is mániás leszek.
Az óra után odamentem a tanárnőhöz és elmeséltem neki, hogy írásnak adtam a fejem. Nem különösebben érdekelte. Az Ő dolga.
A következő óra: ének. No comment! Szeretek énekelni, sőt többek elmondása szerint van hangom is. De a tanár pikkel rám, amiért abba hagytam a furulyát… Mert a furulya tanárnő drága utált. Volt olyan is, hogy elestem az egyik osztálytársamba és eltörtem a bal hüvelykujjam, ami pont kell a furulyázáshoz. És kit szidott le? Engem. De visszatérve az énekórához, ma végre elismerte, hogy jó hangom van. Az álmaim közé sorolhatnánk az énekesnői karriert és a színésznői karriert. Persze az orvoslást sem az utolsó helyre sorolnám. Persze a táncot meg az éneket együtt szeretném csinálni.
Énekóra után, megkerestem Noémit, Fannyt és a többieket. Noémit és Fannyt azért, hogy megtudjam, Ők hol tartanak a könyvben, amit tegnap vettünk.
- Hello!- köszöntem Fannynak, mert Őt láttam meg legelőször.
- Szia!
- Sziasztok!- futott oda Noémi. - Ti hol tartotok a könyvben?
- Én is ezt akartam kérdezni. – mondtam és nevetésben törtünk ki.
- Amúgy kiolvastam az első könyvet.
- Én is. – mondta Fanny.
- Én már elkezdtem a New Moon-t és a 2.fejezetnél tartok.
- És melyik volt a kedvenc fejezeted?- kérdeztem Noémitől. – És neked, Fanny?
- Nekem a Patthelyzet című fejezet volt a kedvencem. – mondta Noémi.
- Nekem is, mert abba Edward és Bella… - mondta Fanny.
- Neked?- kérdezte tőlem Noémi.
- Nekem a 16. fejezet ~ Carlisle volt a kedvencem.
- Miért pont az?- kérdezte Fanny.
- Mert nekem Carlisle a kedvencem és Emmett. – mondtam felsorolva a fiú kedvenceimet.
- És lányokból?- kérdezte Fanny Noémi előtt, pedig Ő akarta megkérdezni.
- Alice és valamennyire Esme. És nektek?
- Jacob.
- Jake.
- Ezt a nagy Jacob-fanságot… - mondtam és közben csóváltam a fejem.
- Ő igenis helyes. Edward és Jacob, de inkább Jacob. – mondta Lilla, aki most jött oda közben Noémi és Fanny egyetértően bólogattak.
- Jó ezzel nem is vitatkozom. De nekem akkor is Carlisle és Emmett a kedvencem.
- Kellan Lutz tényleg helyes és nagyon izmos.
Becsöngettek.
Egész biológián arról gondolkoztam, hogy csináljak-e blogot vagy ne. Végül a csinálás mellett döntöttem.
Otthon bekapcsoltam a gépet és elkezdtem olvasni kedvenc blogomat. Aztán megcsináltam a sajátomat. Elkezdtem legépelni a történetem. Közben megebédeltem s bepakoltam másnapra.
Írtam egy levelet Vitti-nek aki az Újjászületést írja, hogy nem-e baj, hogy egy hasonló történetet írok.
A levélre nem kellet sokat várni, azt írta benne, hogy vegyem fel nyugodtan MSN-re, mert szívesen beszélgetne velem máskor is és nem baj, hogy hasonló történetet írok.
Rögtön fel is vettem aztán kikapcsoltam a gépet és a nappali közepén elkezdtem táncolni és énekelni. Elég érdekesen nézhettem ki. Egy lány, aki ugrál a nappali közepén.
De nem érdekel. Csak énekeltem.
,, Dance
It's all I wanna do
So won't you
Dance
I'm standing here with you
Why won't you move
I'll get inside your groove
Cuz I'm on fire, fire, fire, fire…”
Csöngettek.
Kimentem kinyitni az ajtót. Lili állt az ajtóban és egy óriási mosoly volt az arcán.
- He-hello!- kicsit meglepődtem, rá nem számítottam.
- Szia! Bocsi, hogy csak így beállítok, de muszály elmesélnem…
- Gyere beljebb. – invitáltam beljebb, nem értettem, miért pont hozzám jön, elvégre nem Én vagyok a legjobb barátnője.
- Képzeld Olivér megcsókolt. – mondta és közben leült a kanapéra.
- És?- már értettem, miért hozzám jött.
Noéminek és Fannynak elege van Olivérből. Meg tudom érteni őket, de Lilinek is kell valaki, akiről egésznap beszélhet.
- Hát még elmondta, hogy mennyire tetszem neki. Aztán haza kellett mennem, de gondoltam elújságolom valakinek.
- Ez… megtisztelő. Mármint, hogy rám gondoltál.
- Hát… szerintem csak te hallgattál volna meg.
- Aha. Kérsz valamit? Inni?
- Egy pohár ásványvizet.
Kimentem a konyhába, hogy töltsek Lilinek vizet. A hűtőmön egy kép volt. Anya és Apa esküvői csókja. Olyan szépek együtt Én mégis egy ,,baleset” voltam. 1995. május 21.
Visszamentem Lilihez és átadtam a poharat.
- Köszi.
- Nincs mit.
Még beszélgettünk egy ideig aztán Lili haza ment.
Még gyorsan leírtam a tánclépéseket, amiket Lili érkezése előtt csináltam, leírtam a dalt is. Aztán nyugovóra tértem. Este felébredtem és elkezdtem olvasni. Rohamosan haladtam előre, mert már a Breaking Dawn-t olvastam.
Másnap reggel nem volt első órám, Én mégis fent voltam már hajnalba. Írás kényszerem volt. És keresni akartam információkat a Twilight-ról. Szóval már én is Twilight-mániás vagyok. Szuper.
Ki az a hülye, aki hajnalba fent van MSN-en? Hát, én. De szerencsémre fent volt Emese is.
Elírogattunk. Megbeszéltük a holnapi, vagyis a mai napot. West End-be megyünk és beülünk valamit megnézni. Megjegyezném, amikor tegnap előtt voltunk moziba Noémiék-kel akkor, ami nekünk új volt az már régi és az utolsó vetítésre mentünk be. Szóval nem kétséges, hogy a New Moon-t fogjuk megnézni. Nem bánnám, mert akkor megint láthatnám az apám. Viszem magammal a könyvet is és akkor kivégeztem az összeset.
A suliban az órák gyorsan teltek és már nagyon vártuk (Emese meg Én), hogy délután legyen és mehessünk moziba. Közben a szünetekbe is olvastam és az órák végére már ki is olvastam a könyvet.
A moziban tényleg a New Moon-t néztük meg. Nekem jobban tetszett a Twilight. Abban többet szerepelt Carlisle és Emmett. A film közben sokan olvadoztak, ha meglátták Jacob-ot. Aztán volt olyan, aki megdobta a vásznat, mert nem Edward szerepelt benne. Emese a Jasperes részeknél sóhajtozott.
A mozi előtt megálltunk és megbeszéltük a továbbiakat.
- Ez jó volt.
- Aha. Hova menjünk?
- Meki?
- Ok.
Lementünk a Mekihez és megebédeltünk. Aztán elmentünk ruhákat nézni és közben halottuk másokat a New Moon-ról beszélni. Hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy neki Carlisle a kedvence és tud egy titkot Peter Facinelliről. Megijedtem és oda kaptam a fejem ahonnan a hang jött.
- Neked is Ő a kedvenced?- kérdezte kedvesen a lány.
- Igen. Bocsi, Én nem akartam hallgatózni csak meghallottam.
- Semmi baj. Ágnes vagyok. Ő pedig a barátnőm Viki.
- Regina. – nyújtottam a kezem.
Kezet ráztunk.
- Milyen titkot tudsz?
- Hát… ez csak egy pletyka, elmélet.
- Nem baj.
- Állítólag Peternek van egy negyedik lánya.
A vér megfagyott az ereimbe. Honnan veszi ez a lány? Ha Ő tudja, akkor mindenki.
- Honnan tudod ezt az információt?- tök fölöslegesen kérdeztem meg, úgysem megyek be a szerkesztőségbe, hogy ez hamis vád.
- A Twinform-on írták tegnap. Te nem olvastad? Pedig az egész ország, sőt világ erről beszél.
- Az egész világ?- a ,,világ” szónál kiakadtam.
- Igen, megdöntötték a komment rekordot. Több mint ezren írtak.
Ezren? Ha kiderül, hogy Én… Ebbe belegondolni is szörnyű. Nem azért, mert nem szeretem a szüleimet, a családomat, de nem lenne jó, ha az Én kis nyugis életemet felborítanák a paparazzik. Majd, ha fel akarom adni az életem ezen, szakaszát bejelentem a nagyközönség előtt, hogy Én vagyok Regina Facinelli. De ez nem a közeljövőben lesz, most mindenki úgy ismer, hogy Kik@, Cherry vagy maradnak a Rebeccánál. Nekem is fel kell mennem arra az oldalra.
- És jókat vagy rosszakat írnak főként?
- Hát… megoszlik a vélemény, de mindenkit érdekel az a titokzatos lány és arra gondolnak, hogy ez tényleg csak egy pletyka. Pedig a Twinform-on sosem szoktak pletykákat írni.
- Lehet, hogy csak mellé nyúltak.
- Lehet, de állítólag van a csajról egy képük, de nem teszik közzé. Mondjuk ahányan azt írták, hogy mutassák, meg a képet előbb s utóbb felkerül. Ma felkerül egy interjú Peterrel és ott tuti fogják kérdezni a lányról.
- De szerintem hülyeség, mert 1995-ben nem voltak még együtt, mármint Jennie és Peter. – szólt közbe Viki.
- Jó, de lehet, hogy előtte is találkoztak véletlenül. – érvelt Ágnes.
- Mondjuk semmi sem kizárt. Lehet, hogy találkoztak, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy van egy negyedik lányuk, lehet, hogy nem. Ki tudja?
- Van benne igazság, de ha kiderülne, hogy van, egy negyedik lányuk akkor lehet, hogy botrány lesz belőle.
- Dehogy is, Peterről nem lennének botrányos cikkek legfeljebb, mindenhol ez lenne a vezető hír.
- Majd még lehet, hogy találkozunk, de nekem most mennem kell. – mondtam és elmentem Emeséhez, aki integettet nekem.
Oda siettem és néztem, hogy mit mutogat nekem. Könyvek és DVD-k.
- Emese, ez a Libri itt drágák a DVD-k.
- Akkor tudsz valami más helyet ahol kedvezőbb árúk, a DVD-k?
- Igen, mit szólsz a Media Markt-hoz?
- Ööö… erre nem is gondoltam, de akkor gyorsan menjünk, mert meg akarom venni az extra kiadású DVD-ket.
- Igenis, értettem. Akkor mehetünk?- kérdeztem és belé karoltam.
Felmentünk a Media Markt-hoz és megálltunk a kirakatnál. Elkezdtük nézni a filmeket, míg meg nem találtuk a keresetett. Twilight és New Moon, mindkettő extrás.
Bementünk az üzletbe és megint előtörtek az emlékek.
Egy évig apu nem tudott rólam aztán hat évig együtt éltünk. Egy nagy család voltunk. Két év múlva csatlakozott a családhoz Luca Bella, az én pici húgocskám. Az a nap volt az életem addigi legszebb napja. 1997. június 22.
- Mehetünk?- rángatott ki a gondolataimból Emese.
- Persze. Majd megnézhetjük az extrákat. – mondtam szenvtelenül.
- Oké. Akkor ez azt jelenti, hogy átjössz?
- Talált.
Felszálltunk a buszra és mentünk, Emese haza, míg Én Emeséhez. Az apukája nagyon kedves és megengedi, hogy átmenjek hozzájuk. Sokszor voltam már náluk és őszintén szólva lehet, hogy kezdenek már unni. De Emeséhez nemcsak barátságunk miatt járok át, hanem azért is, mert Emese nem nagyon konyít a nyelvtanhoz. Én meg…
Emesénél töltöttem bő két órát, aztán haza mentem és bedőltem az ágyba. Eldöntöttem, hogy holnap megnézem a Twinform-ot. Lassacskán elnyomott az álom. A családommal álmodtam. Nagyon szép és jó álom volt. És szerencsére holnap nem lesz suli, így egésznap aludhatok. Ez volt minden vágyam és nem érdekelt a Twilight mániám. Az most csak egy mellékes ,,szereplő” volt.
5. fejezet | A család szent köteléke
Küldöm eme fejezetet Currantynak és Plumynak.
5. Nászút-Esme szigete
Véleményem szerint Jake legalább annyira nem tudta, hogy hova megyünk, mint én. De azért neki könnyebb dolga van, mert nagyjából elmondták neki, nekem viszont meglepetés lesz.
Szerettem a meglepetéseket, ez mégis más volt. Mert vagy nagyon jó lesz, vagy nem tudunk semmit csinálni, mert nem ismerjük a helyet.
- Nyugodj meg, Nessie.
- Neked vannak támpontjaid, hogy hova megyünk - kicsit idegesen hangzott a válasz. - Bocsi.
- Semmi baj. Megértelek.
A repülőre átszállósdit már kezdtem megunni, de Jake azt mondta, hogy ez lesz az utolsó átszállás. Repülőre.
A repülőút nem volt olyan hosszú, mint az előző. Taxiba szálltunk.
Jake szívére tettem a kezemet.
A mellkasára hajtottam a fejem és úgy utaztunk egész úton.
A taxi egy kikötőnél állt meg.
Jake rögtön keresni kezdte a járműt, amivel tovább mehetnénk.
Végül egy kisebb, gyorsabb hajóra szálltunk fel.
Nem kérdezgettem, csak élveztem ahogy a hűvös szél meglibbentette a hajamat.
- Azt nézd! - mutatott előre egy eleinte kicsi, háromszögletű helyre.
- Oda megyünk? - Boldogabb lettem.
- Azt hiszem.
A hajócska egyre közelebb ért a, már kirajzolódó sziget felé.
Amikor megálltunk egy fából eszkábált kikötő mellett.
Ki akartam lépni a hajóból, de Jake elkapott.
- Tartsuk be a szabályokat. - Együtt mosolyogtunk.
Hirtelen felkapott és még a bőrőndöket is a kezébe vette. Alice elég sok mindent pakolhatott be, mert amikor Jake felkapta majdnem lehúzta a földig.
A ház kicsit beljebb volt, a sziget belsejében.
Jake átvitt a küszöbön és letett a nappaliba.
- És amúgy hol vagyunk? Helyileg.
- Esme szigetén.
- Esme szigete?
- Carlisle adta. Esme pedig kölcsönadta.
De ki ad egy szigetet nászajándékba?
A családom eléggé gazdag, de azért egy sziget...
Jake nagyon örült.
- Boldognak látszol.
- Esme nagyon kedves volt, hogy kölcsönadta a szigetet egy... Alakváltónak.
- Te vagy itt az első és én ennek nagyon örülök.
Abban a pillanatban Jake átfogta a derekam és csókolni kezdett.
Szenvedélyes csók vette át az elöbbi gyengéd csókokat.
A konyha közel volt. Egy pult választotta el a nappalitól. Jake feltett a pultra.
- Most én jövök - mondta.
Reggel egy fehér szobában feküdtem.
Jake meleg teste finoman perzselte a bőröm.
- Jó reggelt! - nyitottam ki a szemem, de Jake nem szólt semmit.
Felültem és kerestem a szemeit.
- Mi a baj? - aggódva néztem.
- Szörnyeteg vagyok, mint Edward.
- Ezt miért mondod?
Válasz helyett finoman megfogta a kezem és a dudort simogatta.
Nem is fájt, éppen hogy csak éreztem.
- Az este folyamán elveszítettem a fejem. Sajnálom. Ígérem soha többé nem foglak bántani.
- Ezt hogy érted?
Ha Jake azt mondja amire gondolok, akkor...
- Nem akarlak bántani.
- De nem fáj - mondtam.
- Nem kell miattam hazudnod.
- Miattad? Nem hazudok, de ha ez a véleményed akkor már haza is mehetünk! - Felültem törökülésbe.
- Haza? Hisz csak tegnap jöttünk.
- Igen, tudom.
Ő is felült. Az arcomat kezdte el simogatni.
- Nessie...
- Jake, ha nem akarod akkor...
- Majd még... Gondolkozom rajta.
Kaptam egy csókot. Aztán felállt.
- Most hova mész?
- Reggelit készítek - mondta nevetve.
Elment a konyhába, én pedig bementem a fürdőszobába.
Kinyitottam a bőröndöm, hogy megnézzem mit csomagolt Alice.
Csupa francia fehérnemű és még több kihívó darab is előkerült.
Alice mire gondolt amikor ezeket becsomagolta?
Kerestem valami kevésbé kihívó ruhát.
Találtam egy melegítőt és egy rövidujjú pólót.
Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába.
- Jól nézel ki.
- Találtam egy egyszerűbb ruhát.
- Alice?
- Igen.
Megreggeliztünk és azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk.
- Menjünk úszni - állt elő az ötlettel Jake.
- Jó.
5. Nászút-Esme szigete
Véleményem szerint Jake legalább annyira nem tudta, hogy hova megyünk, mint én. De azért neki könnyebb dolga van, mert nagyjából elmondták neki, nekem viszont meglepetés lesz.
Szerettem a meglepetéseket, ez mégis más volt. Mert vagy nagyon jó lesz, vagy nem tudunk semmit csinálni, mert nem ismerjük a helyet.
- Nyugodj meg, Nessie.
- Neked vannak támpontjaid, hogy hova megyünk - kicsit idegesen hangzott a válasz. - Bocsi.
- Semmi baj. Megértelek.
A repülőre átszállósdit már kezdtem megunni, de Jake azt mondta, hogy ez lesz az utolsó átszállás. Repülőre.
A repülőút nem volt olyan hosszú, mint az előző. Taxiba szálltunk.
Jake szívére tettem a kezemet.
A mellkasára hajtottam a fejem és úgy utaztunk egész úton.
A taxi egy kikötőnél állt meg.
Jake rögtön keresni kezdte a járműt, amivel tovább mehetnénk.
Végül egy kisebb, gyorsabb hajóra szálltunk fel.
Nem kérdezgettem, csak élveztem ahogy a hűvös szél meglibbentette a hajamat.
- Azt nézd! - mutatott előre egy eleinte kicsi, háromszögletű helyre.
- Oda megyünk? - Boldogabb lettem.
- Azt hiszem.
A hajócska egyre közelebb ért a, már kirajzolódó sziget felé.
Amikor megálltunk egy fából eszkábált kikötő mellett.
Ki akartam lépni a hajóból, de Jake elkapott.
- Tartsuk be a szabályokat. - Együtt mosolyogtunk.
Hirtelen felkapott és még a bőrőndöket is a kezébe vette. Alice elég sok mindent pakolhatott be, mert amikor Jake felkapta majdnem lehúzta a földig.
A ház kicsit beljebb volt, a sziget belsejében.
Jake átvitt a küszöbön és letett a nappaliba.
- És amúgy hol vagyunk? Helyileg.
- Esme szigetén.
- Esme szigete?
- Carlisle adta. Esme pedig kölcsönadta.
De ki ad egy szigetet nászajándékba?
A családom eléggé gazdag, de azért egy sziget...
Jake nagyon örült.
- Boldognak látszol.
- Esme nagyon kedves volt, hogy kölcsönadta a szigetet egy... Alakváltónak.
- Te vagy itt az első és én ennek nagyon örülök.
Abban a pillanatban Jake átfogta a derekam és csókolni kezdett.
Szenvedélyes csók vette át az elöbbi gyengéd csókokat.
A konyha közel volt. Egy pult választotta el a nappalitól. Jake feltett a pultra.
- Most én jövök - mondta.
Reggel egy fehér szobában feküdtem.
Jake meleg teste finoman perzselte a bőröm.
- Jó reggelt! - nyitottam ki a szemem, de Jake nem szólt semmit.
Felültem és kerestem a szemeit.
- Mi a baj? - aggódva néztem.
- Szörnyeteg vagyok, mint Edward.
- Ezt miért mondod?
Válasz helyett finoman megfogta a kezem és a dudort simogatta.
Nem is fájt, éppen hogy csak éreztem.
- Az este folyamán elveszítettem a fejem. Sajnálom. Ígérem soha többé nem foglak bántani.
- Ezt hogy érted?
Ha Jake azt mondja amire gondolok, akkor...
- Nem akarlak bántani.
- De nem fáj - mondtam.
- Nem kell miattam hazudnod.
- Miattad? Nem hazudok, de ha ez a véleményed akkor már haza is mehetünk! - Felültem törökülésbe.
- Haza? Hisz csak tegnap jöttünk.
- Igen, tudom.
Ő is felült. Az arcomat kezdte el simogatni.
- Nessie...
- Jake, ha nem akarod akkor...
- Majd még... Gondolkozom rajta.
Kaptam egy csókot. Aztán felállt.
- Most hova mész?
- Reggelit készítek - mondta nevetve.
Elment a konyhába, én pedig bementem a fürdőszobába.
Kinyitottam a bőröndöm, hogy megnézzem mit csomagolt Alice.
Csupa francia fehérnemű és még több kihívó darab is előkerült.
Alice mire gondolt amikor ezeket becsomagolta?
Kerestem valami kevésbé kihívó ruhát.
Találtam egy melegítőt és egy rövidujjú pólót.
Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába.
- Jól nézel ki.
- Találtam egy egyszerűbb ruhát.
- Alice?
- Igen.
Megreggeliztünk és azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk.
- Menjünk úszni - állt elő az ötlettel Jake.
- Jó.
4. fejezet | A család szent köteléke
Küldöm mindenkinek, aki olvassa a blogomat.
4. A nagy nap
Reggel korán fenn voltam. Túl korán.
- Jó reggelt Nessie! - üdvözölt Esme. – Mit kérsz reggelire?
- Nem hiszem, hogy tudnék most enni.
- De muszáj enned, és enni is fogsz – hallottam Alice csilingelő hangjában a parancsolást.
- És utána? - közben Esme odatolt elém egy nagy tál gabonapelyhet.
- Utána elkezdjük a szépítésedet.
Jóízűen, nem túl gyorsan megettem a reggelimet. Már nagyon izgatott voltam, hiszen ma esküvőm lesz.
Alice rögtön bevitt a fürdőszobájába és leültetett a rózsaszín székre. Elkezdett sminkelni, először az alapozót kente fel.
- Valami pirosas színt képzeltem el. Csak még azt nem döntöttem el, hogy mennyi csillámot tegyek a szemhéjadra.– mondta, mintha magában beszélne és elkezdett gondolkodni.
Szóval már eldöntötte, hogy tesz rá csillámot. Mikor felnéztem, láttam, hogy már eldöntötte, mennyi csillámot, tesz rám.
- Csukd be a szemed – utasított.
Én pedig engedelmeskedtem.
Lágyan vitte fel a púdert és a csillámot. Nem is akartam kinyitni a szemem, relaxáltam.
- Most már nyisd ki – kérlelt Alice.
- De annyira jó volt becsukva tartani – mondtam és közben lassan kinyitottam a szemem.
Rosalie viharzott be az ajtón.
- Itt vannak – mondta kicsit idegesen.
- De ugye nem jönnek fel? - kérdeztük majdnem egyszerre Alice-szel.
- Nem. Esme és Emily befejeztetik velük a munkát.
- Sokan lesznek? - kérdeztem kicsit aggódva.
- Ne izgulj, Nessie – próbált nyugtatni Rose.
- És mi van, ha elrontok valamit a sok ember előtt.
- Nem lesz semmi baj.
- De, ha…
- Nem lesz semmi, de! - vágott a szavamba Alice.
Rosalie elkezdte csinálni a hajam. Először befonta, majd feszes, szoros kontyba tűzte egy fehér hajtűvel. Fehér hajtű, fehér ruha. Tetszeni fog Jakenek?
- Gyönyörű vagy –mondta Rose.
Alice is egyetértett vele. Én meg már túl akartam lenni ezen az egészen, mert még mindig féltem, hogy elrontok valamit, habár Alice azt mondta nem lesz semmi baj.
Végiggondoltam, hogy mi történt velem ezidáig.
Milyen nehéz volt nem megmutatni Jake-nek, hogy milyen a ruha…
Megszólalt a zene és lassan elindultam Edwardba karolva, aki két pillanattal ezelőtt jött fel.
A zene ritmusára léptünk.
Boldog mosoly volt az arcomon. Előre néztem és megláttam Jake-et. Ünneplőben volt és ő is mosolygott.
Odaértünk és apu Jake kezébe tette az én kezemet.
A pap elmondta a szöveget.
- Igen – mondtam.
Jakere került a sor, hogy mondja el az esküt.
Miután elmondta tőle is megkérdezte a pap, hogy akar-e feleségének.
- Igen –mondta ki a bűvös szót.
- Akkor megcsókolhatja a mennyasszonyt.
Jake erre a mondatra várt.
Elkapott és megcsókolt.
Mindenki tapsban tört ki. A csokor eldobása után mindenki odajött hozzánk gratulálni.
Esme és Carlisle jött oda utoljára.
- Gratulálok - mondta Esme és megölelt.
Carlisle és Jake összenéztek.
- Mi az, amit eltitkoltok? - kérdeztem gyanakodva.
- Meglepetés – mondta Jake.
- Vajon miért nem teszed hozzá, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
Jake elkezdett nevetni.
Carlisle és Esme mosolyogtak.
- Majd legközelebb hozzá teszem.
Kimentünk a kertbe és táncoltunk.
Már beesteledett és Alice jött ki a házból.
- Gyere! Át kell öltöznöd.
Felmentünk a szobájába.
- Alice! Hova megyünk nászútra?
- Nem mondhatom el, és nem is fogom.
- De Alice – kérleltem, nem sok sikerrel
- Nem.
Ezzel lezártuk ezt a beszélgetést.
A ruha, amit rám adott egy kellemes selyemruha volt.
Lent már vártak rám, hogy elköszönjenek.
Sorba elbúcsúztam tőlük.
Miután elköszöntem mindenkitől, Jake-kel beszálltunk egy taxiba. És elindultunk a nászútra.
4. A nagy nap
Reggel korán fenn voltam. Túl korán.
- Jó reggelt Nessie! - üdvözölt Esme. – Mit kérsz reggelire?
- Nem hiszem, hogy tudnék most enni.
- De muszáj enned, és enni is fogsz – hallottam Alice csilingelő hangjában a parancsolást.
- És utána? - közben Esme odatolt elém egy nagy tál gabonapelyhet.
- Utána elkezdjük a szépítésedet.
Jóízűen, nem túl gyorsan megettem a reggelimet. Már nagyon izgatott voltam, hiszen ma esküvőm lesz.
Alice rögtön bevitt a fürdőszobájába és leültetett a rózsaszín székre. Elkezdett sminkelni, először az alapozót kente fel.
- Valami pirosas színt képzeltem el. Csak még azt nem döntöttem el, hogy mennyi csillámot tegyek a szemhéjadra.– mondta, mintha magában beszélne és elkezdett gondolkodni.
Szóval már eldöntötte, hogy tesz rá csillámot. Mikor felnéztem, láttam, hogy már eldöntötte, mennyi csillámot, tesz rám.
- Csukd be a szemed – utasított.
Én pedig engedelmeskedtem.
Lágyan vitte fel a púdert és a csillámot. Nem is akartam kinyitni a szemem, relaxáltam.
- Most már nyisd ki – kérlelt Alice.
- De annyira jó volt becsukva tartani – mondtam és közben lassan kinyitottam a szemem.
Rosalie viharzott be az ajtón.
- Itt vannak – mondta kicsit idegesen.
- De ugye nem jönnek fel? - kérdeztük majdnem egyszerre Alice-szel.
- Nem. Esme és Emily befejeztetik velük a munkát.
- Sokan lesznek? - kérdeztem kicsit aggódva.
- Ne izgulj, Nessie – próbált nyugtatni Rose.
- És mi van, ha elrontok valamit a sok ember előtt.
- Nem lesz semmi baj.
- De, ha…
- Nem lesz semmi, de! - vágott a szavamba Alice.
Rosalie elkezdte csinálni a hajam. Először befonta, majd feszes, szoros kontyba tűzte egy fehér hajtűvel. Fehér hajtű, fehér ruha. Tetszeni fog Jakenek?
- Gyönyörű vagy –mondta Rose.
Alice is egyetértett vele. Én meg már túl akartam lenni ezen az egészen, mert még mindig féltem, hogy elrontok valamit, habár Alice azt mondta nem lesz semmi baj.
Végiggondoltam, hogy mi történt velem ezidáig.
Milyen nehéz volt nem megmutatni Jake-nek, hogy milyen a ruha…
Megszólalt a zene és lassan elindultam Edwardba karolva, aki két pillanattal ezelőtt jött fel.
A zene ritmusára léptünk.
Boldog mosoly volt az arcomon. Előre néztem és megláttam Jake-et. Ünneplőben volt és ő is mosolygott.
Odaértünk és apu Jake kezébe tette az én kezemet.
A pap elmondta a szöveget.
- Igen – mondtam.
Jakere került a sor, hogy mondja el az esküt.
Miután elmondta tőle is megkérdezte a pap, hogy akar-e feleségének.
- Igen –mondta ki a bűvös szót.
- Akkor megcsókolhatja a mennyasszonyt.
Jake erre a mondatra várt.
Elkapott és megcsókolt.
Mindenki tapsban tört ki. A csokor eldobása után mindenki odajött hozzánk gratulálni.
Esme és Carlisle jött oda utoljára.
- Gratulálok - mondta Esme és megölelt.
Carlisle és Jake összenéztek.
- Mi az, amit eltitkoltok? - kérdeztem gyanakodva.
- Meglepetés – mondta Jake.
- Vajon miért nem teszed hozzá, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
Jake elkezdett nevetni.
Carlisle és Esme mosolyogtak.
- Majd legközelebb hozzá teszem.
Kimentünk a kertbe és táncoltunk.
Már beesteledett és Alice jött ki a házból.
- Gyere! Át kell öltöznöd.
Felmentünk a szobájába.
- Alice! Hova megyünk nászútra?
- Nem mondhatom el, és nem is fogom.
- De Alice – kérleltem, nem sok sikerrel
- Nem.
Ezzel lezártuk ezt a beszélgetést.
A ruha, amit rám adott egy kellemes selyemruha volt.
Lent már vártak rám, hogy elköszönjenek.
Sorba elbúcsúztam tőlük.
Miután elköszöntem mindenkitől, Jake-kel beszálltunk egy taxiba. És elindultunk a nászútra.
1. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
1. A múlt és a családom
Sokszor álmodtam olyanokat amik tudtam, hogy soha nem valósulnak meg, de mégis annyira jó volt. És épp egy ilyen mégis megvalósult.
Had mutatkozzam be: Rebecca Facinelli a nevem. Rólam nem igazán hallani a nagy hollywoodi pletykákba. Én nem élek Hollywoodba, hanem egy kis országba élek a neve: Magyarország.
A családomról pár szó: anyukám: Jennie Garth, híres színésznő. Három testvérem van és mindhárom lány. A kereszt szüleimről: kereszt apukám. Michael Sheen, kereszt anyukám: Joy Fannig. Kereszt testvéreimről: három van belőlük (míly meglepő) és mindhárom lány. És végül, de nem utolsó sorba apukám: Peter Facinelli, híres színész és persze, hogy játszik a Twilightba.
7 éves voltam amikor anyu és apu elmentek forgatni egy-egy filmet. Szeretem volna eljátszani, hogy elköltözök innen Hollywoodból, össze is pakoltam a bőröndöm és még pénzt is tettem el. Oda mentem a szakácshoz és elmondtam neki, hogy hova készülök. És én az aranyos kislány felszálltam arra a gépre amit nekem béreltek ki. Aztán nem emlékszem semmire csak, hogy itt vagyok. Egy kedves család befogadott és úgy éltem, mint egy hétköznapi ember. Beírattak egy iskolába és boldogan éltem. Egyik reggel a nevelő anyukám, azt mondta, hogy menjek egyedül haza. Hazamentem, vacsoráztam és nem aggódtam, hogy késő van, hiszen mondták, hogy későn jönnek. Lezuhanyoztam és a nappaliba levő szivacsra feküdtem és betakarództam. Elaludtam a várakozásba. Reggel a telefon csörgése vert fel.
- Jó napot! Ön Rebecca?- kérdezte egy hang a telefonba.
- Igen, én vagyok- válaszoltam.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy a nevelő szülei meghaltak. Részvétem.
- Köszönöm. És viszlát!- letettem a telefont és elkezdtem zokogni.
Egy évig nem léptem ki a házból. Amiből az lett,hogy évet kellett ismételnem. Nem mosolyogtam, pedig nem is az igazi szüleim voltak. Eladtam a házat és vettem egy kisbirtokot. Egy nagy házból, egy nagy kertből és istállókból állt. A házban 50 szoba volt. A földszinten egy nagy nappali, konyha és ebédlő volt. És volt még két emelet tele szobákkal. 10 fürdőszoba és 40 hálószoba. Az első emeleten volt a keleti sarokban egy szoba. Nem volt nagy, de kényelmesen ellehetett férni benne. Berendezkedtem. Viszonylag gyorsan túltettem magam a történteken és végre tudtam mosolyogni. Telt az idő.
A suliba mindenki az új filmről beszélt.
- Rebecca, te megnézed?- kérdezte az egyik barátnőm, Noémi.
- Igen, úgy terveztem. – mondtam.
- Van kedved velem és Fannival eljönni ma este?- kérdezte és reménykedett.
- Persze. Akkor suli után?
- Rögtön. – vágta rá.
- Rendben.
Teltek az órák és közben azt lehetett hallani, hogy: ,, Robert tök cuki”. Végre kicsöngettek az utolsó óráról. Megvártam Noémit és Fannit.
- Mehetünk. – mondta boldogan Fanni.
Az én újonnan vett egyetlen autómmal. Egy Mercedes S55 AMG és egy Mercedes Angyal keveréke, ebből az autóból nem gyártanak többet ez egy Mercedes S55 Angyal vagyis egy Mercedes Rebecca.
- Aszta, Reb, te tényleg szereted a Mercedes-t. – álmodozott Noémi.
- Nem tagadhatom.
Gyorsan a Sugárnál voltunk. Az én villámgyors autómnak köszönhetően. Gyorsan a pénztárhoz mentünk. Noémi kérte a jegyeket.
- Három jegyet a Twilightra.
- Rendben. Az 5-ös teremben lesz. – mondta a pénztáros.
A film kezdésig még volt 15 percünk.
- Menjünk a Libribe. – ajánlotta fel Noémi.
Ezzel Fanni és én is egyet értettünk. Bementünk a könyvesboltba.
- Ezt nézzétek. – kiáltott fel Fanni és a kezében egy könyvet tartott.
- Mi az?- kérdeztük egyszerre Noémivel és oda siettünk.
- Ez a Twilight!- hitetlenkedett Fanni.
- Én megveszem. – mondta Noémi.
- Én is!- vágta rá Fanni.
- Végül is. Miért ne? Én is megveszem.
Fizettünk és utána pont oda értünk a mozihoz. Ott, csak futólag amikor félrenéztem megláttam egy fiút aztán tovább mentem. Megvettük a popcornt és bementünk a terembe.
A film nagyon jó volt. A szereposztás a következő:
Edward Cullen - Robert Pattinson
Bella Swan – Kristen Stewart
Alice Cullen – Ashley Greene
Jasper Hale – Jackson Rathbone
Rosalie Hale – Nikki Reed
Emmett Cullen – Kellan Lutz
Esme Cullen – Elizabeth Reaser
Charlie Swan – Billy Burke
Jacob Black – Taylor Lautner
Billy Black – Gil Birmingham
Victoria – Rachelle Lefevre
James – Cam Gigandet
Laurent – Edi Gathegi
Mike Newton – Michael Welch
Eric Yorkie – Justin Chon
Angela Weber – Christian Serratos
Jessica Stanley – Anna Kendrick
Dr. Carlisle Cullen – Peter Facinelli
Peter Facinelli? Az nem lehet. Úr isten. És én azt suttogtam a film közben, hogy Carlisle milyen helyes.
- Tényleg helyes Carlisle. – Noémi zökkentett ki a gondolat menetből.
- Igen az. – mondtam
Azután mindenki haza ment és várta a Twilight következő részét. Én azon is gondolkoztam, hogy kimegyek Amerikába a szüleimhez.
Sokszor álmodtam olyanokat amik tudtam, hogy soha nem valósulnak meg, de mégis annyira jó volt. És épp egy ilyen mégis megvalósult.
Had mutatkozzam be: Rebecca Facinelli a nevem. Rólam nem igazán hallani a nagy hollywoodi pletykákba. Én nem élek Hollywoodba, hanem egy kis országba élek a neve: Magyarország.
A családomról pár szó: anyukám: Jennie Garth, híres színésznő. Három testvérem van és mindhárom lány. A kereszt szüleimről: kereszt apukám. Michael Sheen, kereszt anyukám: Joy Fannig. Kereszt testvéreimről: három van belőlük (míly meglepő) és mindhárom lány. És végül, de nem utolsó sorba apukám: Peter Facinelli, híres színész és persze, hogy játszik a Twilightba.
7 éves voltam amikor anyu és apu elmentek forgatni egy-egy filmet. Szeretem volna eljátszani, hogy elköltözök innen Hollywoodból, össze is pakoltam a bőröndöm és még pénzt is tettem el. Oda mentem a szakácshoz és elmondtam neki, hogy hova készülök. És én az aranyos kislány felszálltam arra a gépre amit nekem béreltek ki. Aztán nem emlékszem semmire csak, hogy itt vagyok. Egy kedves család befogadott és úgy éltem, mint egy hétköznapi ember. Beírattak egy iskolába és boldogan éltem. Egyik reggel a nevelő anyukám, azt mondta, hogy menjek egyedül haza. Hazamentem, vacsoráztam és nem aggódtam, hogy késő van, hiszen mondták, hogy későn jönnek. Lezuhanyoztam és a nappaliba levő szivacsra feküdtem és betakarództam. Elaludtam a várakozásba. Reggel a telefon csörgése vert fel.
- Jó napot! Ön Rebecca?- kérdezte egy hang a telefonba.
- Igen, én vagyok- válaszoltam.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy a nevelő szülei meghaltak. Részvétem.
- Köszönöm. És viszlát!- letettem a telefont és elkezdtem zokogni.
Egy évig nem léptem ki a házból. Amiből az lett,hogy évet kellett ismételnem. Nem mosolyogtam, pedig nem is az igazi szüleim voltak. Eladtam a házat és vettem egy kisbirtokot. Egy nagy házból, egy nagy kertből és istállókból állt. A házban 50 szoba volt. A földszinten egy nagy nappali, konyha és ebédlő volt. És volt még két emelet tele szobákkal. 10 fürdőszoba és 40 hálószoba. Az első emeleten volt a keleti sarokban egy szoba. Nem volt nagy, de kényelmesen ellehetett férni benne. Berendezkedtem. Viszonylag gyorsan túltettem magam a történteken és végre tudtam mosolyogni. Telt az idő.
A suliba mindenki az új filmről beszélt.
- Rebecca, te megnézed?- kérdezte az egyik barátnőm, Noémi.
- Igen, úgy terveztem. – mondtam.
- Van kedved velem és Fannival eljönni ma este?- kérdezte és reménykedett.
- Persze. Akkor suli után?
- Rögtön. – vágta rá.
- Rendben.
Teltek az órák és közben azt lehetett hallani, hogy: ,, Robert tök cuki”. Végre kicsöngettek az utolsó óráról. Megvártam Noémit és Fannit.
- Mehetünk. – mondta boldogan Fanni.
Az én újonnan vett egyetlen autómmal. Egy Mercedes S55 AMG és egy Mercedes Angyal keveréke, ebből az autóból nem gyártanak többet ez egy Mercedes S55 Angyal vagyis egy Mercedes Rebecca.
- Aszta, Reb, te tényleg szereted a Mercedes-t. – álmodozott Noémi.
- Nem tagadhatom.
Gyorsan a Sugárnál voltunk. Az én villámgyors autómnak köszönhetően. Gyorsan a pénztárhoz mentünk. Noémi kérte a jegyeket.
- Három jegyet a Twilightra.
- Rendben. Az 5-ös teremben lesz. – mondta a pénztáros.
A film kezdésig még volt 15 percünk.
- Menjünk a Libribe. – ajánlotta fel Noémi.
Ezzel Fanni és én is egyet értettünk. Bementünk a könyvesboltba.
- Ezt nézzétek. – kiáltott fel Fanni és a kezében egy könyvet tartott.
- Mi az?- kérdeztük egyszerre Noémivel és oda siettünk.
- Ez a Twilight!- hitetlenkedett Fanni.
- Én megveszem. – mondta Noémi.
- Én is!- vágta rá Fanni.
- Végül is. Miért ne? Én is megveszem.
Fizettünk és utána pont oda értünk a mozihoz. Ott, csak futólag amikor félrenéztem megláttam egy fiút aztán tovább mentem. Megvettük a popcornt és bementünk a terembe.
A film nagyon jó volt. A szereposztás a következő:
Edward Cullen - Robert Pattinson
Bella Swan – Kristen Stewart
Alice Cullen – Ashley Greene
Jasper Hale – Jackson Rathbone
Rosalie Hale – Nikki Reed
Emmett Cullen – Kellan Lutz
Esme Cullen – Elizabeth Reaser
Charlie Swan – Billy Burke
Jacob Black – Taylor Lautner
Billy Black – Gil Birmingham
Victoria – Rachelle Lefevre
James – Cam Gigandet
Laurent – Edi Gathegi
Mike Newton – Michael Welch
Eric Yorkie – Justin Chon
Angela Weber – Christian Serratos
Jessica Stanley – Anna Kendrick
Dr. Carlisle Cullen – Peter Facinelli
Peter Facinelli? Az nem lehet. Úr isten. És én azt suttogtam a film közben, hogy Carlisle milyen helyes.
- Tényleg helyes Carlisle. – Noémi zökkentett ki a gondolat menetből.
- Igen az. – mondtam
Azután mindenki haza ment és várta a Twilight következő részét. Én azon is gondolkoztam, hogy kimegyek Amerikába a szüleimhez.
3. fejezet | A család szent köteléke
Sok boldog születésnapot, Debi!
Sorry, de ez egy kicsit rövidebb lett. Mert ezt csak egy kis ,,pótlásnak" írtam, hogy ne nagyon üssön el a két fejezet (előtte-utána). Remélem azért tetszik. Komikat kérek.
3. Legény és leánybúcsú
Jake nyomott még egy csókot a számra és elment.
- Mit fognak csinálni? Ugye nem lesz sztriptíz meg semmi ilyen.
- Nyugi csak vadászni mennek.
- Ja, akkor megnyugodtam.
- Mi pedig - kezdte Rosalie -, divatbemutatót csinálunk.
- Amennyi ruhánk van – cinkosan összemosolyogtunk anyuval.
- Na látjátok – húzta ki magát Alice.
- Akkor kezdjük – mondta Esme.
Először estélyi ruhákat vettünk fel és sétáltunk végig a nappali közepén. Azután a nyári ruhákat vettük fel.
Rosalie egy csinos bikinit vett fel, ami természetesen rózsaszín volt.
A bikini bemutató vicces volt, mert Esme-ék sosem fognak felvenni ilyesmit.
Esme nyári ruhaként egy térd felett érő ruhát vett fel. Olyan fiatalnak nézett ki és így még fiatalabbnak nézett ki.
Én egy bikini felsőt vettem fel egy lapszoknyával.
Mindenkinek elnyerte a tetszését.
Anyu nem öltözködött ő inkább a bemondó volt. Alice pedig a ruhákat adta, hogy válogassunk.
- És végül, de nem utolsó sorban az otthoni divat – mondta be anya.
Egy egyszerű melegítőnadrágot és egy rövidujjú felsőt vettem fel.
Vége lett a bemutatónak és leültünk a kanapéra.
- Ez jó volt – mondta Rose.
- És ki nyert? - kérdeztem.
- Egyértelműen te – közölte Alice.
- És mi a nyeremény? - kérdőn néztem rá.
- Egy felejthetetlen esküvő és egy szexi férj – mondta mosolyogva Alice.
- Mit csinálnak a fiúk? - kérdezte anyu.
- Emmett egy grizzlyt idegesít. A többiek pedig nézik. Bocsi, de csak ennyit láttam.
- Semmi baj – mondtam.
Az este boldogan telt és mindenki mesélt valamit az életéből. Esme kezdte.
- Nekem volt már egy férjem, akit Charles Evensonnak hívtak, de mindig megvert. Nagyon örültem, amikor behívták katonának, de kiderült, hogy terhes vagyok. Elszöktem otthonról és megszültem a kisbabám, de sajnos csak pár napig élhetett. Meghalt és én is vele akartam lenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leugrok egy szikláról. Carlisle megtalált és megmentett – mesélte el életét.
Aztán Rosalie, Alice és végül anyu.
- Én emberként nagyon ügyetlen voltam. Edwarddal is csak véletlenül találkoztam, ráadásul Forksban.
- Miért, mi bajod volt Forkssal? - kérdeztem.
- Utáltam az esőt. Viszont Edwardért mindent megtettem, és meg is teszek.
- De jó – mondtam és átöleltem.
Az este többi része jól telt csak négykor Alice rám parancsolt, hogy fáradt leszek az esküvőmön.
Már izgatottan vártam a holnapot és csak nehezen tudtam elaludni.
Sorry, de ez egy kicsit rövidebb lett. Mert ezt csak egy kis ,,pótlásnak" írtam, hogy ne nagyon üssön el a két fejezet (előtte-utána). Remélem azért tetszik. Komikat kérek.
3. Legény és leánybúcsú
Jake nyomott még egy csókot a számra és elment.
- Mit fognak csinálni? Ugye nem lesz sztriptíz meg semmi ilyen.
- Nyugi csak vadászni mennek.
- Ja, akkor megnyugodtam.
- Mi pedig - kezdte Rosalie -, divatbemutatót csinálunk.
- Amennyi ruhánk van – cinkosan összemosolyogtunk anyuval.
- Na látjátok – húzta ki magát Alice.
- Akkor kezdjük – mondta Esme.
Először estélyi ruhákat vettünk fel és sétáltunk végig a nappali közepén. Azután a nyári ruhákat vettük fel.
Rosalie egy csinos bikinit vett fel, ami természetesen rózsaszín volt.
A bikini bemutató vicces volt, mert Esme-ék sosem fognak felvenni ilyesmit.
Esme nyári ruhaként egy térd felett érő ruhát vett fel. Olyan fiatalnak nézett ki és így még fiatalabbnak nézett ki.
Én egy bikini felsőt vettem fel egy lapszoknyával.
Mindenkinek elnyerte a tetszését.
Anyu nem öltözködött ő inkább a bemondó volt. Alice pedig a ruhákat adta, hogy válogassunk.
- És végül, de nem utolsó sorban az otthoni divat – mondta be anya.
Egy egyszerű melegítőnadrágot és egy rövidujjú felsőt vettem fel.
Vége lett a bemutatónak és leültünk a kanapéra.
- Ez jó volt – mondta Rose.
- És ki nyert? - kérdeztem.
- Egyértelműen te – közölte Alice.
- És mi a nyeremény? - kérdőn néztem rá.
- Egy felejthetetlen esküvő és egy szexi férj – mondta mosolyogva Alice.
- Mit csinálnak a fiúk? - kérdezte anyu.
- Emmett egy grizzlyt idegesít. A többiek pedig nézik. Bocsi, de csak ennyit láttam.
- Semmi baj – mondtam.
Az este boldogan telt és mindenki mesélt valamit az életéből. Esme kezdte.
- Nekem volt már egy férjem, akit Charles Evensonnak hívtak, de mindig megvert. Nagyon örültem, amikor behívták katonának, de kiderült, hogy terhes vagyok. Elszöktem otthonról és megszültem a kisbabám, de sajnos csak pár napig élhetett. Meghalt és én is vele akartam lenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leugrok egy szikláról. Carlisle megtalált és megmentett – mesélte el életét.
Aztán Rosalie, Alice és végül anyu.
- Én emberként nagyon ügyetlen voltam. Edwarddal is csak véletlenül találkoztam, ráadásul Forksban.
- Miért, mi bajod volt Forkssal? - kérdeztem.
- Utáltam az esőt. Viszont Edwardért mindent megtettem, és meg is teszek.
- De jó – mondtam és átöleltem.
Az este többi része jól telt csak négykor Alice rám parancsolt, hogy fáradt leszek az esküvőmön.
Már izgatottan vártam a holnapot és csak nehezen tudtam elaludni.
2. fejezet | A család szent köteléke
Ezt a fejezetet küldeném Yvette-nek.:P
2. Előkészületek
(Renesmee szemszöge)
Alig pár hét múlva már mindenki az esküvőről beszélt és a vámpírok a vérfarkasokkal szervezkedtek. A szerződést ideiglenesen szüneteltették. Alice, Esme, Rosalie, Emily és még anyu is az esküvői partit szervezték. Ami a fiúkat illeti, beszéltek a legénybúcsúról meg arról, hogy Jake milyen szerencsés velem.
Sok kérdés felmerült már az elején, ezért úgy döntöttem beszélek Esme-vel.
Kopogtam.
- Gyere be! - hallottam bentről a kopogásra a választ.
- Ha nem zavarok, akkor lenne egy kérdésem.
- Mi lenne az? - kérdezte Esme, aki Carlisle karjába kapaszkodott.
- Hol lesz az esküvő? - a kérdésemre már számíthattak, mert gyorsan válaszoltak
- Természetesen itt, a Cullen házban.
- Ez biztos? - A hangom nagyon izgatott volt.
- Persze – ölelt át barátságosan a nagypapám. – Ez csak természetes.
- Nagyon szépen köszönöm. – Egy könnycsepp csordult végig az arcomon.
- Esme - néztem a nagymamámra. – Engem is bevesztek az esküvő szervezésébe?
- Szerintem semmi akadálya – mondta mosolyogva.
- És Alice?
Amint kimondtam a nevét, Alice belépett az ajtón.
- Sziasztok! - üdvözölt minket és nyomott egy puszit Esme arcára, majd Carlisle arcára, de engem se hagyott ki.
- Hogy van a kedvenc unokahúgom?
- Kérdezd Jaspert – mondtam kicsit gúnyosan és ránéztem az említettre.
- Örömöt és boldogságot érzek. - A végén elmosolyodott.
- Érez valami mást is? - faggatta tovább Alice.
- Nem – mondta komolyan Jasper.
- Alice – szakítottam ki őket csevelyükből.
- Igen?
- Esetleg…
Apa és anya léptek be az ajtón.
- Sziasztok! - mondták egyszerre.
- Esetleg mi? - kérdezte türelmetlenül Alice.
Segítséget kérek.
- Segíteni szeretne az esküvő megszervezésében – mondta apám.
- Tényleg? - Alice teljesen felvillanyozódott ettől a hírtől.
- Akkor ma elmegyünk vásárolni.
- Rendben.
- Készülődjetek – mondta Alice, majd eltűnt.
Elmentem készülődni. Mivel ma is a szokottnál melegebb volt egy kék, térd alatt érő ruhácskát vettem fel és, hogyha hidegebbre fordulna az idő, egy sötétkék bolerót vittem magammal.
- Gyönyörű vagy – bókolt Jake.
- Köszönöm – mondtam és megpördültem.
- Nessie, gyere már! - szólt Alice.
Még nyomtam egy gyors puszit szerelmem szájára és siettem Alice-ékhez.
Már bent ültek az autóban: Esme, Rosalie, Emily és anyu.
Emily nagyon kedves és mindenben segít, amiben a többiek nem tudnak.
A fiúk általában beszélgettek a családról, a szerződésről és a jövőről.
Közben megtaláltuk a keresett üzletet. Menyasszonyi ruhákat és esküvői kiegészítőket lehetett venni. Alice a habos-babos ruhákat nézte, míg én az egyszerű ruhákat nézegettem.
- Ezt nézd! Ez a ruha gyönyörű – ábrándozott Alice.
- Szerintem egy kicsit… - mondtam, de nem akartam megbántani a nénikémet. – Nagyon szép, de én valami egyszerűbbre gondoltam.
- Pedig szép – próbált rábeszélni, de nem sikerült.
- Szerintem hagyjuk, hadd döntsön Nessie – állt ki mellettem anyu és Rose.
- Szerintem is, találunk olyat, ami mindenkinek tetszik – helyeselt Esme.
A sok fárasztó nézelődés után elváltak útjaink, én egy kicsi, egyszerű esküvői boltba mentem be.
- Jó napot! - üdvözöltem az eladót.
- Hello! - köszönt vissza. – Segíthetek valamiben?
- Köszönöm csak nézelődöm.
Körülnéztem, de már feladtam. Még megnéztem az utolsó sort. És akkor megláttam álmaim ruháját.
Mély kivágása volt, és egy egyszerű szoknya része volt még.
- Elnézést – szóltam az eladónak.
- Igen?
- Fel lehet próbálni ezt a ruhát?
- Persze.
Felpróbáltam.
- Nagyon jól áll – mondta az eladó.
- Szabad? - vettem elő a mobilomat.
- Persze.
Tárcsáztam, kicsöngött.
- Halló, Rosalie?
- Igen?
- Gyertek a Sassel Esküvői ruhaszalonba.
- Oké.
Pár perc múlva már itt is voltak.
- Azta Nessie! Gyönyörű, mégis egyszerű – mondta Alice.
- Szóval tetszik? - nyújtottam ki a nyelvem rá.
Fordultam kettőt és utána közös megegyezés alapján megvettük a ruhát.
- Akkor már csak – Alice elővett egy listát, amin ez állt:
~ Esküvői teendők~
Kihúzta a
~menyasszonyi ruha~
szavacskát. – A kiegészítőket kell megvenni.
Elindultunk egy ékszeres bolt irányába, megálltam a kirakatba és megnéztem, hogy milyen ékszereik vannak. Rögtön megláttam egy ezüst nyakláncot.
- Bemehetünk? - kérdezte Rosalie.
- Persze, csak megnéztem a kirakatot – mondtam és elindultam Rosalie mellé.
- Tetszik valamelyik? - kérdezte anyu.
- Van egy ezüstlánc – mondtam és visszamentem oda, ahol a lánc volt.
- Tényleg szép – mondta Emily.
Végre bementünk az üzletbe.
- Jó napot - köszönt Esme.
- Jó napot Önöknek is! - köszönt vissza egy ránézésre negyvenes éveiben járó nő.
- Azt a nyakláncot szeretnénk megnézni – mondtam és a kirakat felé mutattam.
- Rendben, semmi akadálya.
Kivette a kirakatból és a kezembe adta.
- Ezt kérjük – vágta rá fél perc múlva Alice.
Megvettük a nyakláncot is és a hozzá való fülbevalót. Aztán hazamentünk.
- Sziasztok! - köszönt Emily és elindult haza.
Mi pedig bementünk a házba.
- Sziasztok – mondták egyszerre a fiúk, akik a nappaliban ültek.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is.
- Na, hogy ment? - kérdezte Edward és félmosolyra húzta a száját.
- Edward! - nézett gonoszan Alice Edwardra.
- Nyugi. Nem látom a gondolataitokat – mondta és ránézett Bellára.
- Holnap esküvő – terelte a szót Rosalie.
- Menjetek már – nézett morcosan Alice a fiúkra, de amikor Carlisle szemébe nézett tiszteletet mutatott és szavak nélkül kért bocsánatot az utasítgatásáért.
- Ja, tényleg – mondta Edward és intett a fiúknak, hogy ideje menni a legénybúcsúra.
1. fejezet | A család szent köteléke
Szeretném küldeni az unokatesómnak akinek ma van a születésnapja.
{16(0)}
Boldog szülinapot,Ildikó!!!És Boldog Születésnapot Debinek az oszttálytársamnak aki most vasárnap lesz 14(0) éves!!!
A család szent köteléke
1. Születésnap
(Bella szemszöge)
Reggel volt. Nessie korán kelt. Megreggelizett, aztán felment felöltözni.
- Edward – mondtam.
- Igen Bella? – kérdezte és rám nézett. A szememben biztos félelmet láthatott.
- Olyan gyorsan felnőtt – nagyot sóhajtottam.
- Igen. Tegnap még a kezünkben vittük, ma meg betölti a tizennyolcatat.
Abban a pillanatban Nessie jött le egy egyszerű kis kék ruhácskába. Szokatlan módon meleg volt. - Rólam beszéltetek. Igaz?- kérdőn nézett először rám, aztán Edwardra.
- Igen. Arról, hogy milyen gyorsan felnősz.
- Ugye azért sírni nem fogsz?
- Ha tehetném, akkor sírnék – néztem rá kicsit morcosan.
- Ez még nem a világ vége – próbált nyugtatni Edward.
- De nekem igen – mondtam, és egy gyengéd csókot leheltem az ajkára.
- Ne most! – szólt ránk Nessie.
- Indulhatunk? - pattant fel Edward.
- Hova? - kérdezte Nessie kicsit meglepődve.
- Majd meglátod – mondtuk egyszerre Edwardal.
Elindultunk a Cullen házba. Semmit sem változott. Mindenki várt már minket a nappaliban. Ha körültekintettem mindenhol rózsák, és az asztal közepén egy két emeletes torta állt.
(Renesmee szemszöge)
Amint beléptünk a nappaliba mindenki hangosan felkiáltott.
- Boldog szülinapot!
Elsőként Jacob jött hozzám és megölelt. Azután Carlisle és Esme, Emmett és Rosalie, Jasper és végül Alice. Anyáék maradtak legutoljára. Mindketten átöleltek. Nem kaptam levegőt. Hiába, ők még mindig vámpírok és mindig is azok maradnak. Én pedig maradok a félvér.
- Ideje kibontani az ajándékokat! - fogta meg a kezem Alice és odavezetett egy nagy halom ajándékkupachoz. – Az elsőt Carlisle-tól és Esme-től kapod – nyújtott felém egy kis dobozt Alice. - Köszönöm – mondtam és még mielőtt kibontottam volna az ajándékom, oda mentem hozzájuk, és átöleltem a nagyszüleimet.
Kibontottam, és egy ezüst nyakláncot találtam benne, amin egy medál volt a Cullen címerrel. Nem akartam hinni a szememnek. Rájuk néztem és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- A következőt Emmettől kapod – mondta Alice és a kezembe nyomott egy nagyobb dobozt.
- Köszi – néztem Emmettre.
- Nincs mit. Remélem, tetszik – mosolyodott el.
Kibontottam ,és egy vöröses bundájú plüss farkast pillantottam meg benne. A bundája olyan volt, mint Jacobé.
- Ezt Rosalie-tól kapod – nyújtott Alice felém egy kis borítékot.
- Köszi – rámosolyogtam.
Amikor kibontottam a borítékot, egy szépségkupont találtam benne.
- Ezt pedig tőlem és Jaspertől kapod – adta át a kis dobozkát ami rózsás csomagoló papírban volt.
Egy fülbevalókészletet kaptam tőlük.
- Köszönöm.
- Ezt Edwardtól és Bellától kapod – nyújtott át egy kis, vékony boríték zerű valamit.
Egy CD-t találtam benne, amire az volt írva, hogy „Edward költeményei”.
- Köszönöm – hálásan néztem a szüleimre.
- Ezt pedig tőlem kapod – mondta Jake a hátam mögül. Hátranéztem, és egy kis ékszerdobozt tartott a kezében.
„Istenem, ha ez most az, aminek látszik... Úristen! Jake, igen.”
Edward halkan kuncogott. Szóval hallgatózott.
- Igen, arra gondol. – mondta, de nem nekem célozta a választ.
- Renesmee „Nessie” Carlie Cullen. Hozzám jössz feleségül? - kérdezte és a szemembe nézett.
- Igen. Jake, hozzád megyek feleségül. – felhúzta a gyűrűt az ujjamra aztán megcsókolt. Átöleltem és nem akartam elengedni. Mostantól örökre vele leszek és nem csak mint szerelmespár, hanem mint férj és feleség. Ez annyira boldoggá tett.
- Nessie, kicsit megkímélnél? Túl sok az érzelem – mondta Jasper és rám nézett.
- Bocsi, csak annyira boldog vagyok.
- Semmi baj. Megértem – és megértően mosolygott rám.
A tortát felvágtam, de csak nekem és Jakenek vágtam egy-egy szeletet. Persze Jakenek nem volt elég egy szelet, az én vérfarkasomnak elég nagy az étvágya. De nem bántam, ha jól esik neki hadd egyen. A gyűrűt nézegettem az ujjamon, olyan gyönyörű volt. Legszívesebben örökre így maradtam volna, de Edward megzavart.
- Nessie, kicsim! Menjünk! - adta ki az utasítást az apám.
- Rendben – engedelmeskedtem. Egy utolsó búcsúcsókot leheltem az én jövendőbelimnek.
- Jó éjszakát! - köszönt el mindenki egyszerre.
- Nektek is – mondtam és elindultunk hármasban haza.
Amikor hazaértünk, én rögtön az ágyamba kötöttem ki, mert annyira fáradt voltam.
Arról álmodtam, hogy már az esküvőmön vagyok és igent mondok Jake-nek. De sajnos felébredtem. Az órára néztem, hajnali hat óra. Kimentem a konyhába tölteni egy pohár vizet. Apuék a nappaliban TV-t néztek. Halkan megnyitottam a csapot, és lassan töltöttem egy pohár vizet, de nem elég halkan, mert anya meghallotta.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte aggódva.
- Semmi. Csak felébredtem.
- Rosszat álmodtál?
- Nem, épp ellenkezőleg – néztem a földre szomorúan.
- Mit álmodtál?
- Azt, hogy az esküvőnkön vagyunk, és épp mondom azt, hogy „Igen”, amikor felébredtem.
- Kicsim, ez csak egy álom volt. Majd a valóságban minden szebb lesz és tovább tart.
- Igen, ez csak egy álom volt.
- Majd nemsokára.
- Igen - ásítottam egy nagyot.
- Feküdj vissza még egy kicsit.
- Jó éjt - felmentem az ágyamba és visszaaludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)