2. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete

2. Írás és Twilight mánia

Aznap este a Twilight-tal álmodtam. Úr isten! Mondjuk Kellan egész helyes… De az a tény, hogy Peter Facinelli is játszik benne, az megrémiszt. A rég elfeledett első lánya, aki a világ másik felében él, most végre láthatta. Az igazat megvalva már vártam erre a pillanatra, de fura volt szőke hajjal látnom. Pedig én is szőke vagyok, anyutól örököltem. És, mint kiderült a magasságomat is tőle örököltem… Épp, hogy 3 centivel vagyok nála magasabb, 163 centi vagyok. Bezzeg apu 178 centi, de a testvéreim sem valami égimeszelők… De lehet, hogy csak azért nem tudnak rólam mások, mert 1995-ben születtem? És akkor elméletileg még nem is ismerte egymást apu és anyu. De nem is érdekelt. A lényeg, hogy megszülettem és az tutira biztos, hogy Jennie Garth az anyukám, de apát sem lehetne nem felismerni, külső ismertető jeleim: mosoly… teljesen ugyanolyan. Mostantól nem szabad sokat mosolyognom, mert lehet, hogy más is észreveszi a hasonlóságot. Eddig nem kellett félnem, mert a Jackie nővért késő este adták. Ha arra gondolok mi lesz holnap a suliba…Brrr.

Reggel a telefonom elfelejtett jelezni. Fél kilenc… Lekéstem az első órát… És, ha nem sietek, a másodikat is lekéshetem. Enni nem volt időm, csak bedobtam a táskámba két szendvicset, amit tegnap készítettem…
A busz, persze, hogy késett… És arra a kérdésre, hogy mi jöhet még… inkább nem is válaszolok.
A harmadik órára be is értem. Magyar. De szupi. Felelünk a Hymnusból. És ki volt a szerencsés, aki legelsőnek felelhetett? Hát persze, hogy én… Azt nem értem, hogy én ízig-vérig angol vagyok, akkor minek megtanulnom a Hymnust? Mindegy, mert magyarnak érzem magam.
Túléltem. Ötöst kaptam. Persze amikor leültem a helyemre a csajok rögtön elkezdtek beszélni a Twilight-ról. Miről, másról? Ha így haladunk a végén még Én is mániás leszek.
Az óra után odamentem a tanárnőhöz és elmeséltem neki, hogy írásnak adtam a fejem. Nem különösebben érdekelte. Az Ő dolga.
A következő óra: ének. No comment! Szeretek énekelni, sőt többek elmondása szerint van hangom is. De a tanár pikkel rám, amiért abba hagytam a furulyát… Mert a furulya tanárnő drága utált. Volt olyan is, hogy elestem az egyik osztálytársamba és eltörtem a bal hüvelykujjam, ami pont kell a furulyázáshoz. És kit szidott le? Engem. De visszatérve az énekórához, ma végre elismerte, hogy jó hangom van. Az álmaim közé sorolhatnánk az énekesnői karriert és a színésznői karriert. Persze az orvoslást sem az utolsó helyre sorolnám. Persze a táncot meg az éneket együtt szeretném csinálni.
Énekóra után, megkerestem Noémit, Fannyt és a többieket. Noémit és Fannyt azért, hogy megtudjam, Ők hol tartanak a könyvben, amit tegnap vettünk.
- Hello!- köszöntem Fannynak, mert Őt láttam meg legelőször.
- Szia!
- Sziasztok!- futott oda Noémi. - Ti hol tartotok a könyvben?
- Én is ezt akartam kérdezni. – mondtam és nevetésben törtünk ki.
- Amúgy kiolvastam az első könyvet.
- Én is. – mondta Fanny.
- Én már elkezdtem a New Moon-t és a 2.fejezetnél tartok.
- És melyik volt a kedvenc fejezeted?- kérdeztem Noémitől. – És neked, Fanny?
- Nekem a Patthelyzet című fejezet volt a kedvencem. – mondta Noémi.
- Nekem is, mert abba Edward és Bella… - mondta Fanny.
- Neked?- kérdezte tőlem Noémi.
- Nekem a 16. fejezet ~ Carlisle volt a kedvencem.
- Miért pont az?- kérdezte Fanny.
- Mert nekem Carlisle a kedvencem és Emmett. – mondtam felsorolva a fiú kedvenceimet.
- És lányokból?- kérdezte Fanny Noémi előtt, pedig Ő akarta megkérdezni.
- Alice és valamennyire Esme. És nektek?
- Jacob.
- Jake.
- Ezt a nagy Jacob-fanságot… - mondtam és közben csóváltam a fejem.
- Ő igenis helyes. Edward és Jacob, de inkább Jacob. – mondta Lilla, aki most jött oda közben Noémi és Fanny egyetértően bólogattak.
- Jó ezzel nem is vitatkozom. De nekem akkor is Carlisle és Emmett a kedvencem.
- Kellan Lutz tényleg helyes és nagyon izmos.
Becsöngettek.
Egész biológián arról gondolkoztam, hogy csináljak-e blogot vagy ne. Végül a csinálás mellett döntöttem.

Otthon bekapcsoltam a gépet és elkezdtem olvasni kedvenc blogomat. Aztán megcsináltam a sajátomat. Elkezdtem legépelni a történetem. Közben megebédeltem s bepakoltam másnapra.
Írtam egy levelet Vitti-nek aki az Újjászületést írja, hogy nem-e baj, hogy egy hasonló történetet írok.
A levélre nem kellet sokat várni, azt írta benne, hogy vegyem fel nyugodtan MSN-re, mert szívesen beszélgetne velem máskor is és nem baj, hogy hasonló történetet írok.
Rögtön fel is vettem aztán kikapcsoltam a gépet és a nappali közepén elkezdtem táncolni és énekelni. Elég érdekesen nézhettem ki. Egy lány, aki ugrál a nappali közepén.
De nem érdekel. Csak énekeltem.
,, Dance
It's all I wanna do
So won't you
Dance
I'm standing here with you
Why won't you move
I'll get inside your groove
Cuz I'm on fire, fire, fire, fire…”

Csöngettek.
Kimentem kinyitni az ajtót. Lili állt az ajtóban és egy óriási mosoly volt az arcán.
- He-hello!- kicsit meglepődtem, rá nem számítottam.
- Szia! Bocsi, hogy csak így beállítok, de muszály elmesélnem…
- Gyere beljebb. – invitáltam beljebb, nem értettem, miért pont hozzám jön, elvégre nem Én vagyok a legjobb barátnője.
- Képzeld Olivér megcsókolt. – mondta és közben leült a kanapéra.
- És?- már értettem, miért hozzám jött.
Noéminek és Fannynak elege van Olivérből. Meg tudom érteni őket, de Lilinek is kell valaki, akiről egésznap beszélhet.
- Hát még elmondta, hogy mennyire tetszem neki. Aztán haza kellett mennem, de gondoltam elújságolom valakinek.
- Ez… megtisztelő. Mármint, hogy rám gondoltál.
- Hát… szerintem csak te hallgattál volna meg.
- Aha. Kérsz valamit? Inni?
- Egy pohár ásványvizet.
Kimentem a konyhába, hogy töltsek Lilinek vizet. A hűtőmön egy kép volt. Anya és Apa esküvői csókja. Olyan szépek együtt Én mégis egy ,,baleset” voltam. 1995. május 21.
Visszamentem Lilihez és átadtam a poharat.
- Köszi.
- Nincs mit.
Még beszélgettünk egy ideig aztán Lili haza ment.

Még gyorsan leírtam a tánclépéseket, amiket Lili érkezése előtt csináltam, leírtam a dalt is. Aztán nyugovóra tértem. Este felébredtem és elkezdtem olvasni. Rohamosan haladtam előre, mert már a Breaking Dawn-t olvastam.

Másnap reggel nem volt első órám, Én mégis fent voltam már hajnalba. Írás kényszerem volt. És keresni akartam információkat a Twilight-ról. Szóval már én is Twilight-mániás vagyok. Szuper.
Ki az a hülye, aki hajnalba fent van MSN-en? Hát, én. De szerencsémre fent volt Emese is.
Elírogattunk. Megbeszéltük a holnapi, vagyis a mai napot. West End-be megyünk és beülünk valamit megnézni. Megjegyezném, amikor tegnap előtt voltunk moziba Noémiék-kel akkor, ami nekünk új volt az már régi és az utolsó vetítésre mentünk be. Szóval nem kétséges, hogy a New Moon-t fogjuk megnézni. Nem bánnám, mert akkor megint láthatnám az apám. Viszem magammal a könyvet is és akkor kivégeztem az összeset.

A suliban az órák gyorsan teltek és már nagyon vártuk (Emese meg Én), hogy délután legyen és mehessünk moziba. Közben a szünetekbe is olvastam és az órák végére már ki is olvastam a könyvet.

A moziban tényleg a New Moon-t néztük meg. Nekem jobban tetszett a Twilight. Abban többet szerepelt Carlisle és Emmett. A film közben sokan olvadoztak, ha meglátták Jacob-ot. Aztán volt olyan, aki megdobta a vásznat, mert nem Edward szerepelt benne. Emese a Jasperes részeknél sóhajtozott.

A mozi előtt megálltunk és megbeszéltük a továbbiakat.
- Ez jó volt.
- Aha. Hova menjünk?
- Meki?
- Ok.
Lementünk a Mekihez és megebédeltünk. Aztán elmentünk ruhákat nézni és közben halottuk másokat a New Moon-ról beszélni. Hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy neki Carlisle a kedvence és tud egy titkot Peter Facinelliről. Megijedtem és oda kaptam a fejem ahonnan a hang jött.
- Neked is Ő a kedvenced?- kérdezte kedvesen a lány.
- Igen. Bocsi, Én nem akartam hallgatózni csak meghallottam.
- Semmi baj. Ágnes vagyok. Ő pedig a barátnőm Viki.
- Regina. – nyújtottam a kezem.
Kezet ráztunk.
- Milyen titkot tudsz?
- Hát… ez csak egy pletyka, elmélet.
- Nem baj.
- Állítólag Peternek van egy negyedik lánya.
A vér megfagyott az ereimbe. Honnan veszi ez a lány? Ha Ő tudja, akkor mindenki.
- Honnan tudod ezt az információt?- tök fölöslegesen kérdeztem meg, úgysem megyek be a szerkesztőségbe, hogy ez hamis vád.
- A Twinform-on írták tegnap. Te nem olvastad? Pedig az egész ország, sőt világ erről beszél.
- Az egész világ?- a ,,világ” szónál kiakadtam.
- Igen, megdöntötték a komment rekordot. Több mint ezren írtak.
Ezren? Ha kiderül, hogy Én… Ebbe belegondolni is szörnyű. Nem azért, mert nem szeretem a szüleimet, a családomat, de nem lenne jó, ha az Én kis nyugis életemet felborítanák a paparazzik. Majd, ha fel akarom adni az életem ezen, szakaszát bejelentem a nagyközönség előtt, hogy Én vagyok Regina Facinelli. De ez nem a közeljövőben lesz, most mindenki úgy ismer, hogy Kik@, Cherry vagy maradnak a Rebeccánál. Nekem is fel kell mennem arra az oldalra.
- És jókat vagy rosszakat írnak főként?
- Hát… megoszlik a vélemény, de mindenkit érdekel az a titokzatos lány és arra gondolnak, hogy ez tényleg csak egy pletyka. Pedig a Twinform-on sosem szoktak pletykákat írni.
- Lehet, hogy csak mellé nyúltak.
- Lehet, de állítólag van a csajról egy képük, de nem teszik közzé. Mondjuk ahányan azt írták, hogy mutassák, meg a képet előbb s utóbb felkerül. Ma felkerül egy interjú Peterrel és ott tuti fogják kérdezni a lányról.
- De szerintem hülyeség, mert 1995-ben nem voltak még együtt, mármint Jennie és Peter. – szólt közbe Viki.
- Jó, de lehet, hogy előtte is találkoztak véletlenül. – érvelt Ágnes.
- Mondjuk semmi sem kizárt. Lehet, hogy találkoztak, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy van egy negyedik lányuk, lehet, hogy nem. Ki tudja?
- Van benne igazság, de ha kiderülne, hogy van, egy negyedik lányuk akkor lehet, hogy botrány lesz belőle.
- Dehogy is, Peterről nem lennének botrányos cikkek legfeljebb, mindenhol ez lenne a vezető hír.
- Majd még lehet, hogy találkozunk, de nekem most mennem kell. – mondtam és elmentem Emeséhez, aki integettet nekem.
Oda siettem és néztem, hogy mit mutogat nekem. Könyvek és DVD-k.
- Emese, ez a Libri itt drágák a DVD-k.
- Akkor tudsz valami más helyet ahol kedvezőbb árúk, a DVD-k?
- Igen, mit szólsz a Media Markt-hoz?
- Ööö… erre nem is gondoltam, de akkor gyorsan menjünk, mert meg akarom venni az extra kiadású DVD-ket.
- Igenis, értettem. Akkor mehetünk?- kérdeztem és belé karoltam.
Felmentünk a Media Markt-hoz és megálltunk a kirakatnál. Elkezdtük nézni a filmeket, míg meg nem találtuk a keresetett. Twilight és New Moon, mindkettő extrás.
Bementünk az üzletbe és megint előtörtek az emlékek.
Egy évig apu nem tudott rólam aztán hat évig együtt éltünk. Egy nagy család voltunk. Két év múlva csatlakozott a családhoz Luca Bella, az én pici húgocskám. Az a nap volt az életem addigi legszebb napja. 1997. június 22.
- Mehetünk?- rángatott ki a gondolataimból Emese.
- Persze. Majd megnézhetjük az extrákat. – mondtam szenvtelenül.
- Oké. Akkor ez azt jelenti, hogy átjössz?
- Talált.
Felszálltunk a buszra és mentünk, Emese haza, míg Én Emeséhez. Az apukája nagyon kedves és megengedi, hogy átmenjek hozzájuk. Sokszor voltam már náluk és őszintén szólva lehet, hogy kezdenek már unni. De Emeséhez nemcsak barátságunk miatt járok át, hanem azért is, mert Emese nem nagyon konyít a nyelvtanhoz. Én meg…

Emesénél töltöttem bő két órát, aztán haza mentem és bedőltem az ágyba. Eldöntöttem, hogy holnap megnézem a Twinform-ot. Lassacskán elnyomott az álom. A családommal álmodtam. Nagyon szép és jó álom volt. És szerencsére holnap nem lesz suli, így egésznap aludhatok. Ez volt minden vágyam és nem érdekelt a Twilight mániám. Az most csak egy mellékes ,,szereplő” volt.