Oldalak

4. fejezet | A család szent köteléke

Küldöm mindenkinek, aki olvassa a blogomat.



4. A nagy nap


Reggel korán fenn voltam. Túl korán.
- Jó reggelt Nessie! - üdvözölt Esme. – Mit kérsz reggelire?
- Nem hiszem, hogy tudnék most enni.
- De muszáj enned, és enni is fogsz – hallottam Alice csilingelő hangjában a parancsolást.
- És utána? - közben Esme odatolt elém egy nagy tál gabonapelyhet.
- Utána elkezdjük a szépítésedet.
Jóízűen, nem túl gyorsan megettem a reggelimet. Már nagyon izgatott voltam, hiszen ma esküvőm lesz.
Alice rögtön bevitt a fürdőszobájába és leültetett a rózsaszín székre. Elkezdett sminkelni, először az alapozót kente fel.
- Valami pirosas színt képzeltem el. Csak még azt nem döntöttem el, hogy mennyi csillámot tegyek a szemhéjadra.– mondta, mintha magában beszélne és elkezdett gondolkodni.
Szóval már eldöntötte, hogy tesz rá csillámot. Mikor felnéztem, láttam, hogy már eldöntötte, mennyi csillámot, tesz rám.
- Csukd be a szemed – utasított.
Én pedig engedelmeskedtem.
Lágyan vitte fel a púdert és a csillámot. Nem is akartam kinyitni a szemem, relaxáltam.
- Most már nyisd ki – kérlelt Alice.
- De annyira jó volt becsukva tartani – mondtam és közben lassan kinyitottam a szemem.
Rosalie viharzott be az ajtón.
- Itt vannak – mondta kicsit idegesen.
- De ugye nem jönnek fel? - kérdeztük majdnem egyszerre Alice-szel.
- Nem. Esme és Emily befejeztetik velük a munkát.
- Sokan lesznek? - kérdeztem kicsit aggódva.
- Ne izgulj, Nessie – próbált nyugtatni Rose.
- És mi van, ha elrontok valamit a sok ember előtt.
- Nem lesz semmi baj.
- De, ha…
- Nem lesz semmi, de! - vágott a szavamba Alice.
Rosalie elkezdte csinálni a hajam. Először befonta, majd feszes, szoros kontyba tűzte egy fehér hajtűvel. Fehér hajtű, fehér ruha. Tetszeni fog Jakenek?
- Gyönyörű vagy –mondta Rose.
Alice is egyetértett vele. Én meg már túl akartam lenni ezen az egészen, mert még mindig féltem, hogy elrontok valamit, habár Alice azt mondta nem lesz semmi baj.
Végiggondoltam, hogy mi történt velem ezidáig.
Milyen nehéz volt nem megmutatni Jake-nek, hogy milyen a ruha…
Megszólalt a zene és lassan elindultam Edwardba karolva, aki két pillanattal ezelőtt jött fel.
A zene ritmusára léptünk.
Boldog mosoly volt az arcomon. Előre néztem és megláttam Jake-et. Ünneplőben volt és ő is mosolygott.
Odaértünk és apu Jake kezébe tette az én kezemet.
A pap elmondta a szöveget.
- Igen – mondtam.
Jakere került a sor, hogy mondja el az esküt.
Miután elmondta tőle is megkérdezte a pap, hogy akar-e feleségének.
- Igen –mondta ki a bűvös szót.
- Akkor megcsókolhatja a mennyasszonyt.
Jake erre a mondatra várt.
Elkapott és megcsókolt.
Mindenki tapsban tört ki. A csokor eldobása után mindenki odajött hozzánk gratulálni.
Esme és Carlisle jött oda utoljára.
- Gratulálok - mondta Esme és megölelt.
Carlisle és Jake összenéztek.
- Mi az, amit eltitkoltok? - kérdeztem gyanakodva.
- Meglepetés – mondta Jake.
- Vajon miért nem teszed hozzá, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
Jake elkezdett nevetni.
Carlisle és Esme mosolyogtak.
- Majd legközelebb hozzá teszem.
Kimentünk a kertbe és táncoltunk.
Már beesteledett és Alice jött ki a házból.
- Gyere! Át kell öltöznöd.
Felmentünk a szobájába.
- Alice! Hova megyünk nászútra?
- Nem mondhatom el, és nem is fogom.
- De Alice – kérleltem, nem sok sikerrel
- Nem.
Ezzel lezártuk ezt a beszélgetést.
A ruha, amit rám adott egy kellemes selyemruha volt.
Lent már vártak rám, hogy elköszönjenek.
Sorba elbúcsúztam tőlük.
Miután elköszöntem mindenkitől, Jake-kel beszálltunk egy taxiba. És elindultunk a nászútra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése