5. Viszlát, Budapest
A reggelem szokásos volt. Bementem a suliba, vártam a felcsöngetést.
Végre felcsöngettek.
Bementem a terembe, kipakoltam a cuccom és elővettem egy könyvet olvasni. Becsöngetés előtt egy perccel leült mellém valaki. Ez azért volt fura, mert matekon Christopher ült mellettem.
- Szia!- mondta halkan és kicsit vidáman mellőlem egy hang.
Én rögtön felismertem a hangot. Felfüggesztettem az olvasást.
- Christopher? Tényleg te vagy az?- nem is leplezhettem volna, hogy mennyire örülök.
- Igen. Tényleg én vagyok az. – mondta és szájon csókolt.
Én megöleltem és visszacsókoltam.
Eltelt megint az idő. Christopher elmondta, hogy inkább visz magával Forks-ba.
Július 9-én este indul a gép és Christopher rögtön befog mutatni a családjának. Amitől még mindig féltem.
Megkértem, hogy ne beszéljen arról, hogy ,,ki?” és, hogy ,,mi?” vagyok. Megígérte, hogy ő nem mondja el, mert ezt majd nekem kell elmondanom. Azt is elmondta előre, hogy Jacob is ott lakik.
- És én hol fogok lakni?- tetem fel magamnak a kérdést.
- Majd megoldjuk. Van egy kis ház az erdő mellett. Szerintem tetszene neked. – mondta Christopher.
Elérkezett július 9-e. És én búcsút intettem eddigi életemnek. Visszaemlékeztem az életem eddigi részének (már amire emlékszem) a jó és a rossz dolgok hirtelen mind nagyon elkezdtek hiányozni. Például az első nap a suliban vagy amikor Kristóf leszúrt, de a legjobb az én tiszteletemre rendezett buli. Volt egy bulim ahol elbúcsúztam (és megtudtam Lili szerencséjét) mindenkitől és sok szerencsét kívántam és kívántak.
Sok érzés kavargott bennem, mert még mindig féltem a bemutatkozástól, örültem és boldog voltam, hogy Christopherrel lehetek.
A csomagjaim nagy részét Christopher vitte.
A repülőtéren sokan ott voltak, hogy utoljára lássanak. Aztán felszálltunk és a repülőgép gyorsan repült.
6. fejezet | A család szent köteléke
6. Váratlan
Az idő gyorsan múlt. Észre se vettük, hogy mennyi ideje vagyunk a szigeten.
Voltunk úszni, jártunk a nyugati és keleti oldalon felfedezni az erdőket.
Reggel a hasam kicsit émelygett.
A következő pillanatban már a wc fölé görnyedve talált rám Jake.
- Jól vagy?
- Amint kitisztítottam a számat.
Nem akartam, hogy így lásson.
- Menj ki!
- Nem! - mondta és megfogta a hajam, amikor látta, hogy megint rosszul vagyok.
Szólni sem bírtam, csak rám tört az éhség.
Jake viszont ragaszkodott ahhoz, hogy várjak egy órát. Amikor letelt, Jake egy pohár vizet hozott nekem.
- Idd meg!
Tudtam, hogy azt akarja megnézni, hogy bennem marad-e.
- Jake… Köszönöm – mondtam és megittam a vizet.
- Csodálatos, hogy valami benned marad – gúnyolódott.
- Akkor most már kaphatok valamit enni?
Kézen fogott és kivezetett a konyhába.
Délután megint rosszul lettem. Jake elment valamiért. Azt mondta, meglepetés lesz nekem.
- Nessie! - rohant a fürdőszoba ajtajához.
Bezártam az ajtót. Már kiöblítettem a számat.
- Engedj be! - kérlelt.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Na, hol a meglepetés?
- Jól vagy?
- Igen, csak kíváncsi vagyok a meglepetésre.
Megfogta a kezem és bekötötte a szemem. Együtt rohantunk.
A tengerpartra mentünk.
- Leveheted.
Levettem és elállt a lélegzetem.
- Jake, ez gyönyörű.
Átöleltem.
Egy szív volt belerajzolva a homokba.
- Szóval tetszik?
- Igen. Nagyon is.
Elkezdtünk futni és táncolni a szívben.
Egész este táncoltunk.
- Jake, annyira szeretlek.
- Én is téged.
A másnap egy fehér szobában kezdődött.
- Na? Most mi van?
- Semmi – halkan nevetett.
Szóval most nem tett kárt bennem.
- Valószínűsítem, ha nem veszek egy másik ágykeretet, Esme nem enged ide többet. Senkit.
Körülnéztem. Az ágy egyik végénél hiányzott a keretből egy darab.
- Csak ennyi?
- Csak? És nem, nem ennyi – megfogott egy ruhadarabot az ágy baldachinjáról.
- Ez mi? - a kezembe tette és felismertem. – A hálóingem?!
Akkor ezen nevetett.
Gúnyos képet vágtam. Aztán a számra tettem a kezem.
- Talán haza kéne mennünk, hogy megvizsgáljon egy orvos.
- Nem tudom – éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. – Rendben menjünk.
És kiszaladtam.
Lehet, hogy a sziget miatt van az egész rosszullétes dolog. Pedig annyira szép. De lehet, hogy Jake-nek van igaza és beteg vagyok. Nem érzem magam annak, de mégis olyan érzés mintha. Jake annyira nagyszerű és mindent megtesz, hogy boldog legyek, de nagyon félt engem.
Kimentem és láttam, hogy Jake pakol.
- Segítek.
- Te inkább pihenj. Nem szeretném, hogy bajod essen, főleg, ha beteg vagy.
- Rendben, de egy kis segítségtől még…
- Nem!- vágott a szavamba.
Nem szóltam egy szót sem. Csak néztem, ahogy pakol. Amikor mindent összepakolt, elbúcsúztunk a szigettől és hazamentünk.
Az idő gyorsan múlt. Észre se vettük, hogy mennyi ideje vagyunk a szigeten.
Voltunk úszni, jártunk a nyugati és keleti oldalon felfedezni az erdőket.
Reggel a hasam kicsit émelygett.
A következő pillanatban már a wc fölé görnyedve talált rám Jake.
- Jól vagy?
- Amint kitisztítottam a számat.
Nem akartam, hogy így lásson.
- Menj ki!
- Nem! - mondta és megfogta a hajam, amikor látta, hogy megint rosszul vagyok.
Szólni sem bírtam, csak rám tört az éhség.
Jake viszont ragaszkodott ahhoz, hogy várjak egy órát. Amikor letelt, Jake egy pohár vizet hozott nekem.
- Idd meg!
Tudtam, hogy azt akarja megnézni, hogy bennem marad-e.
- Jake… Köszönöm – mondtam és megittam a vizet.
- Csodálatos, hogy valami benned marad – gúnyolódott.
- Akkor most már kaphatok valamit enni?
Kézen fogott és kivezetett a konyhába.
Délután megint rosszul lettem. Jake elment valamiért. Azt mondta, meglepetés lesz nekem.
- Nessie! - rohant a fürdőszoba ajtajához.
Bezártam az ajtót. Már kiöblítettem a számat.
- Engedj be! - kérlelt.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Na, hol a meglepetés?
- Jól vagy?
- Igen, csak kíváncsi vagyok a meglepetésre.
Megfogta a kezem és bekötötte a szemem. Együtt rohantunk.
A tengerpartra mentünk.
- Leveheted.
Levettem és elállt a lélegzetem.
- Jake, ez gyönyörű.
Átöleltem.
Egy szív volt belerajzolva a homokba.
- Szóval tetszik?
- Igen. Nagyon is.
Elkezdtünk futni és táncolni a szívben.
Egész este táncoltunk.
- Jake, annyira szeretlek.
- Én is téged.
A másnap egy fehér szobában kezdődött.
- Na? Most mi van?
- Semmi – halkan nevetett.
Szóval most nem tett kárt bennem.
- Valószínűsítem, ha nem veszek egy másik ágykeretet, Esme nem enged ide többet. Senkit.
Körülnéztem. Az ágy egyik végénél hiányzott a keretből egy darab.
- Csak ennyi?
- Csak? És nem, nem ennyi – megfogott egy ruhadarabot az ágy baldachinjáról.
- Ez mi? - a kezembe tette és felismertem. – A hálóingem?!
Akkor ezen nevetett.
Gúnyos képet vágtam. Aztán a számra tettem a kezem.
- Talán haza kéne mennünk, hogy megvizsgáljon egy orvos.
- Nem tudom – éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. – Rendben menjünk.
És kiszaladtam.
Lehet, hogy a sziget miatt van az egész rosszullétes dolog. Pedig annyira szép. De lehet, hogy Jake-nek van igaza és beteg vagyok. Nem érzem magam annak, de mégis olyan érzés mintha. Jake annyira nagyszerű és mindent megtesz, hogy boldog legyek, de nagyon félt engem.
Kimentem és láttam, hogy Jake pakol.
- Segítek.
- Te inkább pihenj. Nem szeretném, hogy bajod essen, főleg, ha beteg vagy.
- Rendben, de egy kis segítségtől még…
- Nem!- vágott a szavamba.
Nem szóltam egy szót sem. Csak néztem, ahogy pakol. Amikor mindent összepakolt, elbúcsúztunk a szigettől és hazamentünk.
3. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
3. Az MSN és a Twitter
Ígéretemhez híven délig aludtam. A végére már kezdtem unni és úgy döntöttem lemegyek, és a nappalit megcsinálom a mai nap törzshelyének. Odahordtam mindent: paplant, Laptopot, netet, kaját, inni és mindent, ami szükséges lehet a naphoz. Még mielőtt leültem volna bekapcsoltam a gépet és felmentem felöltözni. Annyira élveztem az egyedül létet, ilyenkor. Máskor elfogott a magány és vágytam volna valakire, aki néha megölel és mond nekem valami kedveset. De pechemre egyetlen fiú sem volt az ízlésemnek megfelelő. Irigyeltem azokat a lányokat, akiket szerettek, szerelemmel, de azért a szerelemnek is vannak határai. Én például nem szeretem, amikor az iskolában látványosan falják egymást, de ez magánügy.
Táncolva mentem le a lépcsőn, és közben énekeltem. A szomszédságom elég távol feküdt ezért hallgathattam hangosan a zenét. Ezt elég rendesen ki is használtam. Vettem magamnak egy hatalmas házat. De miért? Nem tudom… Eladni nem akarom, mert ez a legnyugisabb környék.
- Jo so sexy... – ordibáltam miközben a zene szólt a telefonomból.
Nagyon szerettem ezt a számot, mert jól lehet rá szerelmes részeket írni. Én legalábbis ezzel a számmal írtam meg a Rebirth-ben azokat a részeket… Persze ahhoz, hogy ezt el tudják olvasni le kéne gépelnem…
Elfelejtettem, hogy bekapcsoltam a gépet. Ezért elkezdtem, mint az őrült énekelni és eljártam a ,,reggeli” táncom. Persze az én gépecském nagyon okos és tudja mit vár tőle a gazdája. Ez most sem volt másképp. Merthogy a gép bejelentkezet MSN-re és rögtön jött a felhívás Emese barátnőmtől, hogy videó hívás. És a gép önálló életre kelt és elfogadta.
Rém kínos volt a barátnőm halk nevetésére, mely másodpercről másodpercre hangosabb lett, abbahagyni az éneklést. Reméltem, hogy a táncot nem látta. Sajnos látta…
Gyorsan kinyomtam a videó hívást.
Mesii üzenete:
Hehe ez édes volt :D bocsi h kiröhögtelek
amugy Jó reggelt:)
Kik@.Cherry üzenete:
Cya!
Mesii üzenete:
mizujsi feléd?? hogy vagy?? épségben haza értél tegnap??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmi. Jól. Igen, szerinted, ha nem akkor írnék most neked???
Mesii üzenete:
jaj ne legyél már ilyen gonosz.....-.-" mi a baj??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Miért lenne baj???Semmi, csak tegnap az a csajszika mondott valamit és… ááá hagyjuk…
Mesii üzenete:
nem hagyjuk mert tudom, hogy ezen jár az agyad és azért leszel tiszta depis!! Engem nem tudsz át verni, ismerlek elégé régóta. Mond mit mondott az a csaj??!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmit, csak, hogy van a Twinform és azon azt írták, hogy Peter Facinelli-nek van még egy lánya…
Mesii üzenete:
Óóó és ez miért baj?? Nem értelek....^o)
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem baj. Csak fura. És érdekes. Amúgy Te megnézted már a Twilight-nak az extráit???
Mesii üzenete:
Igen. Jó de akkor nem szomorkodj. Inkábbmozdulj ki a szokásos tervedel elentétben. Tudom, hogy már mindent össze készítettél, hogy még felse keljen kelned de az igy nem jó!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem szomorkodom, csak…
Inkább beszéljünk másról. Ki a kedvenced???
Mesii üzenete:
okés :D na szerinted?? világfájdalmas képú szöszi alias Jasper <3
Olyan aranyos *.*
nem kérdezem meg hogy neked ki mert ez egyértelmü :D
Kik@ alias Cherry üzenete:
Jó ezt sejtettem. De azért az vicces, hogy mindkettőnknek szőke pasi tetszik. XD
Mesii üzenete:
:P mi már csak ilyenek vagyunk .....
Kik@ alias Cherry üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
Mesii üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
sziszó szerii(L) vigyázz magadra és jó legyél:) puszzó
Kik@ alias Cherry üzenete:
Szia! Te is vigyázz magadra. Puszi
Pár nap múlva
Minden egyes nap ugyanúgy zajlott, mivel szünet van nem is történhetett volna másképp.
Megint Emesével beszéltem, aztán szokás szerint elment csavarogni, mg én otthon ültem és gépeltem.
Miután elköszöntünk egymástól unottan mentem a telefonhoz, ami hirtelen megcsörrent. A szívemhez kaptam.
- Haló?
- Haló! Cherry?
- Igen, de ott ki beszél? – felhívott valami tök idegen lány, aki tudja a nevem.
Aztán elkezdett ismerős lenni a hang. Honnan ilyen ismerős a hangja? Talán…De az nem lehet. Vagy mégis? De honnan tudja a telefonszámom? Nem mondtam el neki…de Livinek igen. Lehet, hogy tőle tudta meg. Nem, nem lehet, hanem biztos.
- Bocsi. Nem akartalak zavarni, de rossz a net és gondoltam rád csörgök, hogy ne nagyon várj.
- Semmi baj. Csak meglepődtem.
- Jah… igen. Livi adta meg a telefonszámodat. Üzeni, hogy ma nem tud feljönni legfeljebb néhány percre.
- Oké. És amúgy, hogy vagy? – még nem beszéltem vele így, telefonon keresztül.
- Jól, köszi. És te?
- Én is. Most gépeltem le a Rebirth és A család szent kötelékének a következő fejezetét.
- Értem, akkor este fel is teszed?
- Lehet, de még nem biztos, mert kéne Livi, hogy bétázzon.
- Aha.
- És te, hogy állsz a frissel?
- Kész van.
- Akkor majd hamar lesz friss… - mondtam, inkább magamnak.
- Amint jó lesz a net. De most mennem kell. Szia!
- Szia!
Azzal letette a telefont, Plumy. Tegnap meccs volt, tehát ezért nem volt fenn Livi. Kívülről fújja a VB dalt, persze magyarul. Nekem jobban bejön angolul, de tulajdonképpen ugyanazt éneklik benne.
Egy hirtelen ötlettől vezényelve csináltam magamnak Twitter-t. Mivel az angoltudásom igen fejlett, nem okozott fejtörést, hogy mit kell csinálni. Persze azon eléggé meglepődtem, hogy rögtön rám írtak, amint készen volt a Twitter, hogy mi az, hogy rebfacinelli… Persze, én hülye elfelejtettem, hogy nem szabadott volna ezt írnom. Reménykedtem, hogy csak egy őrült rajongónak tartanak majd, az Én oldalamon állt az is, hogy nem írtam ki a nevem. Írtam egy rövid információt, hogy mi történt velem, megadtam a blogom címét… Elmenetem ebédelni.
Pár perc múlva visszamentem és kényelembe helyeztem magam.
A Twitter-en egy üzenet állt, valaki felvett. Megnéztem ki lehetett az. Nemcsak egy ember vett fel. Felismertem Emese barátnőmet, de egy csomó más ember is felvett. Persze nevetnem kellett amikor, valaki egy-egy híresség nevével regisztrálta magát és bejelölt. DE amikor már a harmadik híresség nevét véltem felfedezni akkor komolyan megijedtem. Most akkor Ők azok vagy nem?
Végülis sorba jelöltem vissza őket. Kellan Lutz, Ashley Greene, Gil Birmingham, Billy Burke… Amikor megláttam az utolsó nevet elfelejtettem levegőt venni. Miután sikerült feleszmélnem, kapkodtam a levegőért. Amiben eddig kételkedtem abban most biztos lettem. Az igazi sztárok jelöltek be. De miért? És vajon feltűnik Neki, hogy Facinelli-t írtam vagy Ő is egy lelkes rajongónak képzel. Ez most csak egy mellékes dolognak tűnt amellett, hogy Peter Facinelli bejelölt Twitter-en. Vajon miért jelöltek be? Nem kellett sokat várnom. Írtak rögtön egy levelet, hogy milyen nyelven írtam le, hogy mit csinálok. Először nem értettem, aztán megnéztem és rájöttem, hogy magyarul írtam. Persze mindenki kérdezte az MSN címem, hogy felvesznek és esetleg tanítanám-e Őket magyarul Természetes adtam a választ a levelekre, amik sorjában jöttek.
Végül, ha jól számolom, akkor tizenkilenc Twilight-os ember vett fel, csak azét, hogy tanítsam Őket. Biztos voltam benne, hogy fogalmuk sincs hány éves vagyok. De az az első pillanattól látszódott, hogy Ők inkább a Twilight-ban ismert neveiket használják egymás közt. Persze beavattak, hogy miért. A válasz egyszerű volt: ,,Mert így könnyebben beszélgetünk” jött a válasz Michael Sheen-től akit Én már csak simán le Aro-ztam. Persze arra a kérdésre, hogy, ha a való életben is találkoznánk, hogy szólítanám viccesen azt feleltem: Mich virtuálisan nevetet. Amin Én is nevettem otthon. Az Én és Aro közti szóváltás közepénél bejelentkezett még egy tanulni vágyó. Rögtön becsatlakozott a beszélgetésbe. Kellan Lutz, alias Emmett. Jókat beszélgettünk, igaz Én néha magyarul, amire jött a kérdés What?, amire Én simán elmagyaráztam. A beszélgetés nem akart szünetelni, de gondoltam nem várok, tovább kezdjük el. El is kezdtük, erre tömegesen jelentkeztek be. Persze mindenki köszönt, ahogy tudott. Voltak bátrak is akik Sziá-val és Hello-val köszöntek, persze az én Cya köszönésemet nem értették. Égre elkezdtük a tanítást. Először szavakkal kezdtük, majd jöttek a mondatok. Elsőként a rövid kérdéseket vettük: Hogy vagy?; Mit csinálsz?. Ezekek nagyon tetszettek nekik, de a hosszabb mondatokkal sem volt bajuk. Engem is nagyon meglepett, hát még a többieket, amikor Emmett azt mondta, hogy Szeretlek, Cherry!Gyere ide Amerikába és házasodjunk össze. A lánykérés a hosszú azon belül a nehezebb csoportba tartozik. Hirtelen ötlettől vezényelve (ugyancsak), hangklipet küldtem. Amiben annyi állt Jó!
Sokáig beszéltünk, de elgondolkoztam, hogy náluk később van éjfél. Megkérdeztem ott hány óra: 12:42. Megkérdezték, hogy itt mennyi 21:42. A válaszomra többen megtalálták a hangklip funkciót. Fura volt a hangjuk így, de tisztán kivehető a maga sajátossága.
Végül Carlisle, akit időközben elneveztünk Cullen papának. A sors akarhatta, de az utolsó pillanatban felvett valaki. Elizabeth Reaser, aki amint belépett a közös csevelybe megkapta a Cullen mama kitüntetést. Persze mindenkikapott becenevet.
Kellan: Emmett, Majomember
Peter: Carlisle, Cullen papa, Dr.-ka (gyakoroltuk a ragozást és Emmett vicces kedvében volt)
Michael: Mich, Aro, Mester
Elizabeth: Esme, Cullen mama
Ashley: Ash, Alice, Orákulum
Nikki: Rosalie, Sexy (elmeséltem nekik, hogy olvastam egy blogot amiben azt írták, hogy Emmett első szava a sexy volt, mire Emmett rögtön megadta Nikki első becenevét), Cica
…
Én: Cherry-ke (Emmett…), Cherry, Reb, Kik@ (jöttek is a kérdések, hogy hol van a blogom), Szerelmem (Emmett-től kaptam, amikor virtuálisan megkérte a kezem)
Aztán Cullen papa szigorú alvásra ítélt, de megbeszéltük, hogy Ők kilenckor Én, pedig hatkor (este) fenn leszünk.
Se kedvem, se erőm nem volt ahhoz, hogy átöltözzek, csak bedobtam magamat az ágyba és elaludtam. Édes álmokat láttam és tudtam, boldog vagyok. Az apai szigor, míg így is működik. Ilyen távol, de mégis megfogadtam, hogy Neki mindig szót fogadok.
Aztán belemerültem a világ legszebb álmába, ahol boldogan élek, mint most. És most nem vágytam semmi másra, csak a másnap 6 órára.
Ígéretemhez híven délig aludtam. A végére már kezdtem unni és úgy döntöttem lemegyek, és a nappalit megcsinálom a mai nap törzshelyének. Odahordtam mindent: paplant, Laptopot, netet, kaját, inni és mindent, ami szükséges lehet a naphoz. Még mielőtt leültem volna bekapcsoltam a gépet és felmentem felöltözni. Annyira élveztem az egyedül létet, ilyenkor. Máskor elfogott a magány és vágytam volna valakire, aki néha megölel és mond nekem valami kedveset. De pechemre egyetlen fiú sem volt az ízlésemnek megfelelő. Irigyeltem azokat a lányokat, akiket szerettek, szerelemmel, de azért a szerelemnek is vannak határai. Én például nem szeretem, amikor az iskolában látványosan falják egymást, de ez magánügy.
Táncolva mentem le a lépcsőn, és közben énekeltem. A szomszédságom elég távol feküdt ezért hallgathattam hangosan a zenét. Ezt elég rendesen ki is használtam. Vettem magamnak egy hatalmas házat. De miért? Nem tudom… Eladni nem akarom, mert ez a legnyugisabb környék.
- Jo so sexy... – ordibáltam miközben a zene szólt a telefonomból.
Nagyon szerettem ezt a számot, mert jól lehet rá szerelmes részeket írni. Én legalábbis ezzel a számmal írtam meg a Rebirth-ben azokat a részeket… Persze ahhoz, hogy ezt el tudják olvasni le kéne gépelnem…
Elfelejtettem, hogy bekapcsoltam a gépet. Ezért elkezdtem, mint az őrült énekelni és eljártam a ,,reggeli” táncom. Persze az én gépecském nagyon okos és tudja mit vár tőle a gazdája. Ez most sem volt másképp. Merthogy a gép bejelentkezet MSN-re és rögtön jött a felhívás Emese barátnőmtől, hogy videó hívás. És a gép önálló életre kelt és elfogadta.
Rém kínos volt a barátnőm halk nevetésére, mely másodpercről másodpercre hangosabb lett, abbahagyni az éneklést. Reméltem, hogy a táncot nem látta. Sajnos látta…
Gyorsan kinyomtam a videó hívást.
Mesii üzenete:
Hehe ez édes volt :D bocsi h kiröhögtelek
amugy Jó reggelt:)
Kik@.Cherry üzenete:
Cya!
Mesii üzenete:
mizujsi feléd?? hogy vagy?? épségben haza értél tegnap??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmi. Jól. Igen, szerinted, ha nem akkor írnék most neked???
Mesii üzenete:
jaj ne legyél már ilyen gonosz.....-.-" mi a baj??
Kik@ alias Cherry üzenete:
Miért lenne baj???Semmi, csak tegnap az a csajszika mondott valamit és… ááá hagyjuk…
Mesii üzenete:
nem hagyjuk mert tudom, hogy ezen jár az agyad és azért leszel tiszta depis!! Engem nem tudsz át verni, ismerlek elégé régóta. Mond mit mondott az a csaj??!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Semmit, csak, hogy van a Twinform és azon azt írták, hogy Peter Facinelli-nek van még egy lánya…
Mesii üzenete:
Óóó és ez miért baj?? Nem értelek....^o)
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem baj. Csak fura. És érdekes. Amúgy Te megnézted már a Twilight-nak az extráit???
Mesii üzenete:
Igen. Jó de akkor nem szomorkodj. Inkábbmozdulj ki a szokásos tervedel elentétben. Tudom, hogy már mindent össze készítettél, hogy még felse keljen kelned de az igy nem jó!
Kik@ alias Cherry üzenete:
Nem szomorkodom, csak…
Inkább beszéljünk másról. Ki a kedvenced???
Mesii üzenete:
okés :D na szerinted?? világfájdalmas képú szöszi alias Jasper <3
Olyan aranyos *.*
nem kérdezem meg hogy neked ki mert ez egyértelmü :D
Kik@ alias Cherry üzenete:
Jó ezt sejtettem. De azért az vicces, hogy mindkettőnknek szőke pasi tetszik. XD
Mesii üzenete:
:P mi már csak ilyenek vagyunk .....
Kik@ alias Cherry üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
Mesii üzenete:
Éljenek a szőke srácok!
sziszó szerii(L) vigyázz magadra és jó legyél:) puszzó
Kik@ alias Cherry üzenete:
Szia! Te is vigyázz magadra. Puszi
Pár nap múlva
Minden egyes nap ugyanúgy zajlott, mivel szünet van nem is történhetett volna másképp.
Megint Emesével beszéltem, aztán szokás szerint elment csavarogni, mg én otthon ültem és gépeltem.
Miután elköszöntünk egymástól unottan mentem a telefonhoz, ami hirtelen megcsörrent. A szívemhez kaptam.
- Haló?
- Haló! Cherry?
- Igen, de ott ki beszél? – felhívott valami tök idegen lány, aki tudja a nevem.
Aztán elkezdett ismerős lenni a hang. Honnan ilyen ismerős a hangja? Talán…De az nem lehet. Vagy mégis? De honnan tudja a telefonszámom? Nem mondtam el neki…de Livinek igen. Lehet, hogy tőle tudta meg. Nem, nem lehet, hanem biztos.
- Bocsi. Nem akartalak zavarni, de rossz a net és gondoltam rád csörgök, hogy ne nagyon várj.
- Semmi baj. Csak meglepődtem.
- Jah… igen. Livi adta meg a telefonszámodat. Üzeni, hogy ma nem tud feljönni legfeljebb néhány percre.
- Oké. És amúgy, hogy vagy? – még nem beszéltem vele így, telefonon keresztül.
- Jól, köszi. És te?
- Én is. Most gépeltem le a Rebirth és A család szent kötelékének a következő fejezetét.
- Értem, akkor este fel is teszed?
- Lehet, de még nem biztos, mert kéne Livi, hogy bétázzon.
- Aha.
- És te, hogy állsz a frissel?
- Kész van.
- Akkor majd hamar lesz friss… - mondtam, inkább magamnak.
- Amint jó lesz a net. De most mennem kell. Szia!
- Szia!
Azzal letette a telefont, Plumy. Tegnap meccs volt, tehát ezért nem volt fenn Livi. Kívülről fújja a VB dalt, persze magyarul. Nekem jobban bejön angolul, de tulajdonképpen ugyanazt éneklik benne.
Egy hirtelen ötlettől vezényelve csináltam magamnak Twitter-t. Mivel az angoltudásom igen fejlett, nem okozott fejtörést, hogy mit kell csinálni. Persze azon eléggé meglepődtem, hogy rögtön rám írtak, amint készen volt a Twitter, hogy mi az, hogy rebfacinelli… Persze, én hülye elfelejtettem, hogy nem szabadott volna ezt írnom. Reménykedtem, hogy csak egy őrült rajongónak tartanak majd, az Én oldalamon állt az is, hogy nem írtam ki a nevem. Írtam egy rövid információt, hogy mi történt velem, megadtam a blogom címét… Elmenetem ebédelni.
Pár perc múlva visszamentem és kényelembe helyeztem magam.
A Twitter-en egy üzenet állt, valaki felvett. Megnéztem ki lehetett az. Nemcsak egy ember vett fel. Felismertem Emese barátnőmet, de egy csomó más ember is felvett. Persze nevetnem kellett amikor, valaki egy-egy híresség nevével regisztrálta magát és bejelölt. DE amikor már a harmadik híresség nevét véltem felfedezni akkor komolyan megijedtem. Most akkor Ők azok vagy nem?
Végülis sorba jelöltem vissza őket. Kellan Lutz, Ashley Greene, Gil Birmingham, Billy Burke… Amikor megláttam az utolsó nevet elfelejtettem levegőt venni. Miután sikerült feleszmélnem, kapkodtam a levegőért. Amiben eddig kételkedtem abban most biztos lettem. Az igazi sztárok jelöltek be. De miért? És vajon feltűnik Neki, hogy Facinelli-t írtam vagy Ő is egy lelkes rajongónak képzel. Ez most csak egy mellékes dolognak tűnt amellett, hogy Peter Facinelli bejelölt Twitter-en. Vajon miért jelöltek be? Nem kellett sokat várnom. Írtak rögtön egy levelet, hogy milyen nyelven írtam le, hogy mit csinálok. Először nem értettem, aztán megnéztem és rájöttem, hogy magyarul írtam. Persze mindenki kérdezte az MSN címem, hogy felvesznek és esetleg tanítanám-e Őket magyarul Természetes adtam a választ a levelekre, amik sorjában jöttek.
Végül, ha jól számolom, akkor tizenkilenc Twilight-os ember vett fel, csak azét, hogy tanítsam Őket. Biztos voltam benne, hogy fogalmuk sincs hány éves vagyok. De az az első pillanattól látszódott, hogy Ők inkább a Twilight-ban ismert neveiket használják egymás közt. Persze beavattak, hogy miért. A válasz egyszerű volt: ,,Mert így könnyebben beszélgetünk” jött a válasz Michael Sheen-től akit Én már csak simán le Aro-ztam. Persze arra a kérdésre, hogy, ha a való életben is találkoznánk, hogy szólítanám viccesen azt feleltem: Mich virtuálisan nevetet. Amin Én is nevettem otthon. Az Én és Aro közti szóváltás közepénél bejelentkezett még egy tanulni vágyó. Rögtön becsatlakozott a beszélgetésbe. Kellan Lutz, alias Emmett. Jókat beszélgettünk, igaz Én néha magyarul, amire jött a kérdés What?, amire Én simán elmagyaráztam. A beszélgetés nem akart szünetelni, de gondoltam nem várok, tovább kezdjük el. El is kezdtük, erre tömegesen jelentkeztek be. Persze mindenki köszönt, ahogy tudott. Voltak bátrak is akik Sziá-val és Hello-val köszöntek, persze az én Cya köszönésemet nem értették. Égre elkezdtük a tanítást. Először szavakkal kezdtük, majd jöttek a mondatok. Elsőként a rövid kérdéseket vettük: Hogy vagy?; Mit csinálsz?. Ezekek nagyon tetszettek nekik, de a hosszabb mondatokkal sem volt bajuk. Engem is nagyon meglepett, hát még a többieket, amikor Emmett azt mondta, hogy Szeretlek, Cherry!Gyere ide Amerikába és házasodjunk össze. A lánykérés a hosszú azon belül a nehezebb csoportba tartozik. Hirtelen ötlettől vezényelve (ugyancsak), hangklipet küldtem. Amiben annyi állt Jó!
Sokáig beszéltünk, de elgondolkoztam, hogy náluk később van éjfél. Megkérdeztem ott hány óra: 12:42. Megkérdezték, hogy itt mennyi 21:42. A válaszomra többen megtalálták a hangklip funkciót. Fura volt a hangjuk így, de tisztán kivehető a maga sajátossága.
Végül Carlisle, akit időközben elneveztünk Cullen papának. A sors akarhatta, de az utolsó pillanatban felvett valaki. Elizabeth Reaser, aki amint belépett a közös csevelybe megkapta a Cullen mama kitüntetést. Persze mindenkikapott becenevet.
Kellan: Emmett, Majomember
Peter: Carlisle, Cullen papa, Dr.-ka (gyakoroltuk a ragozást és Emmett vicces kedvében volt)
Michael: Mich, Aro, Mester
Elizabeth: Esme, Cullen mama
Ashley: Ash, Alice, Orákulum
Nikki: Rosalie, Sexy (elmeséltem nekik, hogy olvastam egy blogot amiben azt írták, hogy Emmett első szava a sexy volt, mire Emmett rögtön megadta Nikki első becenevét), Cica
…
Én: Cherry-ke (Emmett…), Cherry, Reb, Kik@ (jöttek is a kérdések, hogy hol van a blogom), Szerelmem (Emmett-től kaptam, amikor virtuálisan megkérte a kezem)
Aztán Cullen papa szigorú alvásra ítélt, de megbeszéltük, hogy Ők kilenckor Én, pedig hatkor (este) fenn leszünk.
Se kedvem, se erőm nem volt ahhoz, hogy átöltözzek, csak bedobtam magamat az ágyba és elaludtam. Édes álmokat láttam és tudtam, boldog vagyok. Az apai szigor, míg így is működik. Ilyen távol, de mégis megfogadtam, hogy Neki mindig szót fogadok.
Aztán belemerültem a világ legszebb álmába, ahol boldogan élek, mint most. És most nem vágytam semmi másra, csak a másnap 6 órára.
2. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
2. Írás és Twilight mánia
Aznap este a Twilight-tal álmodtam. Úr isten! Mondjuk Kellan egész helyes… De az a tény, hogy Peter Facinelli is játszik benne, az megrémiszt. A rég elfeledett első lánya, aki a világ másik felében él, most végre láthatta. Az igazat megvalva már vártam erre a pillanatra, de fura volt szőke hajjal látnom. Pedig én is szőke vagyok, anyutól örököltem. És, mint kiderült a magasságomat is tőle örököltem… Épp, hogy 3 centivel vagyok nála magasabb, 163 centi vagyok. Bezzeg apu 178 centi, de a testvéreim sem valami égimeszelők… De lehet, hogy csak azért nem tudnak rólam mások, mert 1995-ben születtem? És akkor elméletileg még nem is ismerte egymást apu és anyu. De nem is érdekelt. A lényeg, hogy megszülettem és az tutira biztos, hogy Jennie Garth az anyukám, de apát sem lehetne nem felismerni, külső ismertető jeleim: mosoly… teljesen ugyanolyan. Mostantól nem szabad sokat mosolyognom, mert lehet, hogy más is észreveszi a hasonlóságot. Eddig nem kellett félnem, mert a Jackie nővért késő este adták. Ha arra gondolok mi lesz holnap a suliba…Brrr.
Reggel a telefonom elfelejtett jelezni. Fél kilenc… Lekéstem az első órát… És, ha nem sietek, a másodikat is lekéshetem. Enni nem volt időm, csak bedobtam a táskámba két szendvicset, amit tegnap készítettem…
A busz, persze, hogy késett… És arra a kérdésre, hogy mi jöhet még… inkább nem is válaszolok.
A harmadik órára be is értem. Magyar. De szupi. Felelünk a Hymnusból. És ki volt a szerencsés, aki legelsőnek felelhetett? Hát persze, hogy én… Azt nem értem, hogy én ízig-vérig angol vagyok, akkor minek megtanulnom a Hymnust? Mindegy, mert magyarnak érzem magam.
Túléltem. Ötöst kaptam. Persze amikor leültem a helyemre a csajok rögtön elkezdtek beszélni a Twilight-ról. Miről, másról? Ha így haladunk a végén még Én is mániás leszek.
Az óra után odamentem a tanárnőhöz és elmeséltem neki, hogy írásnak adtam a fejem. Nem különösebben érdekelte. Az Ő dolga.
A következő óra: ének. No comment! Szeretek énekelni, sőt többek elmondása szerint van hangom is. De a tanár pikkel rám, amiért abba hagytam a furulyát… Mert a furulya tanárnő drága utált. Volt olyan is, hogy elestem az egyik osztálytársamba és eltörtem a bal hüvelykujjam, ami pont kell a furulyázáshoz. És kit szidott le? Engem. De visszatérve az énekórához, ma végre elismerte, hogy jó hangom van. Az álmaim közé sorolhatnánk az énekesnői karriert és a színésznői karriert. Persze az orvoslást sem az utolsó helyre sorolnám. Persze a táncot meg az éneket együtt szeretném csinálni.
Énekóra után, megkerestem Noémit, Fannyt és a többieket. Noémit és Fannyt azért, hogy megtudjam, Ők hol tartanak a könyvben, amit tegnap vettünk.
- Hello!- köszöntem Fannynak, mert Őt láttam meg legelőször.
- Szia!
- Sziasztok!- futott oda Noémi. - Ti hol tartotok a könyvben?
- Én is ezt akartam kérdezni. – mondtam és nevetésben törtünk ki.
- Amúgy kiolvastam az első könyvet.
- Én is. – mondta Fanny.
- Én már elkezdtem a New Moon-t és a 2.fejezetnél tartok.
- És melyik volt a kedvenc fejezeted?- kérdeztem Noémitől. – És neked, Fanny?
- Nekem a Patthelyzet című fejezet volt a kedvencem. – mondta Noémi.
- Nekem is, mert abba Edward és Bella… - mondta Fanny.
- Neked?- kérdezte tőlem Noémi.
- Nekem a 16. fejezet ~ Carlisle volt a kedvencem.
- Miért pont az?- kérdezte Fanny.
- Mert nekem Carlisle a kedvencem és Emmett. – mondtam felsorolva a fiú kedvenceimet.
- És lányokból?- kérdezte Fanny Noémi előtt, pedig Ő akarta megkérdezni.
- Alice és valamennyire Esme. És nektek?
- Jacob.
- Jake.
- Ezt a nagy Jacob-fanságot… - mondtam és közben csóváltam a fejem.
- Ő igenis helyes. Edward és Jacob, de inkább Jacob. – mondta Lilla, aki most jött oda közben Noémi és Fanny egyetértően bólogattak.
- Jó ezzel nem is vitatkozom. De nekem akkor is Carlisle és Emmett a kedvencem.
- Kellan Lutz tényleg helyes és nagyon izmos.
Becsöngettek.
Egész biológián arról gondolkoztam, hogy csináljak-e blogot vagy ne. Végül a csinálás mellett döntöttem.
Otthon bekapcsoltam a gépet és elkezdtem olvasni kedvenc blogomat. Aztán megcsináltam a sajátomat. Elkezdtem legépelni a történetem. Közben megebédeltem s bepakoltam másnapra.
Írtam egy levelet Vitti-nek aki az Újjászületést írja, hogy nem-e baj, hogy egy hasonló történetet írok.
A levélre nem kellet sokat várni, azt írta benne, hogy vegyem fel nyugodtan MSN-re, mert szívesen beszélgetne velem máskor is és nem baj, hogy hasonló történetet írok.
Rögtön fel is vettem aztán kikapcsoltam a gépet és a nappali közepén elkezdtem táncolni és énekelni. Elég érdekesen nézhettem ki. Egy lány, aki ugrál a nappali közepén.
De nem érdekel. Csak énekeltem.
,, Dance
It's all I wanna do
So won't you
Dance
I'm standing here with you
Why won't you move
I'll get inside your groove
Cuz I'm on fire, fire, fire, fire…”
Csöngettek.
Kimentem kinyitni az ajtót. Lili állt az ajtóban és egy óriási mosoly volt az arcán.
- He-hello!- kicsit meglepődtem, rá nem számítottam.
- Szia! Bocsi, hogy csak így beállítok, de muszály elmesélnem…
- Gyere beljebb. – invitáltam beljebb, nem értettem, miért pont hozzám jön, elvégre nem Én vagyok a legjobb barátnője.
- Képzeld Olivér megcsókolt. – mondta és közben leült a kanapéra.
- És?- már értettem, miért hozzám jött.
Noéminek és Fannynak elege van Olivérből. Meg tudom érteni őket, de Lilinek is kell valaki, akiről egésznap beszélhet.
- Hát még elmondta, hogy mennyire tetszem neki. Aztán haza kellett mennem, de gondoltam elújságolom valakinek.
- Ez… megtisztelő. Mármint, hogy rám gondoltál.
- Hát… szerintem csak te hallgattál volna meg.
- Aha. Kérsz valamit? Inni?
- Egy pohár ásványvizet.
Kimentem a konyhába, hogy töltsek Lilinek vizet. A hűtőmön egy kép volt. Anya és Apa esküvői csókja. Olyan szépek együtt Én mégis egy ,,baleset” voltam. 1995. május 21.
Visszamentem Lilihez és átadtam a poharat.
- Köszi.
- Nincs mit.
Még beszélgettünk egy ideig aztán Lili haza ment.
Még gyorsan leírtam a tánclépéseket, amiket Lili érkezése előtt csináltam, leírtam a dalt is. Aztán nyugovóra tértem. Este felébredtem és elkezdtem olvasni. Rohamosan haladtam előre, mert már a Breaking Dawn-t olvastam.
Másnap reggel nem volt első órám, Én mégis fent voltam már hajnalba. Írás kényszerem volt. És keresni akartam információkat a Twilight-ról. Szóval már én is Twilight-mániás vagyok. Szuper.
Ki az a hülye, aki hajnalba fent van MSN-en? Hát, én. De szerencsémre fent volt Emese is.
Elírogattunk. Megbeszéltük a holnapi, vagyis a mai napot. West End-be megyünk és beülünk valamit megnézni. Megjegyezném, amikor tegnap előtt voltunk moziba Noémiék-kel akkor, ami nekünk új volt az már régi és az utolsó vetítésre mentünk be. Szóval nem kétséges, hogy a New Moon-t fogjuk megnézni. Nem bánnám, mert akkor megint láthatnám az apám. Viszem magammal a könyvet is és akkor kivégeztem az összeset.
A suliban az órák gyorsan teltek és már nagyon vártuk (Emese meg Én), hogy délután legyen és mehessünk moziba. Közben a szünetekbe is olvastam és az órák végére már ki is olvastam a könyvet.
A moziban tényleg a New Moon-t néztük meg. Nekem jobban tetszett a Twilight. Abban többet szerepelt Carlisle és Emmett. A film közben sokan olvadoztak, ha meglátták Jacob-ot. Aztán volt olyan, aki megdobta a vásznat, mert nem Edward szerepelt benne. Emese a Jasperes részeknél sóhajtozott.
A mozi előtt megálltunk és megbeszéltük a továbbiakat.
- Ez jó volt.
- Aha. Hova menjünk?
- Meki?
- Ok.
Lementünk a Mekihez és megebédeltünk. Aztán elmentünk ruhákat nézni és közben halottuk másokat a New Moon-ról beszélni. Hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy neki Carlisle a kedvence és tud egy titkot Peter Facinelliről. Megijedtem és oda kaptam a fejem ahonnan a hang jött.
- Neked is Ő a kedvenced?- kérdezte kedvesen a lány.
- Igen. Bocsi, Én nem akartam hallgatózni csak meghallottam.
- Semmi baj. Ágnes vagyok. Ő pedig a barátnőm Viki.
- Regina. – nyújtottam a kezem.
Kezet ráztunk.
- Milyen titkot tudsz?
- Hát… ez csak egy pletyka, elmélet.
- Nem baj.
- Állítólag Peternek van egy negyedik lánya.
A vér megfagyott az ereimbe. Honnan veszi ez a lány? Ha Ő tudja, akkor mindenki.
- Honnan tudod ezt az információt?- tök fölöslegesen kérdeztem meg, úgysem megyek be a szerkesztőségbe, hogy ez hamis vád.
- A Twinform-on írták tegnap. Te nem olvastad? Pedig az egész ország, sőt világ erről beszél.
- Az egész világ?- a ,,világ” szónál kiakadtam.
- Igen, megdöntötték a komment rekordot. Több mint ezren írtak.
Ezren? Ha kiderül, hogy Én… Ebbe belegondolni is szörnyű. Nem azért, mert nem szeretem a szüleimet, a családomat, de nem lenne jó, ha az Én kis nyugis életemet felborítanák a paparazzik. Majd, ha fel akarom adni az életem ezen, szakaszát bejelentem a nagyközönség előtt, hogy Én vagyok Regina Facinelli. De ez nem a közeljövőben lesz, most mindenki úgy ismer, hogy Kik@, Cherry vagy maradnak a Rebeccánál. Nekem is fel kell mennem arra az oldalra.
- És jókat vagy rosszakat írnak főként?
- Hát… megoszlik a vélemény, de mindenkit érdekel az a titokzatos lány és arra gondolnak, hogy ez tényleg csak egy pletyka. Pedig a Twinform-on sosem szoktak pletykákat írni.
- Lehet, hogy csak mellé nyúltak.
- Lehet, de állítólag van a csajról egy képük, de nem teszik közzé. Mondjuk ahányan azt írták, hogy mutassák, meg a képet előbb s utóbb felkerül. Ma felkerül egy interjú Peterrel és ott tuti fogják kérdezni a lányról.
- De szerintem hülyeség, mert 1995-ben nem voltak még együtt, mármint Jennie és Peter. – szólt közbe Viki.
- Jó, de lehet, hogy előtte is találkoztak véletlenül. – érvelt Ágnes.
- Mondjuk semmi sem kizárt. Lehet, hogy találkoztak, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy van egy negyedik lányuk, lehet, hogy nem. Ki tudja?
- Van benne igazság, de ha kiderülne, hogy van, egy negyedik lányuk akkor lehet, hogy botrány lesz belőle.
- Dehogy is, Peterről nem lennének botrányos cikkek legfeljebb, mindenhol ez lenne a vezető hír.
- Majd még lehet, hogy találkozunk, de nekem most mennem kell. – mondtam és elmentem Emeséhez, aki integettet nekem.
Oda siettem és néztem, hogy mit mutogat nekem. Könyvek és DVD-k.
- Emese, ez a Libri itt drágák a DVD-k.
- Akkor tudsz valami más helyet ahol kedvezőbb árúk, a DVD-k?
- Igen, mit szólsz a Media Markt-hoz?
- Ööö… erre nem is gondoltam, de akkor gyorsan menjünk, mert meg akarom venni az extra kiadású DVD-ket.
- Igenis, értettem. Akkor mehetünk?- kérdeztem és belé karoltam.
Felmentünk a Media Markt-hoz és megálltunk a kirakatnál. Elkezdtük nézni a filmeket, míg meg nem találtuk a keresetett. Twilight és New Moon, mindkettő extrás.
Bementünk az üzletbe és megint előtörtek az emlékek.
Egy évig apu nem tudott rólam aztán hat évig együtt éltünk. Egy nagy család voltunk. Két év múlva csatlakozott a családhoz Luca Bella, az én pici húgocskám. Az a nap volt az életem addigi legszebb napja. 1997. június 22.
- Mehetünk?- rángatott ki a gondolataimból Emese.
- Persze. Majd megnézhetjük az extrákat. – mondtam szenvtelenül.
- Oké. Akkor ez azt jelenti, hogy átjössz?
- Talált.
Felszálltunk a buszra és mentünk, Emese haza, míg Én Emeséhez. Az apukája nagyon kedves és megengedi, hogy átmenjek hozzájuk. Sokszor voltam már náluk és őszintén szólva lehet, hogy kezdenek már unni. De Emeséhez nemcsak barátságunk miatt járok át, hanem azért is, mert Emese nem nagyon konyít a nyelvtanhoz. Én meg…
Emesénél töltöttem bő két órát, aztán haza mentem és bedőltem az ágyba. Eldöntöttem, hogy holnap megnézem a Twinform-ot. Lassacskán elnyomott az álom. A családommal álmodtam. Nagyon szép és jó álom volt. És szerencsére holnap nem lesz suli, így egésznap aludhatok. Ez volt minden vágyam és nem érdekelt a Twilight mániám. Az most csak egy mellékes ,,szereplő” volt.
Aznap este a Twilight-tal álmodtam. Úr isten! Mondjuk Kellan egész helyes… De az a tény, hogy Peter Facinelli is játszik benne, az megrémiszt. A rég elfeledett első lánya, aki a világ másik felében él, most végre láthatta. Az igazat megvalva már vártam erre a pillanatra, de fura volt szőke hajjal látnom. Pedig én is szőke vagyok, anyutól örököltem. És, mint kiderült a magasságomat is tőle örököltem… Épp, hogy 3 centivel vagyok nála magasabb, 163 centi vagyok. Bezzeg apu 178 centi, de a testvéreim sem valami égimeszelők… De lehet, hogy csak azért nem tudnak rólam mások, mert 1995-ben születtem? És akkor elméletileg még nem is ismerte egymást apu és anyu. De nem is érdekelt. A lényeg, hogy megszülettem és az tutira biztos, hogy Jennie Garth az anyukám, de apát sem lehetne nem felismerni, külső ismertető jeleim: mosoly… teljesen ugyanolyan. Mostantól nem szabad sokat mosolyognom, mert lehet, hogy más is észreveszi a hasonlóságot. Eddig nem kellett félnem, mert a Jackie nővért késő este adták. Ha arra gondolok mi lesz holnap a suliba…Brrr.
Reggel a telefonom elfelejtett jelezni. Fél kilenc… Lekéstem az első órát… És, ha nem sietek, a másodikat is lekéshetem. Enni nem volt időm, csak bedobtam a táskámba két szendvicset, amit tegnap készítettem…
A busz, persze, hogy késett… És arra a kérdésre, hogy mi jöhet még… inkább nem is válaszolok.
A harmadik órára be is értem. Magyar. De szupi. Felelünk a Hymnusból. És ki volt a szerencsés, aki legelsőnek felelhetett? Hát persze, hogy én… Azt nem értem, hogy én ízig-vérig angol vagyok, akkor minek megtanulnom a Hymnust? Mindegy, mert magyarnak érzem magam.
Túléltem. Ötöst kaptam. Persze amikor leültem a helyemre a csajok rögtön elkezdtek beszélni a Twilight-ról. Miről, másról? Ha így haladunk a végén még Én is mániás leszek.
Az óra után odamentem a tanárnőhöz és elmeséltem neki, hogy írásnak adtam a fejem. Nem különösebben érdekelte. Az Ő dolga.
A következő óra: ének. No comment! Szeretek énekelni, sőt többek elmondása szerint van hangom is. De a tanár pikkel rám, amiért abba hagytam a furulyát… Mert a furulya tanárnő drága utált. Volt olyan is, hogy elestem az egyik osztálytársamba és eltörtem a bal hüvelykujjam, ami pont kell a furulyázáshoz. És kit szidott le? Engem. De visszatérve az énekórához, ma végre elismerte, hogy jó hangom van. Az álmaim közé sorolhatnánk az énekesnői karriert és a színésznői karriert. Persze az orvoslást sem az utolsó helyre sorolnám. Persze a táncot meg az éneket együtt szeretném csinálni.
Énekóra után, megkerestem Noémit, Fannyt és a többieket. Noémit és Fannyt azért, hogy megtudjam, Ők hol tartanak a könyvben, amit tegnap vettünk.
- Hello!- köszöntem Fannynak, mert Őt láttam meg legelőször.
- Szia!
- Sziasztok!- futott oda Noémi. - Ti hol tartotok a könyvben?
- Én is ezt akartam kérdezni. – mondtam és nevetésben törtünk ki.
- Amúgy kiolvastam az első könyvet.
- Én is. – mondta Fanny.
- Én már elkezdtem a New Moon-t és a 2.fejezetnél tartok.
- És melyik volt a kedvenc fejezeted?- kérdeztem Noémitől. – És neked, Fanny?
- Nekem a Patthelyzet című fejezet volt a kedvencem. – mondta Noémi.
- Nekem is, mert abba Edward és Bella… - mondta Fanny.
- Neked?- kérdezte tőlem Noémi.
- Nekem a 16. fejezet ~ Carlisle volt a kedvencem.
- Miért pont az?- kérdezte Fanny.
- Mert nekem Carlisle a kedvencem és Emmett. – mondtam felsorolva a fiú kedvenceimet.
- És lányokból?- kérdezte Fanny Noémi előtt, pedig Ő akarta megkérdezni.
- Alice és valamennyire Esme. És nektek?
- Jacob.
- Jake.
- Ezt a nagy Jacob-fanságot… - mondtam és közben csóváltam a fejem.
- Ő igenis helyes. Edward és Jacob, de inkább Jacob. – mondta Lilla, aki most jött oda közben Noémi és Fanny egyetértően bólogattak.
- Jó ezzel nem is vitatkozom. De nekem akkor is Carlisle és Emmett a kedvencem.
- Kellan Lutz tényleg helyes és nagyon izmos.
Becsöngettek.
Egész biológián arról gondolkoztam, hogy csináljak-e blogot vagy ne. Végül a csinálás mellett döntöttem.
Otthon bekapcsoltam a gépet és elkezdtem olvasni kedvenc blogomat. Aztán megcsináltam a sajátomat. Elkezdtem legépelni a történetem. Közben megebédeltem s bepakoltam másnapra.
Írtam egy levelet Vitti-nek aki az Újjászületést írja, hogy nem-e baj, hogy egy hasonló történetet írok.
A levélre nem kellet sokat várni, azt írta benne, hogy vegyem fel nyugodtan MSN-re, mert szívesen beszélgetne velem máskor is és nem baj, hogy hasonló történetet írok.
Rögtön fel is vettem aztán kikapcsoltam a gépet és a nappali közepén elkezdtem táncolni és énekelni. Elég érdekesen nézhettem ki. Egy lány, aki ugrál a nappali közepén.
De nem érdekel. Csak énekeltem.
,, Dance
It's all I wanna do
So won't you
Dance
I'm standing here with you
Why won't you move
I'll get inside your groove
Cuz I'm on fire, fire, fire, fire…”
Csöngettek.
Kimentem kinyitni az ajtót. Lili állt az ajtóban és egy óriási mosoly volt az arcán.
- He-hello!- kicsit meglepődtem, rá nem számítottam.
- Szia! Bocsi, hogy csak így beállítok, de muszály elmesélnem…
- Gyere beljebb. – invitáltam beljebb, nem értettem, miért pont hozzám jön, elvégre nem Én vagyok a legjobb barátnője.
- Képzeld Olivér megcsókolt. – mondta és közben leült a kanapéra.
- És?- már értettem, miért hozzám jött.
Noéminek és Fannynak elege van Olivérből. Meg tudom érteni őket, de Lilinek is kell valaki, akiről egésznap beszélhet.
- Hát még elmondta, hogy mennyire tetszem neki. Aztán haza kellett mennem, de gondoltam elújságolom valakinek.
- Ez… megtisztelő. Mármint, hogy rám gondoltál.
- Hát… szerintem csak te hallgattál volna meg.
- Aha. Kérsz valamit? Inni?
- Egy pohár ásványvizet.
Kimentem a konyhába, hogy töltsek Lilinek vizet. A hűtőmön egy kép volt. Anya és Apa esküvői csókja. Olyan szépek együtt Én mégis egy ,,baleset” voltam. 1995. május 21.
Visszamentem Lilihez és átadtam a poharat.
- Köszi.
- Nincs mit.
Még beszélgettünk egy ideig aztán Lili haza ment.
Még gyorsan leírtam a tánclépéseket, amiket Lili érkezése előtt csináltam, leírtam a dalt is. Aztán nyugovóra tértem. Este felébredtem és elkezdtem olvasni. Rohamosan haladtam előre, mert már a Breaking Dawn-t olvastam.
Másnap reggel nem volt első órám, Én mégis fent voltam már hajnalba. Írás kényszerem volt. És keresni akartam információkat a Twilight-ról. Szóval már én is Twilight-mániás vagyok. Szuper.
Ki az a hülye, aki hajnalba fent van MSN-en? Hát, én. De szerencsémre fent volt Emese is.
Elírogattunk. Megbeszéltük a holnapi, vagyis a mai napot. West End-be megyünk és beülünk valamit megnézni. Megjegyezném, amikor tegnap előtt voltunk moziba Noémiék-kel akkor, ami nekünk új volt az már régi és az utolsó vetítésre mentünk be. Szóval nem kétséges, hogy a New Moon-t fogjuk megnézni. Nem bánnám, mert akkor megint láthatnám az apám. Viszem magammal a könyvet is és akkor kivégeztem az összeset.
A suliban az órák gyorsan teltek és már nagyon vártuk (Emese meg Én), hogy délután legyen és mehessünk moziba. Közben a szünetekbe is olvastam és az órák végére már ki is olvastam a könyvet.
A moziban tényleg a New Moon-t néztük meg. Nekem jobban tetszett a Twilight. Abban többet szerepelt Carlisle és Emmett. A film közben sokan olvadoztak, ha meglátták Jacob-ot. Aztán volt olyan, aki megdobta a vásznat, mert nem Edward szerepelt benne. Emese a Jasperes részeknél sóhajtozott.
A mozi előtt megálltunk és megbeszéltük a továbbiakat.
- Ez jó volt.
- Aha. Hova menjünk?
- Meki?
- Ok.
Lementünk a Mekihez és megebédeltünk. Aztán elmentünk ruhákat nézni és közben halottuk másokat a New Moon-ról beszélni. Hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy neki Carlisle a kedvence és tud egy titkot Peter Facinelliről. Megijedtem és oda kaptam a fejem ahonnan a hang jött.
- Neked is Ő a kedvenced?- kérdezte kedvesen a lány.
- Igen. Bocsi, Én nem akartam hallgatózni csak meghallottam.
- Semmi baj. Ágnes vagyok. Ő pedig a barátnőm Viki.
- Regina. – nyújtottam a kezem.
Kezet ráztunk.
- Milyen titkot tudsz?
- Hát… ez csak egy pletyka, elmélet.
- Nem baj.
- Állítólag Peternek van egy negyedik lánya.
A vér megfagyott az ereimbe. Honnan veszi ez a lány? Ha Ő tudja, akkor mindenki.
- Honnan tudod ezt az információt?- tök fölöslegesen kérdeztem meg, úgysem megyek be a szerkesztőségbe, hogy ez hamis vád.
- A Twinform-on írták tegnap. Te nem olvastad? Pedig az egész ország, sőt világ erről beszél.
- Az egész világ?- a ,,világ” szónál kiakadtam.
- Igen, megdöntötték a komment rekordot. Több mint ezren írtak.
Ezren? Ha kiderül, hogy Én… Ebbe belegondolni is szörnyű. Nem azért, mert nem szeretem a szüleimet, a családomat, de nem lenne jó, ha az Én kis nyugis életemet felborítanák a paparazzik. Majd, ha fel akarom adni az életem ezen, szakaszát bejelentem a nagyközönség előtt, hogy Én vagyok Regina Facinelli. De ez nem a közeljövőben lesz, most mindenki úgy ismer, hogy Kik@, Cherry vagy maradnak a Rebeccánál. Nekem is fel kell mennem arra az oldalra.
- És jókat vagy rosszakat írnak főként?
- Hát… megoszlik a vélemény, de mindenkit érdekel az a titokzatos lány és arra gondolnak, hogy ez tényleg csak egy pletyka. Pedig a Twinform-on sosem szoktak pletykákat írni.
- Lehet, hogy csak mellé nyúltak.
- Lehet, de állítólag van a csajról egy képük, de nem teszik közzé. Mondjuk ahányan azt írták, hogy mutassák, meg a képet előbb s utóbb felkerül. Ma felkerül egy interjú Peterrel és ott tuti fogják kérdezni a lányról.
- De szerintem hülyeség, mert 1995-ben nem voltak még együtt, mármint Jennie és Peter. – szólt közbe Viki.
- Jó, de lehet, hogy előtte is találkoztak véletlenül. – érvelt Ágnes.
- Mondjuk semmi sem kizárt. Lehet, hogy találkoztak, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy van egy negyedik lányuk, lehet, hogy nem. Ki tudja?
- Van benne igazság, de ha kiderülne, hogy van, egy negyedik lányuk akkor lehet, hogy botrány lesz belőle.
- Dehogy is, Peterről nem lennének botrányos cikkek legfeljebb, mindenhol ez lenne a vezető hír.
- Majd még lehet, hogy találkozunk, de nekem most mennem kell. – mondtam és elmentem Emeséhez, aki integettet nekem.
Oda siettem és néztem, hogy mit mutogat nekem. Könyvek és DVD-k.
- Emese, ez a Libri itt drágák a DVD-k.
- Akkor tudsz valami más helyet ahol kedvezőbb árúk, a DVD-k?
- Igen, mit szólsz a Media Markt-hoz?
- Ööö… erre nem is gondoltam, de akkor gyorsan menjünk, mert meg akarom venni az extra kiadású DVD-ket.
- Igenis, értettem. Akkor mehetünk?- kérdeztem és belé karoltam.
Felmentünk a Media Markt-hoz és megálltunk a kirakatnál. Elkezdtük nézni a filmeket, míg meg nem találtuk a keresetett. Twilight és New Moon, mindkettő extrás.
Bementünk az üzletbe és megint előtörtek az emlékek.
Egy évig apu nem tudott rólam aztán hat évig együtt éltünk. Egy nagy család voltunk. Két év múlva csatlakozott a családhoz Luca Bella, az én pici húgocskám. Az a nap volt az életem addigi legszebb napja. 1997. június 22.
- Mehetünk?- rángatott ki a gondolataimból Emese.
- Persze. Majd megnézhetjük az extrákat. – mondtam szenvtelenül.
- Oké. Akkor ez azt jelenti, hogy átjössz?
- Talált.
Felszálltunk a buszra és mentünk, Emese haza, míg Én Emeséhez. Az apukája nagyon kedves és megengedi, hogy átmenjek hozzájuk. Sokszor voltam már náluk és őszintén szólva lehet, hogy kezdenek már unni. De Emeséhez nemcsak barátságunk miatt járok át, hanem azért is, mert Emese nem nagyon konyít a nyelvtanhoz. Én meg…
Emesénél töltöttem bő két órát, aztán haza mentem és bedőltem az ágyba. Eldöntöttem, hogy holnap megnézem a Twinform-ot. Lassacskán elnyomott az álom. A családommal álmodtam. Nagyon szép és jó álom volt. És szerencsére holnap nem lesz suli, így egésznap aludhatok. Ez volt minden vágyam és nem érdekelt a Twilight mániám. Az most csak egy mellékes ,,szereplő” volt.
5. fejezet | A család szent köteléke
Küldöm eme fejezetet Currantynak és Plumynak.
5. Nászút-Esme szigete
Véleményem szerint Jake legalább annyira nem tudta, hogy hova megyünk, mint én. De azért neki könnyebb dolga van, mert nagyjából elmondták neki, nekem viszont meglepetés lesz.
Szerettem a meglepetéseket, ez mégis más volt. Mert vagy nagyon jó lesz, vagy nem tudunk semmit csinálni, mert nem ismerjük a helyet.
- Nyugodj meg, Nessie.
- Neked vannak támpontjaid, hogy hova megyünk - kicsit idegesen hangzott a válasz. - Bocsi.
- Semmi baj. Megértelek.
A repülőre átszállósdit már kezdtem megunni, de Jake azt mondta, hogy ez lesz az utolsó átszállás. Repülőre.
A repülőút nem volt olyan hosszú, mint az előző. Taxiba szálltunk.
Jake szívére tettem a kezemet.
A mellkasára hajtottam a fejem és úgy utaztunk egész úton.
A taxi egy kikötőnél állt meg.
Jake rögtön keresni kezdte a járműt, amivel tovább mehetnénk.
Végül egy kisebb, gyorsabb hajóra szálltunk fel.
Nem kérdezgettem, csak élveztem ahogy a hűvös szél meglibbentette a hajamat.
- Azt nézd! - mutatott előre egy eleinte kicsi, háromszögletű helyre.
- Oda megyünk? - Boldogabb lettem.
- Azt hiszem.
A hajócska egyre közelebb ért a, már kirajzolódó sziget felé.
Amikor megálltunk egy fából eszkábált kikötő mellett.
Ki akartam lépni a hajóból, de Jake elkapott.
- Tartsuk be a szabályokat. - Együtt mosolyogtunk.
Hirtelen felkapott és még a bőrőndöket is a kezébe vette. Alice elég sok mindent pakolhatott be, mert amikor Jake felkapta majdnem lehúzta a földig.
A ház kicsit beljebb volt, a sziget belsejében.
Jake átvitt a küszöbön és letett a nappaliba.
- És amúgy hol vagyunk? Helyileg.
- Esme szigetén.
- Esme szigete?
- Carlisle adta. Esme pedig kölcsönadta.
De ki ad egy szigetet nászajándékba?
A családom eléggé gazdag, de azért egy sziget...
Jake nagyon örült.
- Boldognak látszol.
- Esme nagyon kedves volt, hogy kölcsönadta a szigetet egy... Alakváltónak.
- Te vagy itt az első és én ennek nagyon örülök.
Abban a pillanatban Jake átfogta a derekam és csókolni kezdett.
Szenvedélyes csók vette át az elöbbi gyengéd csókokat.
A konyha közel volt. Egy pult választotta el a nappalitól. Jake feltett a pultra.
- Most én jövök - mondta.
Reggel egy fehér szobában feküdtem.
Jake meleg teste finoman perzselte a bőröm.
- Jó reggelt! - nyitottam ki a szemem, de Jake nem szólt semmit.
Felültem és kerestem a szemeit.
- Mi a baj? - aggódva néztem.
- Szörnyeteg vagyok, mint Edward.
- Ezt miért mondod?
Válasz helyett finoman megfogta a kezem és a dudort simogatta.
Nem is fájt, éppen hogy csak éreztem.
- Az este folyamán elveszítettem a fejem. Sajnálom. Ígérem soha többé nem foglak bántani.
- Ezt hogy érted?
Ha Jake azt mondja amire gondolok, akkor...
- Nem akarlak bántani.
- De nem fáj - mondtam.
- Nem kell miattam hazudnod.
- Miattad? Nem hazudok, de ha ez a véleményed akkor már haza is mehetünk! - Felültem törökülésbe.
- Haza? Hisz csak tegnap jöttünk.
- Igen, tudom.
Ő is felült. Az arcomat kezdte el simogatni.
- Nessie...
- Jake, ha nem akarod akkor...
- Majd még... Gondolkozom rajta.
Kaptam egy csókot. Aztán felállt.
- Most hova mész?
- Reggelit készítek - mondta nevetve.
Elment a konyhába, én pedig bementem a fürdőszobába.
Kinyitottam a bőröndöm, hogy megnézzem mit csomagolt Alice.
Csupa francia fehérnemű és még több kihívó darab is előkerült.
Alice mire gondolt amikor ezeket becsomagolta?
Kerestem valami kevésbé kihívó ruhát.
Találtam egy melegítőt és egy rövidujjú pólót.
Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába.
- Jól nézel ki.
- Találtam egy egyszerűbb ruhát.
- Alice?
- Igen.
Megreggeliztünk és azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk.
- Menjünk úszni - állt elő az ötlettel Jake.
- Jó.
5. Nászút-Esme szigete
Véleményem szerint Jake legalább annyira nem tudta, hogy hova megyünk, mint én. De azért neki könnyebb dolga van, mert nagyjából elmondták neki, nekem viszont meglepetés lesz.
Szerettem a meglepetéseket, ez mégis más volt. Mert vagy nagyon jó lesz, vagy nem tudunk semmit csinálni, mert nem ismerjük a helyet.
- Nyugodj meg, Nessie.
- Neked vannak támpontjaid, hogy hova megyünk - kicsit idegesen hangzott a válasz. - Bocsi.
- Semmi baj. Megértelek.
A repülőre átszállósdit már kezdtem megunni, de Jake azt mondta, hogy ez lesz az utolsó átszállás. Repülőre.
A repülőút nem volt olyan hosszú, mint az előző. Taxiba szálltunk.
Jake szívére tettem a kezemet.
A mellkasára hajtottam a fejem és úgy utaztunk egész úton.
A taxi egy kikötőnél állt meg.
Jake rögtön keresni kezdte a járműt, amivel tovább mehetnénk.
Végül egy kisebb, gyorsabb hajóra szálltunk fel.
Nem kérdezgettem, csak élveztem ahogy a hűvös szél meglibbentette a hajamat.
- Azt nézd! - mutatott előre egy eleinte kicsi, háromszögletű helyre.
- Oda megyünk? - Boldogabb lettem.
- Azt hiszem.
A hajócska egyre közelebb ért a, már kirajzolódó sziget felé.
Amikor megálltunk egy fából eszkábált kikötő mellett.
Ki akartam lépni a hajóból, de Jake elkapott.
- Tartsuk be a szabályokat. - Együtt mosolyogtunk.
Hirtelen felkapott és még a bőrőndöket is a kezébe vette. Alice elég sok mindent pakolhatott be, mert amikor Jake felkapta majdnem lehúzta a földig.
A ház kicsit beljebb volt, a sziget belsejében.
Jake átvitt a küszöbön és letett a nappaliba.
- És amúgy hol vagyunk? Helyileg.
- Esme szigetén.
- Esme szigete?
- Carlisle adta. Esme pedig kölcsönadta.
De ki ad egy szigetet nászajándékba?
A családom eléggé gazdag, de azért egy sziget...
Jake nagyon örült.
- Boldognak látszol.
- Esme nagyon kedves volt, hogy kölcsönadta a szigetet egy... Alakváltónak.
- Te vagy itt az első és én ennek nagyon örülök.
Abban a pillanatban Jake átfogta a derekam és csókolni kezdett.
Szenvedélyes csók vette át az elöbbi gyengéd csókokat.
A konyha közel volt. Egy pult választotta el a nappalitól. Jake feltett a pultra.
- Most én jövök - mondta.
Reggel egy fehér szobában feküdtem.
Jake meleg teste finoman perzselte a bőröm.
- Jó reggelt! - nyitottam ki a szemem, de Jake nem szólt semmit.
Felültem és kerestem a szemeit.
- Mi a baj? - aggódva néztem.
- Szörnyeteg vagyok, mint Edward.
- Ezt miért mondod?
Válasz helyett finoman megfogta a kezem és a dudort simogatta.
Nem is fájt, éppen hogy csak éreztem.
- Az este folyamán elveszítettem a fejem. Sajnálom. Ígérem soha többé nem foglak bántani.
- Ezt hogy érted?
Ha Jake azt mondja amire gondolok, akkor...
- Nem akarlak bántani.
- De nem fáj - mondtam.
- Nem kell miattam hazudnod.
- Miattad? Nem hazudok, de ha ez a véleményed akkor már haza is mehetünk! - Felültem törökülésbe.
- Haza? Hisz csak tegnap jöttünk.
- Igen, tudom.
Ő is felült. Az arcomat kezdte el simogatni.
- Nessie...
- Jake, ha nem akarod akkor...
- Majd még... Gondolkozom rajta.
Kaptam egy csókot. Aztán felállt.
- Most hova mész?
- Reggelit készítek - mondta nevetve.
Elment a konyhába, én pedig bementem a fürdőszobába.
Kinyitottam a bőröndöm, hogy megnézzem mit csomagolt Alice.
Csupa francia fehérnemű és még több kihívó darab is előkerült.
Alice mire gondolt amikor ezeket becsomagolta?
Kerestem valami kevésbé kihívó ruhát.
Találtam egy melegítőt és egy rövidujjú pólót.
Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába.
- Jól nézel ki.
- Találtam egy egyszerűbb ruhát.
- Alice?
- Igen.
Megreggeliztünk és azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk.
- Menjünk úszni - állt elő az ötlettel Jake.
- Jó.
4. fejezet | A család szent köteléke
Küldöm mindenkinek, aki olvassa a blogomat.
4. A nagy nap
Reggel korán fenn voltam. Túl korán.
- Jó reggelt Nessie! - üdvözölt Esme. – Mit kérsz reggelire?
- Nem hiszem, hogy tudnék most enni.
- De muszáj enned, és enni is fogsz – hallottam Alice csilingelő hangjában a parancsolást.
- És utána? - közben Esme odatolt elém egy nagy tál gabonapelyhet.
- Utána elkezdjük a szépítésedet.
Jóízűen, nem túl gyorsan megettem a reggelimet. Már nagyon izgatott voltam, hiszen ma esküvőm lesz.
Alice rögtön bevitt a fürdőszobájába és leültetett a rózsaszín székre. Elkezdett sminkelni, először az alapozót kente fel.
- Valami pirosas színt képzeltem el. Csak még azt nem döntöttem el, hogy mennyi csillámot tegyek a szemhéjadra.– mondta, mintha magában beszélne és elkezdett gondolkodni.
Szóval már eldöntötte, hogy tesz rá csillámot. Mikor felnéztem, láttam, hogy már eldöntötte, mennyi csillámot, tesz rám.
- Csukd be a szemed – utasított.
Én pedig engedelmeskedtem.
Lágyan vitte fel a púdert és a csillámot. Nem is akartam kinyitni a szemem, relaxáltam.
- Most már nyisd ki – kérlelt Alice.
- De annyira jó volt becsukva tartani – mondtam és közben lassan kinyitottam a szemem.
Rosalie viharzott be az ajtón.
- Itt vannak – mondta kicsit idegesen.
- De ugye nem jönnek fel? - kérdeztük majdnem egyszerre Alice-szel.
- Nem. Esme és Emily befejeztetik velük a munkát.
- Sokan lesznek? - kérdeztem kicsit aggódva.
- Ne izgulj, Nessie – próbált nyugtatni Rose.
- És mi van, ha elrontok valamit a sok ember előtt.
- Nem lesz semmi baj.
- De, ha…
- Nem lesz semmi, de! - vágott a szavamba Alice.
Rosalie elkezdte csinálni a hajam. Először befonta, majd feszes, szoros kontyba tűzte egy fehér hajtűvel. Fehér hajtű, fehér ruha. Tetszeni fog Jakenek?
- Gyönyörű vagy –mondta Rose.
Alice is egyetértett vele. Én meg már túl akartam lenni ezen az egészen, mert még mindig féltem, hogy elrontok valamit, habár Alice azt mondta nem lesz semmi baj.
Végiggondoltam, hogy mi történt velem ezidáig.
Milyen nehéz volt nem megmutatni Jake-nek, hogy milyen a ruha…
Megszólalt a zene és lassan elindultam Edwardba karolva, aki két pillanattal ezelőtt jött fel.
A zene ritmusára léptünk.
Boldog mosoly volt az arcomon. Előre néztem és megláttam Jake-et. Ünneplőben volt és ő is mosolygott.
Odaértünk és apu Jake kezébe tette az én kezemet.
A pap elmondta a szöveget.
- Igen – mondtam.
Jakere került a sor, hogy mondja el az esküt.
Miután elmondta tőle is megkérdezte a pap, hogy akar-e feleségének.
- Igen –mondta ki a bűvös szót.
- Akkor megcsókolhatja a mennyasszonyt.
Jake erre a mondatra várt.
Elkapott és megcsókolt.
Mindenki tapsban tört ki. A csokor eldobása után mindenki odajött hozzánk gratulálni.
Esme és Carlisle jött oda utoljára.
- Gratulálok - mondta Esme és megölelt.
Carlisle és Jake összenéztek.
- Mi az, amit eltitkoltok? - kérdeztem gyanakodva.
- Meglepetés – mondta Jake.
- Vajon miért nem teszed hozzá, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
Jake elkezdett nevetni.
Carlisle és Esme mosolyogtak.
- Majd legközelebb hozzá teszem.
Kimentünk a kertbe és táncoltunk.
Már beesteledett és Alice jött ki a házból.
- Gyere! Át kell öltöznöd.
Felmentünk a szobájába.
- Alice! Hova megyünk nászútra?
- Nem mondhatom el, és nem is fogom.
- De Alice – kérleltem, nem sok sikerrel
- Nem.
Ezzel lezártuk ezt a beszélgetést.
A ruha, amit rám adott egy kellemes selyemruha volt.
Lent már vártak rám, hogy elköszönjenek.
Sorba elbúcsúztam tőlük.
Miután elköszöntem mindenkitől, Jake-kel beszálltunk egy taxiba. És elindultunk a nászútra.
4. A nagy nap
Reggel korán fenn voltam. Túl korán.
- Jó reggelt Nessie! - üdvözölt Esme. – Mit kérsz reggelire?
- Nem hiszem, hogy tudnék most enni.
- De muszáj enned, és enni is fogsz – hallottam Alice csilingelő hangjában a parancsolást.
- És utána? - közben Esme odatolt elém egy nagy tál gabonapelyhet.
- Utána elkezdjük a szépítésedet.
Jóízűen, nem túl gyorsan megettem a reggelimet. Már nagyon izgatott voltam, hiszen ma esküvőm lesz.
Alice rögtön bevitt a fürdőszobájába és leültetett a rózsaszín székre. Elkezdett sminkelni, először az alapozót kente fel.
- Valami pirosas színt képzeltem el. Csak még azt nem döntöttem el, hogy mennyi csillámot tegyek a szemhéjadra.– mondta, mintha magában beszélne és elkezdett gondolkodni.
Szóval már eldöntötte, hogy tesz rá csillámot. Mikor felnéztem, láttam, hogy már eldöntötte, mennyi csillámot, tesz rám.
- Csukd be a szemed – utasított.
Én pedig engedelmeskedtem.
Lágyan vitte fel a púdert és a csillámot. Nem is akartam kinyitni a szemem, relaxáltam.
- Most már nyisd ki – kérlelt Alice.
- De annyira jó volt becsukva tartani – mondtam és közben lassan kinyitottam a szemem.
Rosalie viharzott be az ajtón.
- Itt vannak – mondta kicsit idegesen.
- De ugye nem jönnek fel? - kérdeztük majdnem egyszerre Alice-szel.
- Nem. Esme és Emily befejeztetik velük a munkát.
- Sokan lesznek? - kérdeztem kicsit aggódva.
- Ne izgulj, Nessie – próbált nyugtatni Rose.
- És mi van, ha elrontok valamit a sok ember előtt.
- Nem lesz semmi baj.
- De, ha…
- Nem lesz semmi, de! - vágott a szavamba Alice.
Rosalie elkezdte csinálni a hajam. Először befonta, majd feszes, szoros kontyba tűzte egy fehér hajtűvel. Fehér hajtű, fehér ruha. Tetszeni fog Jakenek?
- Gyönyörű vagy –mondta Rose.
Alice is egyetértett vele. Én meg már túl akartam lenni ezen az egészen, mert még mindig féltem, hogy elrontok valamit, habár Alice azt mondta nem lesz semmi baj.
Végiggondoltam, hogy mi történt velem ezidáig.
Milyen nehéz volt nem megmutatni Jake-nek, hogy milyen a ruha…
Megszólalt a zene és lassan elindultam Edwardba karolva, aki két pillanattal ezelőtt jött fel.
A zene ritmusára léptünk.
Boldog mosoly volt az arcomon. Előre néztem és megláttam Jake-et. Ünneplőben volt és ő is mosolygott.
Odaértünk és apu Jake kezébe tette az én kezemet.
A pap elmondta a szöveget.
- Igen – mondtam.
Jakere került a sor, hogy mondja el az esküt.
Miután elmondta tőle is megkérdezte a pap, hogy akar-e feleségének.
- Igen –mondta ki a bűvös szót.
- Akkor megcsókolhatja a mennyasszonyt.
Jake erre a mondatra várt.
Elkapott és megcsókolt.
Mindenki tapsban tört ki. A csokor eldobása után mindenki odajött hozzánk gratulálni.
Esme és Carlisle jött oda utoljára.
- Gratulálok - mondta Esme és megölelt.
Carlisle és Jake összenéztek.
- Mi az, amit eltitkoltok? - kérdeztem gyanakodva.
- Meglepetés – mondta Jake.
- Vajon miért nem teszed hozzá, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
Jake elkezdett nevetni.
Carlisle és Esme mosolyogtak.
- Majd legközelebb hozzá teszem.
Kimentünk a kertbe és táncoltunk.
Már beesteledett és Alice jött ki a házból.
- Gyere! Át kell öltöznöd.
Felmentünk a szobájába.
- Alice! Hova megyünk nászútra?
- Nem mondhatom el, és nem is fogom.
- De Alice – kérleltem, nem sok sikerrel
- Nem.
Ezzel lezártuk ezt a beszélgetést.
A ruha, amit rám adott egy kellemes selyemruha volt.
Lent már vártak rám, hogy elköszönjenek.
Sorba elbúcsúztam tőlük.
Miután elköszöntem mindenkitől, Jake-kel beszálltunk egy taxiba. És elindultunk a nászútra.
1. fejezet | Rebecca- avagy egy nem hétköznapi lány élete
1. A múlt és a családom
Sokszor álmodtam olyanokat amik tudtam, hogy soha nem valósulnak meg, de mégis annyira jó volt. És épp egy ilyen mégis megvalósult.
Had mutatkozzam be: Rebecca Facinelli a nevem. Rólam nem igazán hallani a nagy hollywoodi pletykákba. Én nem élek Hollywoodba, hanem egy kis országba élek a neve: Magyarország.
A családomról pár szó: anyukám: Jennie Garth, híres színésznő. Három testvérem van és mindhárom lány. A kereszt szüleimről: kereszt apukám. Michael Sheen, kereszt anyukám: Joy Fannig. Kereszt testvéreimről: három van belőlük (míly meglepő) és mindhárom lány. És végül, de nem utolsó sorba apukám: Peter Facinelli, híres színész és persze, hogy játszik a Twilightba.
7 éves voltam amikor anyu és apu elmentek forgatni egy-egy filmet. Szeretem volna eljátszani, hogy elköltözök innen Hollywoodból, össze is pakoltam a bőröndöm és még pénzt is tettem el. Oda mentem a szakácshoz és elmondtam neki, hogy hova készülök. És én az aranyos kislány felszálltam arra a gépre amit nekem béreltek ki. Aztán nem emlékszem semmire csak, hogy itt vagyok. Egy kedves család befogadott és úgy éltem, mint egy hétköznapi ember. Beírattak egy iskolába és boldogan éltem. Egyik reggel a nevelő anyukám, azt mondta, hogy menjek egyedül haza. Hazamentem, vacsoráztam és nem aggódtam, hogy késő van, hiszen mondták, hogy későn jönnek. Lezuhanyoztam és a nappaliba levő szivacsra feküdtem és betakarództam. Elaludtam a várakozásba. Reggel a telefon csörgése vert fel.
- Jó napot! Ön Rebecca?- kérdezte egy hang a telefonba.
- Igen, én vagyok- válaszoltam.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy a nevelő szülei meghaltak. Részvétem.
- Köszönöm. És viszlát!- letettem a telefont és elkezdtem zokogni.
Egy évig nem léptem ki a házból. Amiből az lett,hogy évet kellett ismételnem. Nem mosolyogtam, pedig nem is az igazi szüleim voltak. Eladtam a házat és vettem egy kisbirtokot. Egy nagy házból, egy nagy kertből és istállókból állt. A házban 50 szoba volt. A földszinten egy nagy nappali, konyha és ebédlő volt. És volt még két emelet tele szobákkal. 10 fürdőszoba és 40 hálószoba. Az első emeleten volt a keleti sarokban egy szoba. Nem volt nagy, de kényelmesen ellehetett férni benne. Berendezkedtem. Viszonylag gyorsan túltettem magam a történteken és végre tudtam mosolyogni. Telt az idő.
A suliba mindenki az új filmről beszélt.
- Rebecca, te megnézed?- kérdezte az egyik barátnőm, Noémi.
- Igen, úgy terveztem. – mondtam.
- Van kedved velem és Fannival eljönni ma este?- kérdezte és reménykedett.
- Persze. Akkor suli után?
- Rögtön. – vágta rá.
- Rendben.
Teltek az órák és közben azt lehetett hallani, hogy: ,, Robert tök cuki”. Végre kicsöngettek az utolsó óráról. Megvártam Noémit és Fannit.
- Mehetünk. – mondta boldogan Fanni.
Az én újonnan vett egyetlen autómmal. Egy Mercedes S55 AMG és egy Mercedes Angyal keveréke, ebből az autóból nem gyártanak többet ez egy Mercedes S55 Angyal vagyis egy Mercedes Rebecca.
- Aszta, Reb, te tényleg szereted a Mercedes-t. – álmodozott Noémi.
- Nem tagadhatom.
Gyorsan a Sugárnál voltunk. Az én villámgyors autómnak köszönhetően. Gyorsan a pénztárhoz mentünk. Noémi kérte a jegyeket.
- Három jegyet a Twilightra.
- Rendben. Az 5-ös teremben lesz. – mondta a pénztáros.
A film kezdésig még volt 15 percünk.
- Menjünk a Libribe. – ajánlotta fel Noémi.
Ezzel Fanni és én is egyet értettünk. Bementünk a könyvesboltba.
- Ezt nézzétek. – kiáltott fel Fanni és a kezében egy könyvet tartott.
- Mi az?- kérdeztük egyszerre Noémivel és oda siettünk.
- Ez a Twilight!- hitetlenkedett Fanni.
- Én megveszem. – mondta Noémi.
- Én is!- vágta rá Fanni.
- Végül is. Miért ne? Én is megveszem.
Fizettünk és utána pont oda értünk a mozihoz. Ott, csak futólag amikor félrenéztem megláttam egy fiút aztán tovább mentem. Megvettük a popcornt és bementünk a terembe.
A film nagyon jó volt. A szereposztás a következő:
Edward Cullen - Robert Pattinson
Bella Swan – Kristen Stewart
Alice Cullen – Ashley Greene
Jasper Hale – Jackson Rathbone
Rosalie Hale – Nikki Reed
Emmett Cullen – Kellan Lutz
Esme Cullen – Elizabeth Reaser
Charlie Swan – Billy Burke
Jacob Black – Taylor Lautner
Billy Black – Gil Birmingham
Victoria – Rachelle Lefevre
James – Cam Gigandet
Laurent – Edi Gathegi
Mike Newton – Michael Welch
Eric Yorkie – Justin Chon
Angela Weber – Christian Serratos
Jessica Stanley – Anna Kendrick
Dr. Carlisle Cullen – Peter Facinelli
Peter Facinelli? Az nem lehet. Úr isten. És én azt suttogtam a film közben, hogy Carlisle milyen helyes.
- Tényleg helyes Carlisle. – Noémi zökkentett ki a gondolat menetből.
- Igen az. – mondtam
Azután mindenki haza ment és várta a Twilight következő részét. Én azon is gondolkoztam, hogy kimegyek Amerikába a szüleimhez.
Sokszor álmodtam olyanokat amik tudtam, hogy soha nem valósulnak meg, de mégis annyira jó volt. És épp egy ilyen mégis megvalósult.
Had mutatkozzam be: Rebecca Facinelli a nevem. Rólam nem igazán hallani a nagy hollywoodi pletykákba. Én nem élek Hollywoodba, hanem egy kis országba élek a neve: Magyarország.
A családomról pár szó: anyukám: Jennie Garth, híres színésznő. Három testvérem van és mindhárom lány. A kereszt szüleimről: kereszt apukám. Michael Sheen, kereszt anyukám: Joy Fannig. Kereszt testvéreimről: három van belőlük (míly meglepő) és mindhárom lány. És végül, de nem utolsó sorba apukám: Peter Facinelli, híres színész és persze, hogy játszik a Twilightba.
7 éves voltam amikor anyu és apu elmentek forgatni egy-egy filmet. Szeretem volna eljátszani, hogy elköltözök innen Hollywoodból, össze is pakoltam a bőröndöm és még pénzt is tettem el. Oda mentem a szakácshoz és elmondtam neki, hogy hova készülök. És én az aranyos kislány felszálltam arra a gépre amit nekem béreltek ki. Aztán nem emlékszem semmire csak, hogy itt vagyok. Egy kedves család befogadott és úgy éltem, mint egy hétköznapi ember. Beírattak egy iskolába és boldogan éltem. Egyik reggel a nevelő anyukám, azt mondta, hogy menjek egyedül haza. Hazamentem, vacsoráztam és nem aggódtam, hogy késő van, hiszen mondták, hogy későn jönnek. Lezuhanyoztam és a nappaliba levő szivacsra feküdtem és betakarództam. Elaludtam a várakozásba. Reggel a telefon csörgése vert fel.
- Jó napot! Ön Rebecca?- kérdezte egy hang a telefonba.
- Igen, én vagyok- válaszoltam.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy a nevelő szülei meghaltak. Részvétem.
- Köszönöm. És viszlát!- letettem a telefont és elkezdtem zokogni.
Egy évig nem léptem ki a házból. Amiből az lett,hogy évet kellett ismételnem. Nem mosolyogtam, pedig nem is az igazi szüleim voltak. Eladtam a házat és vettem egy kisbirtokot. Egy nagy házból, egy nagy kertből és istállókból állt. A házban 50 szoba volt. A földszinten egy nagy nappali, konyha és ebédlő volt. És volt még két emelet tele szobákkal. 10 fürdőszoba és 40 hálószoba. Az első emeleten volt a keleti sarokban egy szoba. Nem volt nagy, de kényelmesen ellehetett férni benne. Berendezkedtem. Viszonylag gyorsan túltettem magam a történteken és végre tudtam mosolyogni. Telt az idő.
A suliba mindenki az új filmről beszélt.
- Rebecca, te megnézed?- kérdezte az egyik barátnőm, Noémi.
- Igen, úgy terveztem. – mondtam.
- Van kedved velem és Fannival eljönni ma este?- kérdezte és reménykedett.
- Persze. Akkor suli után?
- Rögtön. – vágta rá.
- Rendben.
Teltek az órák és közben azt lehetett hallani, hogy: ,, Robert tök cuki”. Végre kicsöngettek az utolsó óráról. Megvártam Noémit és Fannit.
- Mehetünk. – mondta boldogan Fanni.
Az én újonnan vett egyetlen autómmal. Egy Mercedes S55 AMG és egy Mercedes Angyal keveréke, ebből az autóból nem gyártanak többet ez egy Mercedes S55 Angyal vagyis egy Mercedes Rebecca.
- Aszta, Reb, te tényleg szereted a Mercedes-t. – álmodozott Noémi.
- Nem tagadhatom.
Gyorsan a Sugárnál voltunk. Az én villámgyors autómnak köszönhetően. Gyorsan a pénztárhoz mentünk. Noémi kérte a jegyeket.
- Három jegyet a Twilightra.
- Rendben. Az 5-ös teremben lesz. – mondta a pénztáros.
A film kezdésig még volt 15 percünk.
- Menjünk a Libribe. – ajánlotta fel Noémi.
Ezzel Fanni és én is egyet értettünk. Bementünk a könyvesboltba.
- Ezt nézzétek. – kiáltott fel Fanni és a kezében egy könyvet tartott.
- Mi az?- kérdeztük egyszerre Noémivel és oda siettünk.
- Ez a Twilight!- hitetlenkedett Fanni.
- Én megveszem. – mondta Noémi.
- Én is!- vágta rá Fanni.
- Végül is. Miért ne? Én is megveszem.
Fizettünk és utána pont oda értünk a mozihoz. Ott, csak futólag amikor félrenéztem megláttam egy fiút aztán tovább mentem. Megvettük a popcornt és bementünk a terembe.
A film nagyon jó volt. A szereposztás a következő:
Edward Cullen - Robert Pattinson
Bella Swan – Kristen Stewart
Alice Cullen – Ashley Greene
Jasper Hale – Jackson Rathbone
Rosalie Hale – Nikki Reed
Emmett Cullen – Kellan Lutz
Esme Cullen – Elizabeth Reaser
Charlie Swan – Billy Burke
Jacob Black – Taylor Lautner
Billy Black – Gil Birmingham
Victoria – Rachelle Lefevre
James – Cam Gigandet
Laurent – Edi Gathegi
Mike Newton – Michael Welch
Eric Yorkie – Justin Chon
Angela Weber – Christian Serratos
Jessica Stanley – Anna Kendrick
Dr. Carlisle Cullen – Peter Facinelli
Peter Facinelli? Az nem lehet. Úr isten. És én azt suttogtam a film közben, hogy Carlisle milyen helyes.
- Tényleg helyes Carlisle. – Noémi zökkentett ki a gondolat menetből.
- Igen az. – mondtam
Azután mindenki haza ment és várta a Twilight következő részét. Én azon is gondolkoztam, hogy kimegyek Amerikába a szüleimhez.
3. fejezet | A család szent köteléke
Sok boldog születésnapot, Debi!
Sorry, de ez egy kicsit rövidebb lett. Mert ezt csak egy kis ,,pótlásnak" írtam, hogy ne nagyon üssön el a két fejezet (előtte-utána). Remélem azért tetszik. Komikat kérek.
3. Legény és leánybúcsú
Jake nyomott még egy csókot a számra és elment.
- Mit fognak csinálni? Ugye nem lesz sztriptíz meg semmi ilyen.
- Nyugi csak vadászni mennek.
- Ja, akkor megnyugodtam.
- Mi pedig - kezdte Rosalie -, divatbemutatót csinálunk.
- Amennyi ruhánk van – cinkosan összemosolyogtunk anyuval.
- Na látjátok – húzta ki magát Alice.
- Akkor kezdjük – mondta Esme.
Először estélyi ruhákat vettünk fel és sétáltunk végig a nappali közepén. Azután a nyári ruhákat vettük fel.
Rosalie egy csinos bikinit vett fel, ami természetesen rózsaszín volt.
A bikini bemutató vicces volt, mert Esme-ék sosem fognak felvenni ilyesmit.
Esme nyári ruhaként egy térd felett érő ruhát vett fel. Olyan fiatalnak nézett ki és így még fiatalabbnak nézett ki.
Én egy bikini felsőt vettem fel egy lapszoknyával.
Mindenkinek elnyerte a tetszését.
Anyu nem öltözködött ő inkább a bemondó volt. Alice pedig a ruhákat adta, hogy válogassunk.
- És végül, de nem utolsó sorban az otthoni divat – mondta be anya.
Egy egyszerű melegítőnadrágot és egy rövidujjú felsőt vettem fel.
Vége lett a bemutatónak és leültünk a kanapéra.
- Ez jó volt – mondta Rose.
- És ki nyert? - kérdeztem.
- Egyértelműen te – közölte Alice.
- És mi a nyeremény? - kérdőn néztem rá.
- Egy felejthetetlen esküvő és egy szexi férj – mondta mosolyogva Alice.
- Mit csinálnak a fiúk? - kérdezte anyu.
- Emmett egy grizzlyt idegesít. A többiek pedig nézik. Bocsi, de csak ennyit láttam.
- Semmi baj – mondtam.
Az este boldogan telt és mindenki mesélt valamit az életéből. Esme kezdte.
- Nekem volt már egy férjem, akit Charles Evensonnak hívtak, de mindig megvert. Nagyon örültem, amikor behívták katonának, de kiderült, hogy terhes vagyok. Elszöktem otthonról és megszültem a kisbabám, de sajnos csak pár napig élhetett. Meghalt és én is vele akartam lenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leugrok egy szikláról. Carlisle megtalált és megmentett – mesélte el életét.
Aztán Rosalie, Alice és végül anyu.
- Én emberként nagyon ügyetlen voltam. Edwarddal is csak véletlenül találkoztam, ráadásul Forksban.
- Miért, mi bajod volt Forkssal? - kérdeztem.
- Utáltam az esőt. Viszont Edwardért mindent megtettem, és meg is teszek.
- De jó – mondtam és átöleltem.
Az este többi része jól telt csak négykor Alice rám parancsolt, hogy fáradt leszek az esküvőmön.
Már izgatottan vártam a holnapot és csak nehezen tudtam elaludni.
Sorry, de ez egy kicsit rövidebb lett. Mert ezt csak egy kis ,,pótlásnak" írtam, hogy ne nagyon üssön el a két fejezet (előtte-utána). Remélem azért tetszik. Komikat kérek.
3. Legény és leánybúcsú
Jake nyomott még egy csókot a számra és elment.
- Mit fognak csinálni? Ugye nem lesz sztriptíz meg semmi ilyen.
- Nyugi csak vadászni mennek.
- Ja, akkor megnyugodtam.
- Mi pedig - kezdte Rosalie -, divatbemutatót csinálunk.
- Amennyi ruhánk van – cinkosan összemosolyogtunk anyuval.
- Na látjátok – húzta ki magát Alice.
- Akkor kezdjük – mondta Esme.
Először estélyi ruhákat vettünk fel és sétáltunk végig a nappali közepén. Azután a nyári ruhákat vettük fel.
Rosalie egy csinos bikinit vett fel, ami természetesen rózsaszín volt.
A bikini bemutató vicces volt, mert Esme-ék sosem fognak felvenni ilyesmit.
Esme nyári ruhaként egy térd felett érő ruhát vett fel. Olyan fiatalnak nézett ki és így még fiatalabbnak nézett ki.
Én egy bikini felsőt vettem fel egy lapszoknyával.
Mindenkinek elnyerte a tetszését.
Anyu nem öltözködött ő inkább a bemondó volt. Alice pedig a ruhákat adta, hogy válogassunk.
- És végül, de nem utolsó sorban az otthoni divat – mondta be anya.
Egy egyszerű melegítőnadrágot és egy rövidujjú felsőt vettem fel.
Vége lett a bemutatónak és leültünk a kanapéra.
- Ez jó volt – mondta Rose.
- És ki nyert? - kérdeztem.
- Egyértelműen te – közölte Alice.
- És mi a nyeremény? - kérdőn néztem rá.
- Egy felejthetetlen esküvő és egy szexi férj – mondta mosolyogva Alice.
- Mit csinálnak a fiúk? - kérdezte anyu.
- Emmett egy grizzlyt idegesít. A többiek pedig nézik. Bocsi, de csak ennyit láttam.
- Semmi baj – mondtam.
Az este boldogan telt és mindenki mesélt valamit az életéből. Esme kezdte.
- Nekem volt már egy férjem, akit Charles Evensonnak hívtak, de mindig megvert. Nagyon örültem, amikor behívták katonának, de kiderült, hogy terhes vagyok. Elszöktem otthonról és megszültem a kisbabám, de sajnos csak pár napig élhetett. Meghalt és én is vele akartam lenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leugrok egy szikláról. Carlisle megtalált és megmentett – mesélte el életét.
Aztán Rosalie, Alice és végül anyu.
- Én emberként nagyon ügyetlen voltam. Edwarddal is csak véletlenül találkoztam, ráadásul Forksban.
- Miért, mi bajod volt Forkssal? - kérdeztem.
- Utáltam az esőt. Viszont Edwardért mindent megtettem, és meg is teszek.
- De jó – mondtam és átöleltem.
Az este többi része jól telt csak négykor Alice rám parancsolt, hogy fáradt leszek az esküvőmön.
Már izgatottan vártam a holnapot és csak nehezen tudtam elaludni.
2. fejezet | A család szent köteléke
Ezt a fejezetet küldeném Yvette-nek.:P
2. Előkészületek
(Renesmee szemszöge)
Alig pár hét múlva már mindenki az esküvőről beszélt és a vámpírok a vérfarkasokkal szervezkedtek. A szerződést ideiglenesen szüneteltették. Alice, Esme, Rosalie, Emily és még anyu is az esküvői partit szervezték. Ami a fiúkat illeti, beszéltek a legénybúcsúról meg arról, hogy Jake milyen szerencsés velem.
Sok kérdés felmerült már az elején, ezért úgy döntöttem beszélek Esme-vel.
Kopogtam.
- Gyere be! - hallottam bentről a kopogásra a választ.
- Ha nem zavarok, akkor lenne egy kérdésem.
- Mi lenne az? - kérdezte Esme, aki Carlisle karjába kapaszkodott.
- Hol lesz az esküvő? - a kérdésemre már számíthattak, mert gyorsan válaszoltak
- Természetesen itt, a Cullen házban.
- Ez biztos? - A hangom nagyon izgatott volt.
- Persze – ölelt át barátságosan a nagypapám. – Ez csak természetes.
- Nagyon szépen köszönöm. – Egy könnycsepp csordult végig az arcomon.
- Esme - néztem a nagymamámra. – Engem is bevesztek az esküvő szervezésébe?
- Szerintem semmi akadálya – mondta mosolyogva.
- És Alice?
Amint kimondtam a nevét, Alice belépett az ajtón.
- Sziasztok! - üdvözölt minket és nyomott egy puszit Esme arcára, majd Carlisle arcára, de engem se hagyott ki.
- Hogy van a kedvenc unokahúgom?
- Kérdezd Jaspert – mondtam kicsit gúnyosan és ránéztem az említettre.
- Örömöt és boldogságot érzek. - A végén elmosolyodott.
- Érez valami mást is? - faggatta tovább Alice.
- Nem – mondta komolyan Jasper.
- Alice – szakítottam ki őket csevelyükből.
- Igen?
- Esetleg…
Apa és anya léptek be az ajtón.
- Sziasztok! - mondták egyszerre.
- Esetleg mi? - kérdezte türelmetlenül Alice.
Segítséget kérek.
- Segíteni szeretne az esküvő megszervezésében – mondta apám.
- Tényleg? - Alice teljesen felvillanyozódott ettől a hírtől.
- Akkor ma elmegyünk vásárolni.
- Rendben.
- Készülődjetek – mondta Alice, majd eltűnt.
Elmentem készülődni. Mivel ma is a szokottnál melegebb volt egy kék, térd alatt érő ruhácskát vettem fel és, hogyha hidegebbre fordulna az idő, egy sötétkék bolerót vittem magammal.
- Gyönyörű vagy – bókolt Jake.
- Köszönöm – mondtam és megpördültem.
- Nessie, gyere már! - szólt Alice.
Még nyomtam egy gyors puszit szerelmem szájára és siettem Alice-ékhez.
Már bent ültek az autóban: Esme, Rosalie, Emily és anyu.
Emily nagyon kedves és mindenben segít, amiben a többiek nem tudnak.
A fiúk általában beszélgettek a családról, a szerződésről és a jövőről.
Közben megtaláltuk a keresett üzletet. Menyasszonyi ruhákat és esküvői kiegészítőket lehetett venni. Alice a habos-babos ruhákat nézte, míg én az egyszerű ruhákat nézegettem.
- Ezt nézd! Ez a ruha gyönyörű – ábrándozott Alice.
- Szerintem egy kicsit… - mondtam, de nem akartam megbántani a nénikémet. – Nagyon szép, de én valami egyszerűbbre gondoltam.
- Pedig szép – próbált rábeszélni, de nem sikerült.
- Szerintem hagyjuk, hadd döntsön Nessie – állt ki mellettem anyu és Rose.
- Szerintem is, találunk olyat, ami mindenkinek tetszik – helyeselt Esme.
A sok fárasztó nézelődés után elváltak útjaink, én egy kicsi, egyszerű esküvői boltba mentem be.
- Jó napot! - üdvözöltem az eladót.
- Hello! - köszönt vissza. – Segíthetek valamiben?
- Köszönöm csak nézelődöm.
Körülnéztem, de már feladtam. Még megnéztem az utolsó sort. És akkor megláttam álmaim ruháját.
Mély kivágása volt, és egy egyszerű szoknya része volt még.
- Elnézést – szóltam az eladónak.
- Igen?
- Fel lehet próbálni ezt a ruhát?
- Persze.
Felpróbáltam.
- Nagyon jól áll – mondta az eladó.
- Szabad? - vettem elő a mobilomat.
- Persze.
Tárcsáztam, kicsöngött.
- Halló, Rosalie?
- Igen?
- Gyertek a Sassel Esküvői ruhaszalonba.
- Oké.
Pár perc múlva már itt is voltak.
- Azta Nessie! Gyönyörű, mégis egyszerű – mondta Alice.
- Szóval tetszik? - nyújtottam ki a nyelvem rá.
Fordultam kettőt és utána közös megegyezés alapján megvettük a ruhát.
- Akkor már csak – Alice elővett egy listát, amin ez állt:
~ Esküvői teendők~
Kihúzta a
~menyasszonyi ruha~
szavacskát. – A kiegészítőket kell megvenni.
Elindultunk egy ékszeres bolt irányába, megálltam a kirakatba és megnéztem, hogy milyen ékszereik vannak. Rögtön megláttam egy ezüst nyakláncot.
- Bemehetünk? - kérdezte Rosalie.
- Persze, csak megnéztem a kirakatot – mondtam és elindultam Rosalie mellé.
- Tetszik valamelyik? - kérdezte anyu.
- Van egy ezüstlánc – mondtam és visszamentem oda, ahol a lánc volt.
- Tényleg szép – mondta Emily.
Végre bementünk az üzletbe.
- Jó napot - köszönt Esme.
- Jó napot Önöknek is! - köszönt vissza egy ránézésre negyvenes éveiben járó nő.
- Azt a nyakláncot szeretnénk megnézni – mondtam és a kirakat felé mutattam.
- Rendben, semmi akadálya.
Kivette a kirakatból és a kezembe adta.
- Ezt kérjük – vágta rá fél perc múlva Alice.
Megvettük a nyakláncot is és a hozzá való fülbevalót. Aztán hazamentünk.
- Sziasztok! - köszönt Emily és elindult haza.
Mi pedig bementünk a házba.
- Sziasztok – mondták egyszerre a fiúk, akik a nappaliban ültek.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is.
- Na, hogy ment? - kérdezte Edward és félmosolyra húzta a száját.
- Edward! - nézett gonoszan Alice Edwardra.
- Nyugi. Nem látom a gondolataitokat – mondta és ránézett Bellára.
- Holnap esküvő – terelte a szót Rosalie.
- Menjetek már – nézett morcosan Alice a fiúkra, de amikor Carlisle szemébe nézett tiszteletet mutatott és szavak nélkül kért bocsánatot az utasítgatásáért.
- Ja, tényleg – mondta Edward és intett a fiúknak, hogy ideje menni a legénybúcsúra.
1. fejezet | A család szent köteléke
Szeretném küldeni az unokatesómnak akinek ma van a születésnapja.
{16(0)}
Boldog szülinapot,Ildikó!!!És Boldog Születésnapot Debinek az oszttálytársamnak aki most vasárnap lesz 14(0) éves!!!
A család szent köteléke
1. Születésnap
(Bella szemszöge)
Reggel volt. Nessie korán kelt. Megreggelizett, aztán felment felöltözni.
- Edward – mondtam.
- Igen Bella? – kérdezte és rám nézett. A szememben biztos félelmet láthatott.
- Olyan gyorsan felnőtt – nagyot sóhajtottam.
- Igen. Tegnap még a kezünkben vittük, ma meg betölti a tizennyolcatat.
Abban a pillanatban Nessie jött le egy egyszerű kis kék ruhácskába. Szokatlan módon meleg volt. - Rólam beszéltetek. Igaz?- kérdőn nézett először rám, aztán Edwardra.
- Igen. Arról, hogy milyen gyorsan felnősz.
- Ugye azért sírni nem fogsz?
- Ha tehetném, akkor sírnék – néztem rá kicsit morcosan.
- Ez még nem a világ vége – próbált nyugtatni Edward.
- De nekem igen – mondtam, és egy gyengéd csókot leheltem az ajkára.
- Ne most! – szólt ránk Nessie.
- Indulhatunk? - pattant fel Edward.
- Hova? - kérdezte Nessie kicsit meglepődve.
- Majd meglátod – mondtuk egyszerre Edwardal.
Elindultunk a Cullen házba. Semmit sem változott. Mindenki várt már minket a nappaliban. Ha körültekintettem mindenhol rózsák, és az asztal közepén egy két emeletes torta állt.
(Renesmee szemszöge)
Amint beléptünk a nappaliba mindenki hangosan felkiáltott.
- Boldog szülinapot!
Elsőként Jacob jött hozzám és megölelt. Azután Carlisle és Esme, Emmett és Rosalie, Jasper és végül Alice. Anyáék maradtak legutoljára. Mindketten átöleltek. Nem kaptam levegőt. Hiába, ők még mindig vámpírok és mindig is azok maradnak. Én pedig maradok a félvér.
- Ideje kibontani az ajándékokat! - fogta meg a kezem Alice és odavezetett egy nagy halom ajándékkupachoz. – Az elsőt Carlisle-tól és Esme-től kapod – nyújtott felém egy kis dobozt Alice. - Köszönöm – mondtam és még mielőtt kibontottam volna az ajándékom, oda mentem hozzájuk, és átöleltem a nagyszüleimet.
Kibontottam, és egy ezüst nyakláncot találtam benne, amin egy medál volt a Cullen címerrel. Nem akartam hinni a szememnek. Rájuk néztem és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- A következőt Emmettől kapod – mondta Alice és a kezembe nyomott egy nagyobb dobozt.
- Köszi – néztem Emmettre.
- Nincs mit. Remélem, tetszik – mosolyodott el.
Kibontottam ,és egy vöröses bundájú plüss farkast pillantottam meg benne. A bundája olyan volt, mint Jacobé.
- Ezt Rosalie-tól kapod – nyújtott Alice felém egy kis borítékot.
- Köszi – rámosolyogtam.
Amikor kibontottam a borítékot, egy szépségkupont találtam benne.
- Ezt pedig tőlem és Jaspertől kapod – adta át a kis dobozkát ami rózsás csomagoló papírban volt.
Egy fülbevalókészletet kaptam tőlük.
- Köszönöm.
- Ezt Edwardtól és Bellától kapod – nyújtott át egy kis, vékony boríték zerű valamit.
Egy CD-t találtam benne, amire az volt írva, hogy „Edward költeményei”.
- Köszönöm – hálásan néztem a szüleimre.
- Ezt pedig tőlem kapod – mondta Jake a hátam mögül. Hátranéztem, és egy kis ékszerdobozt tartott a kezében.
„Istenem, ha ez most az, aminek látszik... Úristen! Jake, igen.”
Edward halkan kuncogott. Szóval hallgatózott.
- Igen, arra gondol. – mondta, de nem nekem célozta a választ.
- Renesmee „Nessie” Carlie Cullen. Hozzám jössz feleségül? - kérdezte és a szemembe nézett.
- Igen. Jake, hozzád megyek feleségül. – felhúzta a gyűrűt az ujjamra aztán megcsókolt. Átöleltem és nem akartam elengedni. Mostantól örökre vele leszek és nem csak mint szerelmespár, hanem mint férj és feleség. Ez annyira boldoggá tett.
- Nessie, kicsit megkímélnél? Túl sok az érzelem – mondta Jasper és rám nézett.
- Bocsi, csak annyira boldog vagyok.
- Semmi baj. Megértem – és megértően mosolygott rám.
A tortát felvágtam, de csak nekem és Jakenek vágtam egy-egy szeletet. Persze Jakenek nem volt elég egy szelet, az én vérfarkasomnak elég nagy az étvágya. De nem bántam, ha jól esik neki hadd egyen. A gyűrűt nézegettem az ujjamon, olyan gyönyörű volt. Legszívesebben örökre így maradtam volna, de Edward megzavart.
- Nessie, kicsim! Menjünk! - adta ki az utasítást az apám.
- Rendben – engedelmeskedtem. Egy utolsó búcsúcsókot leheltem az én jövendőbelimnek.
- Jó éjszakát! - köszönt el mindenki egyszerre.
- Nektek is – mondtam és elindultunk hármasban haza.
Amikor hazaértünk, én rögtön az ágyamba kötöttem ki, mert annyira fáradt voltam.
Arról álmodtam, hogy már az esküvőmön vagyok és igent mondok Jake-nek. De sajnos felébredtem. Az órára néztem, hajnali hat óra. Kimentem a konyhába tölteni egy pohár vizet. Apuék a nappaliban TV-t néztek. Halkan megnyitottam a csapot, és lassan töltöttem egy pohár vizet, de nem elég halkan, mert anya meghallotta.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte aggódva.
- Semmi. Csak felébredtem.
- Rosszat álmodtál?
- Nem, épp ellenkezőleg – néztem a földre szomorúan.
- Mit álmodtál?
- Azt, hogy az esküvőnkön vagyunk, és épp mondom azt, hogy „Igen”, amikor felébredtem.
- Kicsim, ez csak egy álom volt. Majd a valóságban minden szebb lesz és tovább tart.
- Igen, ez csak egy álom volt.
- Majd nemsokára.
- Igen - ásítottam egy nagyot.
- Feküdj vissza még egy kicsit.
- Jó éjt - felmentem az ágyamba és visszaaludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)