Azt hittem, ha kell, segítesz,
De te csak a keveréshez értesz.
Te voltál az egyetlen mentsváram,
Mi elúszni látszik, mint becsvágyam.
Sűrű felhőket röptettél felénk,
Szólnod kellett volna róla, nekem.
Tudom, sosem kéred meg a kezem,
Tudnod kell, hogy miattad lettem félénk.
Optikai csalódásnak nevezted,
A szivárványt, mit szeretek.
Becsaptál és átvertél,
De történelmet nem küldtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése