8.fejezet:
Költözés Kramisha nélkül
Carlisle rögtön megkeresett engem. Edwardot elbújtattam az ajtó mögé, had legyen Szerelmemnek meglepetés. Carlisle megölelt és megcsókolt, de fura fintorba torzul az arca. Megérezte az idegen vámpír szagát.
- Volt valaki itt?- kérdezte és gyanakodva körbenézett.
- Van. – súgtam a fülébe.
- Szia, Apa!- lépett Edward Szerelmem háta mögé.
- Fiam? Hát, visszajöttél?- kérdezte Carlisle, mire a fiunk előrelépett és megölelte.
Edward mindent elmesélt. Láttam rajta, hogy nehezére esik, főleg az embervér ivása rész, de biztosítottuk róla, hogy nem haragszunk rá. Mindenkinek vannak hibái, még nekem is…
Elmesélte, hogy találkozott Kramishával is. Nagyon boldog. El van kényeztetve, még jobban, mint nálunk. Van egy barátnője, körülbelül huszonhárom éves. Azt viszont nem érti, hogy hogy tudott beleszeretni egy idősebb férfiba. Szerinte ez nem is szerelem.
- Edward, könnyen bele lehet szeretni egy idősebb férfiba. – vetettem közbe. Én sem a legfiatalabb férfit fogtam ki…
- Igazad van, Anya!- mondta nevetve. Meglendítettem a kezem és rácsaptam tarkójára. – Rendben, rendben.
- Nem baj, nekem jó a vénember. – csókoltam meg Carlislet. Edward nevetve felment a szobájába.
- Anya! Mázlim volt, hogy úgy döntöttél nem takarítod ki a szobán. – mondta Edward már a szobájában.
Carlisle boldog volt, ahogy én is. Mindkét gyerekünk boldog. Igaz az egyikük nincs velünk, de boldog…
- Boldog vagy?- kérdezte Szerelmem és a hajamat birizgálta.
- Nagyon.
Edward játszott a zongorán nekem.
- Ott voltam, Kramisha versenyén. Nem szólt nektek, mert félt, hogy még szomorúbbak lesztek.
- Akkor azért volt annyira boldog.
- Nem akar titeket megbántani. Csak Kramisha fejébe láttam bele, a férfiéba nem. – nyomta meg az egyik billentyűt egy kissé erősebben Edward.
- Gondolod, hogy valami nem stimmel vele?
- Nem, nem hiszem. Csak a… kishúgom.
Leültem mellé.
Ugye te itt maradsz velem? Lehet, hogy Kramishával már nem is találkozok…
Edward megölelt és nem engedett el. Könnyek nélkül zokogtam. Nem lett volna könnyebb, ha Kramisha itt marad velünk, mert mi örökké élünk, ő nem…
Kramishával nem találkoztunk többet. Edward egyik nap, dühösen jött haza.
- El kell költöznünk. Kezd már feltűnővé válni, hogy nem öregedünk.
- Mi a baj, kicsim?- siettem elé.
- Kramisha elköltözött, de még utoljára sikerül kiolvasnom a férfi fejéből pár mondatot. Nagyon szereti Kramishát és a világ semmilyen kincséért sem bántaná. Van felesége. Elköltöztek. Kramisha, Joe és Lizzie is.
- Soha többé nem fogok vele találkozni. – nyugodtam bele. Edward viszont még mindig nagyon maga alatt volt.
- Miattam történt minden. – kezdte el megint az önvádaskodást.
- Ez nem igaz.
- De igen, Anya! Kramisha azért szakított Jonathannal, mert elhagytam a testvérét. A plázába is csak Joe miatt járt.
- Én ezt nem tudtam. De akkor sem a te hibád Edward. Kramisha döntött így. Kérlek, ne haragudj magadra!
- Megpróbálok.
Megvártuk míg Carlisle hazajön, aztán Edward elmondta neki is, amit nekem. Carlisle is úgy látta jónak, ha most azonnal elköltözünk.
Rögtön fel is hívta a kórházat, hogy kapott egy másik állást. Az igazgató kicsit elszomorodott, hogy egy ilyen kiváló orvost el kell engednie, de végül sok szerencsét kívánt és letette a telefont.
Elkezdtem összepakolni, de csak ruhákat. Majd egyszer biztosan vissza fogunk térni ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése