Oldalak

5. fejezet | Road to infinity... because love is eternal


/tizenhét év múlva/

(Cherry szemszög)

Tegnap este közöltem a lányommal, hogy holnap – vagyis ma – el kell mennie innen. Persze, hogy tiltakozott. Hisz itt találta meg a szerelmet. Alec… Jó volt őket nézni, de Alec is nagyon jól tudta, hogy Rosemary-nek ez veszélyes. Gerarddal még nem sikerült végeznem, így nem engedhetem meg, hogy a kislányommal bármi is történjen. Abba belehalnék.
Kislányom kezében egy bőrönddel jött le a lépcsőn. Szomorú volt.
Mellettem Alec és Aro álltak.
Először Aro búcsúzott el tőle. Nagyon megkedvelte Rosemary-t.
Aztán Alec. Megcsókolta és megígérte, hogy majd meglátogatja, amint tudja. Aro erre bólintott, hogy el fogja engedni.
Magamhoz húztam és szorosan megöleltem.
- Emlékszel, mit mondtam?
- Igen. Carmen Haleynek hívják az anyukám és én Rosemary Lia Haley vagyok. Az apukámat nem ismerem. Anyukám New Yorkban maradt.
- Igen. Majd megyek én is – pusziltam meg.
Könnyek csorogtak végig az arcomon. Nem akartam, hogy elmenjen, de neki ez lesz a legjobb.
Kinyitotta a nagy vaskaput és kisétált rajta. De nem csak az ajtón sétált ki, hanem az életemből is, egy időre.
Alec szomorúan nézett utána. Megöleltem. Megsimogatta a hátam.

(Rosemary szemszög)

Fájt, hogy itt kell hagynom az anyukámat és a szerelmemet. Anyu majd jön utánam, viszont Alec… Ő valószínűleg csak látogatóba jön.
Egy taxi vitt ki a reptérre. Aztán onnan egy repülő vitt Seattle-be. És onnan gyaloglásra voltam ítélve. Mivel az összes taxit igénybe vették…
Húztam magam után a bőröndöm. Egy fekete Mercedes ment el mellettem, de megállt. A vezető lehúzta az ablakot.
- Új vagy?
- Igen. És igazából Forksba kéne mennem – mondtam.
- Szállj be.
Beszálltam. Egy szőke hajú férfi ült a vezetőülésben. Nem beszélgettünk, csak mentünk.
Meglepett, hogy milyen gyorsan hajt. Csodálkoztam, hogy egy rendőr sem bünteti meg, hisz jóval túllépte a sebességhatárt. Ráfogtam arra, hogy a környéken alig láttam autót.
- Hova vihetlek?
- Anyu valami kórház közelében vett házat. Azt mondta, hogy onnan könnyen bejutok a suliba – mondtam a vállamat megrándítva.
- És hol az anyukád? - kérdezte félve.
- New Yorkban - mondtam ki nehezen. Nem szoktam hazudni, és csak remélni tudtam, hogy ez a kedves férfi nem veszi észre, hogy hazudok.
- Az szép hely. És a Forksi Középiskolába fogsz járni?
- Igen.

Nagyon megköszöntem a férfinak a fuvart.
- Még nem is kérdeztem. Hogy hívnak? - kérdezte kedvesen.
- Rosemary Lia Haley – mondtam. – És Önt?
- Carlisle Cullen.
Becsuktam az autó ajtaját, majd elindultam a házba, amit anyu vett nekem.
A nappaliba érve egész kis hangulatosnak találtam a házat. Felmentem egy szobába, ami feltételeztem, hogy az enyém.
Hatalmas franciaágy… Egy külön fürdő…
A bőröndömet csak letettem az ajtó mellé. Ledőltem az ágyra, mert tudtam, hogy holnap suli. Jaj, de nem várom már.

(Esme szemszög)

A fiúk felnőttek. Ian egy kicsit vadabb, Ryan viszont a megtestesült kedvesség.
Carlisle hazajött, aminek én nagyon örültem. A gyerekek éppen vadásztak. A többiek pedig, akik nem mentek vadászni, elmentek a plázába. Emesét és Emilyt sem lehetett otthon hagyni. Emmett már nem bír velük. Olyan jó látni, ahogy próbálja nevelni a gyerekeit, de Maxim és Emese teljesen Emmett-hasonmások. Jó látni a fiam boldogságát. Maxim és Rosalie… Maxim tegnapelőtt meglepte Rosalie-t egy gyűrűvel. És Rosalie igent mondott. Tehát nemsokára egy újabb esküvő a családban. Persze a La Push-i barátainkról sem feledkeztünk meg. Curranty nem bír már Bastival, akinek feltett szándéka megismerkedni az egész családdal, ami annyit tesz, hogy megismeri Emilyt és Emesét. Persze Curranty fél, hogy Basti bevésődik valamelyikükbe. Plumynak már megszületett a második gyermeke, aki egy kislány lett.
Victornak nehéz fenntartania a békét. Vagyis inkább a felfordulásban nem tud semmit tenni. Mivel új emberek érkezésekor ők mérik fel, hogy mik, és hogy itt tartózkodhatnak-e.
Carlisle átölelt. Megéreztem egy másik nő parfümjének az illatát. Bosszúsan pillantottam fel rá. Nem tudta, hogy miért. Eltoltam magamtól.
- Mi a baj kedvesem?
- Egy másik nő parfümje.
- Oh, nem nő, csak egy fiatal lány…
- Egy fiatal lány?
- Hazavittem. Nem akartam, hogy Seattle-től idáig sétáljon.
- Tényleg igaz, amit most mondasz?
- Hazudtam én neked valaha is? - kérdezte és újból átölelt.
- Nem – mondtam. – De ki volt az?
- Új lány. Rosemary Lia Haley.
- Érdekes név.
- Igen az.
Leültünk a nappaliban a kanapéra és vártuk a többieket.
Végül szépen lassan elkezdtünk gyülekezni.
- Az lehetetlen. Maxim te is tudod jól, hogy ha valami rokoni szál fűzi anyuhoz, akkor én azt tudnám – hallottuk meg Emese hangját.
- Igen, mindent tudó húgocskám? Akkor válaszolj arra, hogy miért érzett valaki iránt akkora szeretet, hogy még egy kép is bevillant neki.
- Csak elképzelted – szólt közbe Emily.
- Emily, te ne szólj bele – mondta Maxim, miközben beléptek a nappaliba, észre se vettek minket.
- Miért? Ugyanúgy láttam, mint te – nyújtotta ki a nyelvét Emily.
- Húgocskám. Te még fiatal vagy.
- Maxim, ugyanúgy húsz éves, mint te. Csak sokkal fejlettebb – mondta nevetve Emese.
- Nagyon vicces. Ezt még visszakapod.
- Oké… - rántotta meg a vállát Emese, majd hozzám szaladt.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia nagyi! Papa – biccentett Carlisle felé.
Maxim és Emily tovább vitatkoztak.
- Erősebb vagyok nálad – mondta Emily.
- Aha, még csak használni sem tudod a képességed. Én bezzeg – húzta ki magát Maxim.
- Nem tudom használni? - dühödött fel Emily.
- Eddig nemigen használtad.
Emily sértődötten ment fel a szobájába.
Húsz évesek, de iskolába járnak.
Ryan jött be a nappaliba.
- Mi a baj kicsim? - kérdeztem aggódva.
- Ian… Megint elment. Nem tudom, hogy hova.
- Majd hazajön.
- Aha…
Felment a szobájába. Szegénykém eléggé magányos, majd csak lesz szerelmes…
Kopogtak az ajtón. Mentem ajtót nyitni, mert azért az illetlenség lenne, ha nem nyitnánk ajtót…
Basti jött látogatóba.
- Szia, Esme!
- Szia, Basti!
- Bocsánat, hogy ilyen későn zavarok, de anyu kezd kibírhatatlan lenni.
- Semmi baj. Gyere beljebb.
- Én igazán nem akarok zavarni, csak azért jöttem, hogy elmondjam jött egy új lány Forksba, és nem tudunk róla semmit, de majd ki kell deríteni és ez Emmett feladata…
- Természetesen megmondom Emmettnek, hogy feladata van.
Basti nem válaszolt csak átnézett a vállam fölött.
Hátranéztem és megláttam Emesét, aki kicsit elpirult.
- Bocsánat, hogy zavartam. Majd mond meg Emmettnek… - mondta zavartan Basti.
- Megmondom neki.
- Akkor, én megyek. Szia!
Intettem neki egyet, majd eltűnt.
Emese zavarban volt. Ő valószínűleg fel sem fogta, hogy mi történt, de én tudtam.
Ezért még kapni fogok Curranytól.
- Esme, szívem… - keresett Carlisle.
- Itt vagyok.
- Ki volt az?
- Basti.
- És Emese?
- Biztos még nem találkozott Bastival…
- Esme?
- Szerintem Basti megtalálta a bevésődését.
- Emese…
Emese visszament a szobájába. Carlisle-al egymásra néztünk.
Felmentünk a szobánkba és egymást néztük.
Vajon ki fogja elmondani Currantynak?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése