18. fejezet | Love is forever?

18. fejezet

Az emlékképek hada megostromolt. Láttam, ahogy kicsi Curranty felnő és elképzeltem egy lufival a hasában. Még álmomban is nevettem rajta. Aztán a Plumyval való első találkozás ugrott be…
Emmett összes nézése. A gyönyörű topáz szeme a sötét éjszakában… Mindig oly közelinek, mégis könnyen elveszíthetőnek tűnt. Reggel már korán fent voltam. Előkerestem egy jogging gatyát és egy pólót. Lassan felöltöztem, majd lementem reggelizni. Alig, hogy elkezdtem enni, a felhajtón megállt egy autó. Gyorsan megettem a szendvicsemet, majd mentem ajtót nyitni. Alig, hogy odaértem kopogtak az ajtón. Ebből tudtam, hogy nem Emmett az, mert ő ilyenkor már a szuszt nyomja ki belőlem.
Az ajtóban Victor állt. Nem jött be, helyette engem húzott ki a házból. Nem köszönt, ideges volt.
„Szia! Mi a baj?”- kérdeztem, a jól bevált telepatikus úton.
„Curranty.” – sóhajtott.
Beszálltam az autóba. Hátul Jack ült és Curranty. Curranty nem úgy nézett ki mint, aki lenyelt egy lufit, sokkal inkább úgy mintha egy nagy strandlabdát.
- Sziasztok. –köszöntem hátra.
- Szia. – köszönt kettejük helyett Curranty. – Jack aggódik, azért nem beszél. Vagy, ha beszél, akkor magát szidja.
Nem szóltam csak ültem az anyós ülésen és néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Azt kívántam bárcsak én is teherbe eshetnék, bármilyen áron. Már egy hetek szedek, egy gyógyszert tudom, hogy fölöslegesen, de hátha…
Megálltunk a Cullen-villa előtt. Emmett már kint várt minket. Kinyitotta az ajtót, majd kezet nyújtott. Megfogtam, mire ő kihúzott és egy forró csókot nyomott az ajkamra. Közben Jack és Victor Currantynak segítettek. Szépen lassan beértünk a nappaliba. Curranty mosolyogva ment Carlislehoz. Carlisle meglepődött, de látszott rajta, hogy volt már ilyennel dolga.
- Jack…- mondta lehajtott fejjel.
- Én vagyok a hibás. Én…. én sajnálom. –mondta Jack és átölelve Currantyt.
- Currantynak napjai vannak hátra. – mondta Carlisle.
- Nem kell átváltoznia, meghalna a vámpírméregtől. – mondta Victor, közben rám sandított.
- Egyetlen olyan lényt tudok, ami a mi fajtánknál szebb, okosabb és különlegesebb. A hymonok. A hymon nők gyönyörűek és mégis oly emberiek. Okosságuk is páratlan. Mindegyik hymon tehetséges valamiben. Még ha egyszer sem csinált hasonlót. És különlegesek… Egyetlen hymon volt képes hymonak gyermeket nemzeni és valószínűleg ezt örökölték a leszármazottjai. Viviennek hívták. És a különlegesség a Hymon nőkben van. Sokkal emberibbek, mint mi. A hymon nő képes teherbe esni, de csak egy másik faj által, mint például az alakváltók, kivétel az emberek. Szívesen tanulmányoznám őket. –zárta le az információkat Carlisle, aki felettébb sokat tudott a hymonokról. Döbbenten álltam, de nem csak én. A többi Cullen épp oly döbbenten állt, mint én. Amiről én azt hittem, hogy lehetetlen az mégis lehetséges. Vagy csak nekem nem lehet gyerekem. Emmett átölelt és így álltunk. Biztos észrevette rajtam, hogy még mindig szeretnék egy kisbabát.
- Lesz ma fiúk a lányok ellen baseballmeccs?- kéredzetem Em-től.
- Persze, hogy lesz. – mondta élénken.
- Curranty szeretném, ha pár napig, amíg megszületik, a baba itt maradnál. – mondta Carlisle.
- Én nem akarok zavarni. – mondta Curranty.
- Nem zavarsz. És szerintem Cherry kölcsön adja a szobáját, és amikor itt van, akkor Emmett szobájában alszik. – érvelt Carlisle.
- Benne vagyok. – Emmett aztán arcán perverz mosoly jelent meg.
- Emmett! – szólt rá kedvesen Edward.
Curranty végül belement, de a mai napra felmentést kért. Közben Plumyállított be és jelentette ki, hogy ő is játszani akar. Emmett ezt nem tartotta igazságosnak, mert akkor a lányok többen lennének. Ezért Victor úgy döntött, hogy ő is beszél. Alice szerint kell lennie valami tétnek.
- Ha a lányok nyernek, akkor a fiúk két hónapig, mint cipelők eljönnek velünk vásárolni. – mondta Alice a megbeszélés után.
- Ha viszont a fiúk nyernek, akkor a lányok nem mehetnek el vásárolni két hónapig. – Mondta Jasper. Feltettem a kezem.
- És ebbe már az érettségi ruha is bele tartozik? – kérdeztem.
- Bele. – mondta Emmett.
Beszálltunk külön a fiúk, külön a lányok egy-egy dzsipbe. Egy hatalmas rétre érkeztünk. Mivel rendelkezem a telekinézissel, úgy könnyen nyerhetnek a lányok. Gonosz mosolyra húztam a szám.
A nap melegen sütött. A játékot a lányok kezdték. A Cullen lányok és Plumy szélsebesen futották le a kört. Én következtem. A labdát sikerül messzire elütnöm, de, hogy biztos leszek a telekinézis segítségével messzebbre küldtem a labdát. Minden erőmet bevetve futottam és az utolsó pillanatban sikerült becsúsznom. A lányok vezettek, de a fiúk magabiztosak voltak.
- Ne csalj. – súgta a fülembe Victor.
- Senki sem mondta, hogy nem lehet. – súgtam vissza, majd elmentem.
Victor kezdett. A labda egyenesen felém szállt. Miután elkaptam, amilyen gyorsan csak tudtam visszadobtam a labdát. Victor nem ért be. A továbbiakban csak egyszer csaltam. A lányok nyertek végül, de csak Victor miatt, vagyis miattam. Bűntudatom volt, de nem sokáig. Victor azt mondta nem én tehetek arról, hogy ő nem ért be. Mindenki boldogan ment haza, pedig a fiúk jól tudták, hogy már holnap jönnek velünk vásárolni. Aztán érettségi és házasság. Engem haza vittek. Fáradtan dőltem a kanapéra. Fel akartam állni, hogy lefeküdjek, de olyan fáradt voltam, hogy már a kanapén elaludtam. Holnap elmegyünk vásárolni. Aliceszel egy csomó üzletbe be fogunk menni. Carlislenak sincs szerencséje. Holnap éjszakás. Mindenki együtt megy vásárolni.