4. fejezet | Rebirth

~ Döntés és Leila~

- Én Esmeéket választottam.
- Mi aggaszt?
- Lehet, hogy hozzájuk szülessek? - reménykedtem, mert ha oda születek akkor boldog lehetek.
- Tényleg egy nagy csoda leszel.
- Akkor ez azt jelenti, hogy igen?
- A főnökeim nagyon biztosak benne, hogy te mindent megérdemelsz.
- Miért?
- Mert te abban haltál meg, hogy megmentetted egy másik embertársad.
Megmentettem azt a kislányt és az életemmel fizettem érte.
- Akkor most fel kell tennem néhány ,,hivatalos” kérdést.
- Rendben.
- Koch Regina. Készen állsz új életet kezdeni?
- Igen.
- Amit tudnod kell: a fogantatásod után egy hétig még itt leszel és megfigyelheted a reakciókat, utána emlékezet kitörlést kapsz és… A többit már tudod.
- Rendben.
- Mondd el a családod nevét, akiket választottál.
- A Cullen családba szeretnék születni. Esme Cullen és Carlisle Cullen gyermekeként.
- Rendben. Akkor a fogantatásod ma késő este lesz.
- Ma?
- Igen. Van ellene valami kifogásod?
- Nem, csak az olyan közel van.
- A fogantatásod közben neked is ott kell lenned.
- Miért? - Nem akartam látni, ahogyan a leendő szüleim szeretkeznek.
- Majd meglátod. De mindenképpen ott kell lenned, mert csak így foganhatsz meg.
- Na szuper. Tudtad, hogy még nem töltöttem be a tizennyolcat?
- Igen – húzta el a száját.
- Kérdezhetek valami személyeset?
- Igen, úgyis el fogod felejteni.
- Mióta vagy itt?
- Régóta – elnézett és egy kicsit szomorú lett az arca. – Száz-száztíz éve. Én abban hittem, hogy van az élet és az újjászületés között is valami, és ki akartam deríteni, hogy mi. Elkezdtem könyvekben és az interneten keresgélni. Találtam valamit, és az lett a végzetem. Éppen a könyvet olvastam, amikor megbotlottam egy küszöbben és hasra estem.
- Hasra estél és meghaltál?
- Hát, hasra estem és kiállt egy szög a földből. És olyan szerencsétlenül estem, hogy a szög először a szívembe aztán, miután fel akartam állni, és visszaestem a tüdőmbe szúródott.
- Sajnálom. És a hited miatt kerültél ide?
- Igen.
Végignéztem Leilán.
- Voltál már szerelmes? – kérdezte.
- Nem.
- Én igen. Volt egy barátom és egy kisbabám.
- Kisbabád?
- A barátom nem bírta tovább és megerőszakolt.
Egy babát és a barátját kellett ott hagynia. Milyen szomorú.
Pár perc hallgatás után megtörtem a csendet.
- Mesélsz nekem valamit a leendő anyukámról?
- Csak amennyit lehet.
- Jó.
- Volt egy férje, de állandóan verte és csak akkor hagyta abba, amikor megtudta, hogy Esme terhes.
- Akkor van még egy baba?
- Nem, mert a kis Charles meghalt a születése után.
- Akkor nem lehetett már utána gyermeke.
- Igen. Viszont örökbe fogadta új férjével, akit igazán szeretett: Edwardot, Rosaliet, Emmettet. Alicet, Jaspert és tulajdonképpen Bellát is, Edward feleségét.
- Mesélsz nekem róluk?
- Igen. Rosalie és Emmett egy pár. Alice és Jasper egy pár. Edward és Bella egy pár, nekik született egy gyermekük Nessie, aki Jacobbal elköltözött.
- De ők nem testvérek?
- Nem vérszerinti testvérek.
- És házasok is?
- Igen.
- És mi van Nessie-vel?
- Néha meglátogatja a családját Jacobbal, de Jake szeret utazni.
- Akkor én ki leszek? - kérdeztem aggódva.
- Edward, Emmett, Rosalie, Jasper, Alice, Bella és úgy van beírva, hogy Nessie is a testvéred. Igazából Bella és Nessie nem a testvéred. A többiek pedig örökbefogadottak.
- Értem, majd biztos elmagyarázzák.
- Igen. De tudod, hogy milyen nap van ma?
- Nem.
- A leendő anyukád ma ünnepli a szülinapját.
- Akkor a szülinapján foganok meg és egy csoda is leszek? - nagyon örültem ennek a hírnek.
- Igen.
- És mikor kell mennem?
- Ha az ünnepséget is látni akarod, akkor most.
- Akkor megyek. Szia!
- Szia!