17. fejezet | Decision. Change. Love.

(Három év múlva)

Reggel legszívesebben ki sem mozdultam volna az ágyból.
Valaki próbált felmászni az ágyra.
Lassan kinyitottam a szemem.
Emese állt az ágy lábánál és próbált felmászni.
- Gyere kincsem!- kaptam fel.
- Hogy aludtál anyuci?
- Jól drágám. És te?
- Én is.
- Hol van apu?
- Apu? Kergetőzik Maximmal és Emilyvel.
- És te miért nem játszol?
- Hát… Nélküled nem olyan jó.
- Értem. Mindjárt felkelek, addig menj és játssz a többiekkel. Ettetek már?
- Nem.
- Akkor csinálok nektek is reggelit.
- Oké.
Emese kiszaladt a szobából.
Lassan felkeltem az ágyból. Lementem a lépcsőn. A konyhába érve meglepődtem. Tökéletes rend volt, ami csak egyet jelenthetett. És annak a neve éjjeli nasi. Kinyitottam a hűtőt és elővettem egy csomó mindent, ami egy szendvicshez kellhet.
Gyorsan megkentem négy kiflit, tettem rá sajtot, paradicsomot, sonkát és paprikát.
- Reggeli!- kiáltottam fel.
Rögtön futottak le.
- Kézmosás!
Kiszaladtak a fürdőbe, hallani lehetett a vitatkozásukat, hogy ki mos előbb kezet.
Emmett hátulról átölelt.
- Jó reggelt!- suttogta a fülembe.
- Neked is!
- Hogy aludtál?- kérdezte.
- Emmett…
A gyerekek szaladtak be és ültek le az asztalhoz. Emmett nyomott egy puszit a nyakamba, majd ő is leült.
Odavittem a szendvicseket. Rögtön elkapkodták.
Még sikerült megmentenem egyet, amit én ettem meg.
- Anyu mit csinálunk ma?- kérdezte Maxim.
- Ti a mamáékhoz mentek.
- Miért?
- Mert apunak és nekem el kell mennünk vásárolni.
- Vásárolni?
- Igen.
- Hát, jó. Jasper bácsival biztos elleszünk.
- Gyerekek, a képességeteiteket ne nagyon használjátok. – mondta Emm.
- Ha lenne mit. – mondta szomorúan Emese.
- Ugyan kicsim. Nekem se rögtön volt, és neked is van telepatikus képességed.
- Igen, de Maximnak és Emilynek…
- Hidd el hugi, ha nem használhatjuk nincs sok értelme. – ölelte át húgát Maxim.
- Köszi, bátyus. Te mindig megnyugtatsz. – mondta mosolyogva Emese.
- Anyu, de ha valaki szomorú, akkor sem?- kérdezte Maxim.
- Ott lesz Jasper…
- De nekem is kell gyakorolnom, így, hogy leszek olyan, mint Jasper bácsi?
- Rendben, de nem játszadozunk mások érzéseivel, csak, ha szomorúak.
- Rendben. –nyomott egy puszit az arcomra.
Ahhoz képest, hogy csak három évesek, nem annyinak néznek ki. Talán egy éves koruk után kezdtek nőni.
Felszaladtak a lépcsőn és elkezdtek öltözködni.
- Mit szólnál, ha ma este a gyerekek Esme-éknél aludnának?- csókolta meg a kezem.
- Nem szeretném, ha zavarnának.
- Tudod, hogy Esme mennyire szereti őket.
- Igen.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Emmett is felment és hallottam, ahogy megnyitja a csapot.

Emmett vezetett. Hátul a gyerekek azon vitatkoztak, hogy ki mit fog csinálni.
Kiszálltunk az autóból. Besétáltunk a házba.
Emese elengedte a kezem és Esmehez rohant.
- Nagyiii!- ugrott fel Esme karjaiba.
- Szia!- puszilta meg a gyermeki arcocskát. – Sziasztok!
- Szia!- pusziltam meg. – Mindenki itthon van?
- Igen.
- Megyek, köszönök, aztán mehetünk. – mondtam Emmnek.
- Oké.
Maxim már el is tűnt. Emily a hatalmas fenyőfát nézte, ami a nappali egyik sarkában volt.
- Anyu, ez gyönyörű!- fogta meg a kezem.
- Igen, az.
- Szia, Cherry! És szia, Emily!- köszönt Carlisle.
- Szia Papi. Segíthetek? – nézett rám Emily.
- Igen, de csak óvatosan. Nem fejbe vágni a testvéreidet.
- Oké. – vidult fel.
Egy arany csillag felszállt a levegőbe és pontosan a fa tetején megállt. Óvatosan ráereszkedett a fa csúcsára.
Emily örömében tapsolt.
- Sikerült!
- Aha…
- Ügyes vagy. – mondta Carlisle.
Köszöntöm még Alicenek, aki a fa oldalát díszítette.
Emese Esmevel sütött, persze néha bele is evett.
Maxim és Jasper gyakorolták a képességüket.
Emily pedig a fát díszítette.

Beléptünk a játékboltba. Sok szülő – mint mi – most veszi meg az ajándékokat. Emese egy babát szeretne babakocsival. Emily plüssöket. Maxim meg kisautókat.
Emmett rögtön a kisautók felé vette az irányt. Én toltam magam előtt a kocsit. Emmett betett egy ,,pár” autót.
- Biztos, hogy ennyi autót veszünk?
- Igen. Megérdemli.
- Oké.
Aztán a babák felé vettük az irányt.
Találtam egy nagyon aranyos babát, amit rögtön be is tettem a kocsiba. Aztán egy babakocsit kerestem. Találtam egy nagyon szépet. Piros volt.
Emily ajándékát közösen választottuk ki.
A kasszánál kicsit meglepődtek. Ennyi mindent nem nagyon szoktak venni.

Átmentünk egy ékszerboltba. Esmenek választottunk egy nyakláncot.
Aztán egy ruhaboltba mentünk. Alicenek innen választottunk ajándékot.
Jaspernek Emmett választott ajándékot, mint, ahogy Carlislenak is.

Otthon gyorsan eldugtuk az ajándékokat.
Emmett végig simított a hátamon. Belepuszilt a nyakamba, mint reggel.
- Mit tervezget Mr. Cullen?
- Egy kis Cullent.
Nyomtam egy csókot a szájára, majd eltűntem. Bementem a fürdőszobába és beálltam a zuhanykabinba. Megnyitottam a csapot, a meleg víz finoman simogatta a bőröm.
Kinyílt a kabin ajtaja és Emmett lépett be rajta.
Forró csókban forrtunk össze…

Reggel, jókedvűen keltem fel. Emmett mellkasára tettem a fejem. Emm a hátam simogatta. Kaptam egy puszit a fejem búbjára.
Felemeltem a fejem és nyomtam egy csókot az ajkára. Megfogta a vállam és egyre közelebb húzott magához.
- Éhes vagyok. – szakítottam meg a csókunk.
- Kár…
- Nyugi.
Felálltam. Felvettem a köntösömet, majd lementem a konyhába.
- Hogy érzed magad?- kérdezte Emm és leült az egyik székre.
- Jól.
Csináltam magamnak egy szendvicset, amit gyorsan benyomtam.
- Holnap La Push-ba megyünk.
- Miért?
- Mert nekem ott van a családom.
- Oké.